Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

705. országos ülés 1917 gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam és barátom az imént felolvasott. Nem arról van most szó, hogy mi megmondjuk, mi a függetlenségi és 48-as pártnak e kérdésben elfoglalt álláspontja, melyet mindenki ismer, melyet nagyon sokszor hangoztattunk. Felszólalásomnak ép ugy, mint gróf Apponyi t. barátom felszólalásának oka az, hogy provokálja a kormányt arra, hogy nyilatkozzék ez elsőrendű, igen fontos kérdésben. Elég különösnek találom, hogy mindig nekünk interpelláczió alakjában kell a kormányt felszólalásra szorítanunk és hogy a kormány nem ragadja meg magamagától az alkalmat a nyilatkozásra, hanem egy burkolt félhivatalos kommünikével akar oly ügyet elintézni, melyben az ország legvitálisabb érdekei forognak „koczkán. Csak figyelmeztetni akarom a t. kormányt és pártját arra, hogy itt oly lépésről van szó, melyet nemcsak szó nélkül nem hagyhatunk, de mely ellen — előre bejelentem — a legnagyobb küzdelmet fogjuk vivni s egyáltalán minden pártközi békét felmondunk abban az esetben, ha tényleg húsz esztendős kiegyezést akarnak kötni Ausztriával. Mi eddig mérsékeltük magunkat ; nem a mi programmunk megvalósítását sürgetjük, hanem csak azt, ami észszerű és czélszerü és minden érdek és czélszerüségi szempontból megfelelő: t. i. a provizórikus beállítást minden lekötöttséggel szemben. S ha a kormány és pártja ebbe nem menne bele és daczára annak, hogy mint gróf Andrássy Gyula képviselő ur is kifejtette, itt is, Ausztriában is nincs valódi parlamentarizmus, mert Ausztriában a parlament a háború óta össze sem ült, az itteni parlament pedig önnönmaga által meghosszabbított mandátumának köszönheti azt, hogy egyáltalában intézkedhetik, ha ezeket a szempontokat figyelembe nem veszik és ha a kormány ily vitális kérdésekben nem szorítkozik pusztán arra. hogy épen csak azokat a dolgokat intézze el, amelyek okvetlenül elintézendők ; ha nem tartja szükségesnek, hogy az ország minden irányban megtartsa szabad kezét és visszaél azzal a tényleges hatalmával, amelyet önönmagának adott, amely azonban nem a nemzet többségének akaratán alapszik, ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert már számtalanszor kimutattuk, hogy a mai parlament nem nyugszik semmiféle többségen : mondom, lia a t. kormány igy cselekednék, akkor bejelentjük a legkíméletlenebb harczot (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és minden eszközhöz hozzá fogunk nyúlni, hogy ezt megakadályozzuk. (Mozgás a jobboldalon.) Kérem a ministereínök urat, szíveskedjék megmondani, hogy a kiegyezési tárgyalások ma milyen stádiumban vannak. Leszek bátor interpellácziómat felolvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »1. Igaz-e, hogy a kormány a kiegyezési kérdésekben megállapodást kötött az osztrák kormánynyal, és hogy ez a megállapodás tiz évnél hosszabb időre szól? február 26-án, hétfőn. 443 2. Hajlandó-e a kormány nyilatkozni és a képviselőházat tájékoztatni arról, hogy milyen irányú megegyezést kötött és hogy egyáltalában milyen stádiumban van ma az osztrák kormánynyal való tárgyalás'?« (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministereínök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István ministereínök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt, hogy ugy fejezzem ki magamat, egy tollhibát akarok kiigazitani, egy fordítási hibát, amelyet gróf Apponyi Albert t. képviselő ur észre vehetett volna, ha véletlenül a kommünikének német szövegét is látja. Természetesen az osztrák kormánynyal együtt állapítván meg a kommünikét, német szövegben állapodtunk meg és ennek lefordításánál a »vorläufig« szót ugy fordították, hogy : »időleges«, holott az nem időleges, hanem előzetes megállapodás. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások baljelől: Egyelőre való!) Eszerint tehát a dolog lényege az, ami ebben a kommünikében elég világosan kifejezésre jut, hogy a két kormány tárgyalásai eljutottak már abba a stádiumba, midőn a főbb kérdésekre nézve a két kormány egymás között megegyezést létesített s ennek folytán abban a helyzetben van, hogy a tárgyalásokat a német kormánynyal felveheti. Ez volt értelme a kommünikének és ezt erősíthetem meg most is. Továbbmenő felvilágosításokat a megegyezés tartalmára nézve nem adhatok és nem adhat egyik kormány sem, amint már több izben volt alkalmam kifejezésre juttatni, az ország érdekeire való tekintetből. (Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hallatlan! Felkiáltások a jobboldalon : Türelem, még nem tudják az indokát!) Ezek a felvilágosítások feltétlenül olyan részleteknek feltárásával járnának egjáitt, amelyek a külföld előtt, (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) hogy ugy fejezzem ki magamat, letérni ők az ütőkártyáinkat az asztalra. Nekünk a külfölddel való tárgyalások vitelénél lehetőleg diszkréczió mellett kezelni olyan megállapodásokat, amelyek fontosságai birnak abból a szempontból, hogy a külföldtől micsoda engedményeket lehet esetleg ellenkonczessziók fejében nyernünk. Ez az indok vezet bennünket arra, hogy lehetőleg ugy kezeljük a kérdést, hogy csak egy későbbi stádiumban, midőn már az egész berendezkedés főbb vonásai kialakulnak, lépjünk a nyilvánosság és a törvényhozás elé. Ez teljesen összeesik azzal a másik szemponttal is, amelyet ha nem is olyan mértékig, mint a képviselő urak, de egy bizonyos határig, a kormány is honorált a múltban is és hajlandó honorálni a jövőben is, t. i. azzal, hogy lehetőleg ne ez a parlament, hanem a háború után megválasztandó uj parlament döntsön ebben a kérdésben. Magam is azt óhajtom, hogy az egész kérdés végleges elintézése lehetőleg egy későbbi időszakra tolassék ki. Magától értetődik, hogy kötelező 53*