Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

i:',('! 705. országos ülés 1917 február 26-án, hétfőn. erős Ausztria, (Ugy van! Ugy van! balfelöl,) mert együtt is alig vagyunk elég erősek azon nagy feladat megoldására, amelyet a geográfiai helyzet reánk ró. Ehhez á fő és nagy okhoz apró dolgok is hozzájárultak. A t. ministerelnök ur megszokta már, hogy minden ülésszakban megleczkéztessen egy-egy osztrák czentralistát. Ez már rendes szokása neki. Egyszer nagyon éles kifejezésekkel azt mondta, hogy őrültek; máskor kevésbbé éles kifejezésekkel, de mindig pártjának tapsai közt megleczkéztette Ausztriában azt az irányzatot, amelyet nem leczkéztetni kell, hanem amikor érvényesülni próbál, akkor le kell torkolni. Azonban nem kell mindig feltételezni, hogy annak nagyobb köre van, befolyása van, mert azt sértésnek* tekintik azok, akik abszolúte nem gondolnak ily czentralista irányzatra. Az utolsó újévkor a t. ministerelnök ur üdvözölte az uj kormányt, de szintén oly hangon, amit ott nem nagy örömmel vettek. Mert azt mondta: feltételezem, hogy lojálisán elfogadja a közjogi alapot; ha ezen feltételezésemben nem csalatkozom, akkor, amennyire tehetem, kész vagyok támogatni. Nem feltételezni kell másról azt, hogy megtartja az alkotmányos alapot, hanem amennyiben meg nem tartaná, akkor le kell számolni vele. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) akkor végezni kell vele és pedig nem virágos beszédekkel, de^ ott, ahol eldől a kérdés: az uralkodó előtt. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ott kell felvetni a kabinet-kérdést. De előre feltételezni, előre kérdésessé tenni, hogy vájjon ők a törvényes alapokra állnak-e, ez szintén nem alkalmas arra, hogy azt a harmóniát biztosítsa, amely kívánatos. Nagyban hozzájárult a keserűséghez az, ami az élelmezési kérdésben történt. Sajnos, ugy van a helyzet: ha valamely áruczikket Ausztria nem kap innen, vagy mi nem kapunk Ausztriából, akkor az a gyanú merül föl, hogy ez rosszakaratra vezethető vissza, mert nem tekintünk bele egymás viszonyaiba. Mert ebben azután a 48-as és függetlenségi szellemben jártunk el, a teljes függetlenség alapján: nem beszéltük meg egymással a megfelelő őszinteséggel és nyíltsággal azokat a közös nagy érdekeket, amelyeket együttesen kell megvédelmeznünk. Itt is, odaát is a legnagyobbfoku bizalmatlanság van egymás iránt, amely mindenesetre igen káros. Megtörtént, azt hiszem, az is, hogy a t. kormány, nem lévén kellőleg tájékozva a termés viszonyairól, többet igért, mint amennyit beválthatott. Biztos, hogy ez nem volt rosszhiszemű részéről, de ez is szerencsétlen pech, amely hozzájárult ehhez. Gr. Tisza István ministerelnök: Ami azonban nem történt meg soha! Gr. Andrássy Gyula: Akkor visszavonom. Én Ausztriából ugy voltam informálva, hogy megtörtént. Egyszóval: akkor ez tárgytalan. Sümegi Vilmos : Papirost még sem kapunk ! Gr. Andrássy Gyula: Mikor Ausztriából nem küldenek szenet és papirost, akkor itt nálunk ugyanaz az érzés. A kormány nem világosit fel. Fel kellene világosítania, vájjon igaz-e, hogy a szenet visszatartja az osztrák kormány. Itt interpelláczió történt ebben a kérdésben. A legerősebben megtámadták az osztrák kormányt. A kereskedelemügyi minister ur alig adott erre választ; nem utasította vissza erélyesen azt a feltételezést, hogy Ausztria e tekintetben meg akar minket szekírozni és velünk nem jár el olyan lojálisán, amint azt megkívánhatjuk. Ennélfogva természetes, hogy nálunk ez a gyanú terjed. Ha igaz volna, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Igaz!) hogy nem jár el jóhiszemüleg, akkor a legnagyobb erélylyel kellene fellépni; ha azonban nem igaz, akkor a legnagyobb hatálylyal meg kellene védeni az ilyen támadás ellen. Röviden érinteni akarom még a horvát kérdést is. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok ma annak tárgyalásába belemenni, csak konstatálom, hogy hitem szerint a horvát kérdésben is nagy hibák követtettek el. A politikai érdek túltengése folytán (Ugy van! Ugy van! balfelől.) más érdekek szenvedtek. (Ugy van! balfelöl.) Lehet, hogy alkalmat veszek magamnak, vagy egy elvbarátom fogja ezt megtenni, hogy e kérdést idehozzuk interpelláczió alakjában és akkor tüzetesen megbeszéljük. Ma csak jelezni kívánom, hogy ebben a kérdésben sem folytatta a t. kormány azt a szerencsés politikát, amely kívánatos volna. Ennek a mai vitának főtárgyát az összeférhetlenségi kérdések képezték. (Halljuk! Halljuk!) Legyen szabad ezekkel szemben is álláspontomat lehető rövidséggel kifejezésre juttatnom. Az összeférhetlenségi kérdésben két szempont merül fel. Az egyik magának a törvénynek kérdése, az a kérdés : vájjon azt fenn kell-e tartani, vagy módosítani kell. Azután a törvény végrehajtása az egyes konkrét esetekre vonatkozólag. Ami a törvényt illeti, a t. ministerelnök ur, igen következetesen múlt álláspontjához azt mondja, hogy ő nem tartja jónak. 0 azt tartaná helyesnek, hogy a mezőgazda és az iparos lehessen képviselő, ha üzleti összeköttetése van is a kormánynyal. Csak az alkalmi üzletet s a közvetítést kívánja kizárni. Én ezt az álláspontot ismerem: ez küzdött annak idején a törvénynyel, amely létrejött. (Ugy van! Ugy van! balfelöl). Ámde ez ennek a törvénynek teljes kiforgatása, mert azt a célt ejti el, amelyet védeni akar. Ennek a törvénynek czélja a képviselői függetlenség megóvása a kormánynyal szemben. Ézt pedig nem lehet megóvni, ha az üzleti összeköttetés szabad. Ez különösen Magyarországon igen nagy veszély, ahol a kormánynak úgyis olyan óriási a hatalma, ahol úgyis olyan kevés a független