Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-705
705. országos ülés 1917 Azt, hogy bemegyünk esetleg egy hosszabb kiegyezésbe, olyan nagyfontosságú kérdés, amelyet a párt elé kell vinni, mielőtt abban véglegesen állástfoglalunk. Természetes azonban, hogyha bemegyünk, akkor annál többet kell követelnünk a szerződéstől és csak akkor lehet elfogadni, ha valóban minden kifogáson felül áll, valóban összes érdekeinket kielégíteni képes. Azt azonban mondhatom, hogy a legraczionálisabb, sőt egyetlen raczionális megoldás volna ma egy provizórium ! (Vgy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Nem akarom hosszabban kifejteni az érveket, csak utalok arra, amiket itt már hallottunk. Tényleg lehetetlen közgazdasági igényeket és szükségleteket megállapítani, amikor azt sem tudjuk, hogy milyen lesz a vámterület, amely a maga gazdasági érdekeit meg akarja védelmezni, hogyha állati vámokról, gabonavámokról van szó, nem tudjuk, hogy a vámterületben benne lesz-e Szerbia állatállománya, vagy benne lesz-e Románia gabonatermése, vagy nem és amikor iparvédelemről van szó, akkor is nagyon nehéz a végszót kimondani, ha nem tudjuk, hogy a balkán területből mi fog a mi vámterületünkbe tartozni, ugy hogy tényleg ugrás a sötétbe ez a jKovizórium, amellett a hosszú szerződés ily bizonytalan alájion még duplább ugrás a sötétbe. Politikailag is nagyon meg kell gondolni, mielőtt intézkedünk egyáltalán a háború alatt főleg, mert ez egyenesen provokálása a függetlenségi pártnak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az kétségtelen, hogy oly párt, mely károsnak tartja a közös vámterületet, oly párt nem tehet mást, mint a végtelenségig menő karezot folytatni (Ugy van 1 a bal- és a szélsőbaloldalon.) oly szerződés ellen, mely húsz évre akarja megkötni és megállapítani, mit eddig ez a párt tiz évre sem akart elfogadni. (Ugy van ! a baloldalon.) Direkt provokálás és a háború alatt nagyon koczkázatos, nagyon, mondhatom, végszükség nélküli bűnös dolog ez. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonkivül roppant megfontolandó az is. hogy lehet-e egy ilyen szerződést kötni hosszabb időre, tiz évre is, — ebben alig tesz különbséget az időtartam — ebben a parlamentben nem lehet, (Igaz I Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) mig Ausztriában nincs parlamentáris ellenőrzés, hanem csak a 14. §. Ugy hogy én az egyetlen okos eljárásnak azt tartanám, hogy provizórium legyen. (Élénk helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor azonban tisztázni keüene ép ugy az Ausztriával, mint a Németországgal megkötendő szerződés feltételeit, ugy hogy a végszükség esetében lehessen magunkon segiteni, mert azt az egyet konstatálni kell, hogy történhetik olyan nonputarem, mely arra kényszerit, hogy rendezzük gazdasági ügyeinket, megtörténhetik, hogy olyan kényszerhelyzetbe jövünk, hogy ha az ország érdeke forog koczkán, akkor mi is rendezhessük a magunk dolgát. De erre csak a végszükség esetében szabad gondolni, máskülönben szerintem gazdasági szempontból is az egyefebruár 26-án, hétfőn. 435 dűli jó megoldás a provizórium. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Egy pár szót kívánok még mondani a hősök választójogáról. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) (Az elnöki széket Simontsits Elemér foglalja el.) Rakovszky Iván képviselő ur ez ellen is érvel s azt mondja: a ministerelnök ur is hangoztatta, hogy ennek elfogadása esetében több millió uj választó volna s ez feldöntené a mai helyzetet. En azt hiszem, hogy ebben, sajnos, nagyon is téved. Miről van szó? Előttünk nem lebegett a választójog kérdésének végleges rendezése, hanem az az érzés, hogy a katonát biztatja az elismerés. Ezt a gondolatot Batthyány Tivadar beszédében ki is fejezte, midőn azt mondta, az kapja a választójogot, aki a Károly-keresztet, aki tényleg az ellenség előtt volt és résztvett ezekben a harczokban. Hogy több millió jön vissza majd a harcztérről, aki nem választó, azt nem hiszem. Sok millióra nem terjed ki a tényleg harczoló és verekedő hadsereg, de tegyük fel, hogy ugy van, hogy van sok millió, aki életét nap-nap után koczkáztatja hazájáért és tegyük fél, hogy ezek nem birnak választójoggal, akkor nincs ezzel bebizonyítva, hog}^ beteg az államnak az alapja ? (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igazán baj lenne, ha sok millió olyan volna, aki nem választó és védi a hazát, ha ilyen szűk alapon áll a magyar parlament, mert akkor az utolsók vagyunk Európában és egyedül állunk. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Akkor a t. ministerelnök ur köti magát egy olyan rendszerhez, mely. fenn nem tartható, mely össze fog esni és vele az utolsó reménye annak, hogy konzervatív szempontból bizonyos fokig korlátolt reform legyen megalkotható. (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ha mi nem bocsátjuk be azokat az embereket, akiknek igényük van, be kell majd bocsátanunk az alkotmány sánczai közé azokat is, akiknek esetleg ma még nem volna igényük. (Igaz ! Ugy van ! a báloldalon.) Én sohasem tartottam azt, hogy minden embernek veleszületett joga a választójog, sőt én azt hiszem, hogy nagy kár volna az országra nézve, ha nagy számmal bírnának választójoggal azok, akik nem birnak élni vele, kik ennélfogva ezt a választójogot üzérkedés tárgyává teszik, kik nem értik annak fontosságát ; más azonban megbecsüli és akkor a kereslet és kínálat törvénye szerint ez a jog portékává válik aszerint, aki többet fizet érte. Veszedelmesnek tartom, ha nagy a száma az olyan választóknak, kiknek politikai érettségük és akaratuk nincs. De roppant veszedelmesnek tartom másrészt azt is, ha kizárjuk az alkotmány sánczaiból azokat, akiknek van politikai akaratuk, politikai szándékuk, politikai neveltségük és érdekük, mert.ha féltem is az országot az ő befolyásuktól, jobb ha szavazati joggal birnak és igy próbáljuk őket leküzdeni, mintha ki55*
