Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

705. országos ülés 1917 ekszisztenczia. Ep ezért én a t. ministereluök urnak ezt a reformját végzetes lépésnek tartom. (Helyeslés bal felöl). Nem tudom, hogy e felfogás értelmében a bankigazgatók is helyet foglalhatnak-e a parla­mentben. Nekem egy nagy banknak igen tisz­teletreméltó igazgatója azt mondotta, hogy ö azért nem lép be a kormánypártba, mert ha a párt meg találna bukni, kénytelen volna ki­lépni ós az uj kormánypártba belépni, mert üzleti kötelessége a saját bankjával szemben, hogy minden kormánynyal jó viszonyban legyen. (Derültség balfelől.) Ezért ő sokkal tisztessége­sebbnek tartja, — igaza is van — hogy nem lép be a kormánypártba, hanem jó üzleti és baráti viszonyt tart fenn a kormánynyal. Förster Aurél: A szerelem állandó, csak a tárgya változott! Gr. Andrássy Gyula." Ez természetesen helyes. 0 nem csinál politikát, ö üzletember és ezzel tartozik a bankjának, a részvényeseknek. De kivánatos-e, hogy az ilyen felfogású egyének idejöjjenek? Ez azután nem teljesen függő politikus ? Kérdés, hogy tett-e kárt ez az összeférhet­lenségi törvény. Ha visszaemlékezünk azokra az időkre, amik a törvény meghozatala előtt voltak és azokat összehasonlítjuk a mostaniak­kal, azt hiszem, bátran kimondhatjuk, hogy semminemű kárt nem tett. Méltóztassanak csak meggondolni, milyen sérelem esett volna a magyar nemzet becsülésén, ha a legutóbbi 10—15 évben lefolyt nagy politikai küzdelmek között a több­ség soraiban több olyan tag lett volna, aki elismert, tudott üzleti összeköttetésben áll a kormánynyal. Mennyi keserves támadásnak lettek volna ezek kitéve? Minden politikai akczió mennyire azt a szint vette volna magára fel, hogy csak a függő szavazatok biztosították a kormány többségét? Kivánatos-e ez az ország érdekében ? Azelőtt minden mérgesebb vitánál folyton ezeket a szemrehányásokat hallottuk; a különböző bankokban elfoglalt állásokat ve­tették mindig a kormány szemére. Ha ilyesmi ritkábban fordul elő és ez elő­nyére szolgál a nemzetnek, előnyére szolgál a parlament tekintélyének. Óriási hátrány volna, ha ezt visszacsinálnók, ha a képviselők megint abban a helyzetben lennének, hogy mandátumuk segélyével pénzhez juthassanak és megkövetel­hessék a kormánytól, hogy jó viseletüket igaz­gatótanácsi állással jutalmazza; a kormány oda­jutna, hogy ezeket a kéréseket vagy teljesítené a közérdek ellenére, vagy örökös visszautasítá­sokat lenne kénytelen tenni, amit sajnos, nem sok kormány tesz meg. Hát a gazdasági tudás kérdésében sülyedt-e olyan nagyon ez a parlament? Az igaz, hogy sülyedt a parlament nivója azokhoz az időkhöz képest, amikor pl. én bejöttem ide a házba. De ez nem azért van mert kevesebb a gazdasági szaktekintélyünk. Véletlenül meghaltak olyan február 26-án, hétfőn. 431 emberek, mint Tisza Kálmán, Szilágyi Dezső, Széll Kálmán, Horánszky Lajos, Ugron Gábor. Ezeket mind nem az összeférhetlenségi törvény zárta ,ki innét. Én nem tudok olyan nagyobbtehetségii egyént, akit az /isszeférhetlenségi törvény zárt volna ki innen. És az érdeklődés a közgazda­sági kérdések iránt nem apadt. Soha sem is volt nagy. Mindig dominált itt a közjog, a politika, ugy a múltban, mint a jelenben. Ebben sem látok semmi különbséget. A közgazdasági érde­keket nem szívesen látnám olyanok kezében, akik függnek a kormánytól. (Helyeslés balfelől.) És szükség van, közgazdasági érdekképviseletre, azt a feladatot végezzék független egyének, olya­nok, akik nincsenek üzleti összeköttetésben. Azoktól, akik üzleti összeköttetésben vannak, bármennyit tudjanak is a közgazdaság terén, itten nem sokat várhatunk. (Ugy van! balfelől.) Pelemlittetett gyakrabban az is, hogy a főrendiházra is ki kellene terjeszteni azt a tör­vényt. Én is sürgősen szükségesnek tartom, hogy a főrendiház kérdésében is történjék valami. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Azonban nem tartanám helyesnek ennek a törvénynek az al­kalmazását a főrendiházra, mert a főrendiház közjogi helyzete más. A főrendiház nem buktat kormányt; az egyes főrendek függetlensége a kormánynyal szemben — legalább eddig — nincs megóva, hiszen főispán és aktiv katona is lehet főrend. Mindenesetre szükséges a főrendiházban legalább annak kimondása, amit a t. ministerelnök ur a képviselőházra nézve elegendőnek tart. Az alkalmi üzleteket, a közbenjárásokat — ez a minimum — a főrendiházból is ki kell zárni. (Élénk helyeslés a baloldalon,) B. Podmaniczky Endre: Ki kell zárni a hadseregszállitókat! (TJgy van! balfelől.) Rakovszky István: Három főrend szerepel a listán! Gr. Andrássy Gyula: A t. ministerelnök ur szerintem nem nagy kormányzati érzéket tanúsított, amikor azt a nevezetes listát itt felolvasta. (Halljuk! Halljuk! balfelöl) A t. ministerelnök ur igen helyesen, szabatosan fejtette ki álláspontját 1915 május 15-én, amikor ez a kérdés először jött itt szóba. Akkor azt mondta, hogy ő, amikor hal­lotta, hogy egyesek közbenjárnak a közös had­ügyministeriumban, azonnal megkérte a hadügy­ministert, utasítsa az osztályokat hogy azok utasítsák vissza az ilyen érdeklődő urakat és nevezzék meg neki, hogy ő aztán eljárhasson; eljárhasson vagy ugy, hogy ügyésznek kiadja, vagy ugy, hogy a legszigorúbban megtorolja, ha inkompatibilitás esete forog -fenn. Ez szerintem teljesen korrekt, teljesen kifogástalan, helyes álláspont. Végrehajtása azonban nem volt mindenben ilyen szerencsés és ilyen szigorú. Két szempont­ból nem. Először azt tartom, hogy voltak egyes

Next

/
Thumbnails
Contents