Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

442 W5. országosMlés 1917 február 26-án, hétfőn. mok és nevezetesen a német birodalom irányában nem áll útjában akadály. E tényállás mellett a két kormány a jelen időpontban még nincs abban a helyzetben, hogy bárminemű további közlést tegyen, ezért az eddigi megállajjodások állitólagos tartamára vonatkozó netáni hirek hitelességre nem •tarthatnak számot.* Ez a delphi orákulumszerü megnyilatkozás szerintem a magyar parlamentet nem elégítheti ki. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Annyival kevésbbé, mert nem csupán homályos, hanem ellenmondásokat tartalmaz és ezeknek az ellenmondásoknak megoldása olyan is lehet, sőt valószinüleg olyan lesz, amely az én felfogásom szerint az ország vitális érdekeivel ellenkezik. A bevezetés azt mondja, hogy számot kellett vetni 'azzal a körülménnyel, hogy a gazdasági viszonyok kialakulása a háború után még át nem tekinthető. Ebből logikailag más nem következhetik, mint az, amit mi a ház ezen oldalán mindig mondtunk, hogy t. i. ennek folytán — minden elvi állásjoonttól eltekintve — egyszerűen közgazdaságilag lehetetlen megállapodásokat létesiteni. (Igaz ! Ugy van ! balfelól.) A kommüniké bevezetése ennyit konczedál, de azután mégis azt mondja, hogy egy időleges eredményt el lehetett érni oly fokig, hogy ezen az alapon a kereskedelempolitikai tárgyalások megkezdésének harmadik államokkal és nevezetesen a német birodalom irányában nem áll útjában akadály. Bocsánatot kérek, egy időleges eredmény alapján, ha az az eredmény valóban időleges, tárgyalásokat egy harmadik állammal, különösen Németországgal megindítani mi kép lehessen : ez egy ujabb rejtély.' amely megfejtésre vár. Ha ezek az Ausztriával létesített megállapodások alapul szolgálnak más államokkal való tárgyalásoknak, akkor mégis csak kell, hogy legalább a tárgyalást vezetők felfogása szerint e megállapodások a tarlósság jeljegével bírjanak, mert ha nem, akkor semmiféle más ujabb megállapodást, kivéve szintén ideiglenes megállapodást, létesiteni nem lehet. Ha a dolog ugy áll, hogy az Ausztriával létrejött megállapodások csak ideiglenes természetűek s hogy ez alapon más államokkal, a német birodalommal is csak provizórius természetű megállapodások történjenek, pl. hogy a státuszkvó meghoszszabbittatik annyi időre, amennyi szükséges, hogy az uj, arra egyedül illetékes országgyűlés itt s a többi állani parlamentje is e kérdésben döntsön, mondom, ha a megállapodás arra való, hogy annyi időre a státuszkvó köztünk és Ausztria, valamint Németország és Ausztria-Magyarország közt meghosszabbittassék ; ez teljesen helyes, ez ellen , semmi kifogásom. De ha e megállapodások arra akarnak alkalmat szolgáltatni, hogy a harmadik államokkal, különösen Németországgal létesítendő, ezekre ráépített megállapodások tartós jellegűek legyenek : ezáltal tényleg elvesztik ideiglenes jellegüket azon megállapodások is, melyek Ausztria és Magyarország között létesültek. Ezért a, legsúlyosabb aggodalommal látom e kommünikét. Nem tartom megengedhetőnek, hogy továbbra is homály fedj e e kérdést, most, mikor már állítólag létrejöttek e megállapodások. Mert ha mindaddig, amíg a tárgyalások folytak, lehetett valami indokot találni arra, hogy azok tartalmáról a parlamentet és annak utján a közönséget felvilágosítani nem lehet : ma, mikor a kommüniké szerint kész megállapodások vannak, semmi képzelhető, a tárgyalás technikájából levonható semmi indok sincsen arra nézve, hogy e megállapodások eredménye a parlamenttel ne közöltessék. A parlamentnek pedig, nekünk, Mk saját szükségszerű elhatározásunk folytán az ország ügyeinek intézését magunkra vállaltuk, egyenesen kötelességünk tudomást szerezni arról, hogy ez ügyekben, melyek Magyarország egész közgazdasági jövőjére nézve oly döntőek, mily megállapodások jöttek létre, amelyek alapján majd tárgyalások folytattatnak más államokkal, illetve Németországgal. Mert, bocsánat, hogy itt történjenek dolgok, melyek sorsdöntő erővel birnak s melyek, elismerem, formailag nem kötik meg sem ennek, sem esetleg az ez után következő, újból megválasztandó s ez ügyek eldöntésére egyedül illetékes országgyűlés kezét, de, tényleg mégis megkötik, de teremtenek oly helyzeteket, meb^ek felboritása azután rendkívül nagy veszélyekkel és visszásságokkal járhatna, hogy mindezen dolgok történjenek esetleg és mi erről semmi tudomással ne bírjunk, mi várjunk, hogy majd mit fog hozni a jövő, mint hogyha azzal, hogy az ellenőrzés teendőit magunkra vállaltuk, nem vállaltuk volna magunkra azt a kötelezettséget is. hogy a nemzet önrendelkezési jogát megóvjuk és intakté fentartsuk akkorra, mikor a nemzet határozhat szabadon megválasztott képviselőháza által : ez oly szerep, melyre ez az országgyűlés, ha nem akarja egész önbecsülését elveszteni, nem vállalkozhatik. Ezért további megjegyzéseimet fentartva a ministerelnök úrtól nyerendő válasz utáni időpontra, a következő kérdéseket intézem a ministerelnök úrhoz : (Olvassa.) Megfelel-e a tényeknek a lapok azon hire, hogy a közgazdasági kiegyezés a két kormány közt már megköttetett ? Ha igen, akkor kérdezem : minő alapon, mennyi időre és a nemzeti képviselet jogkörének, a nemzet szabad elhatározási jogának milyen biztosításával köttetett meg ? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ha megengedi a t. ház, a két interpelláczióra egyszerre fogok nyilatkozni. Elnök : Gróf Károlyi Mihály képviselő urat illeti a szó. Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház! Egészen röviden óhajtok szólni, főkép azért, mert egészségi állapotom, sajnos, nem engedi, hogy mest hosszabb beszédet mondjak s egyedül ez az oka annak is, hogy a minap is hallgattam, mikor személyemben igen élesen, igen kíméletlenül lettem megtámadva. Ha ma mégis szólok, teszem azért, mert nem mulaszthatom el én sem azt, hogy szóvá tegyem azt a kommünikét, melyet