Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

694. országos ülés 1917 február 6-án, kedden. 37 nem abban az irányban táplálják ezeket a nemzeti aggodalmakat, hogy mig a nemzetnek ebben a háborúban bebizonyosodott jogát az élethez az idők végtelenségéig — mint emfázissal mondja a bizottsági jelentésben a t. előadó ur — nap-nap után bizonyítja minden harcza a mi vitézeinknek : hogy ez az élet az államiság teljességére fog-e vájjon emelkedni a háború bevégzése után ? A nemzeti jogok ép ugy, mint általában az emberi haladásnak követelményei csak az általános választói jog megvalósitásából születhetnek meg. A szocziális politika is csak ugy lehetséges, t. ház, amelynek folytatása, azt hiszem, végrevalahára a magyar államnak is elsőrendű feladata és kötelessége. Nem tehetek róla, de én igazán csak megilletődéssel tudtam hallgatni a minap Bródy Ernő t. képviselőtársam nagj^on értékes felszólalását, amelyben a tőle megszokott melegszivüséggel h:vja fel önöket is és minket is, hogy ennek a háznak hozzá kell szokni a szocziális problémákkal való foglalkozáshoz és azok megvalósításának útjára kell lépnie. T. ház ! Mind az a hangulat, amely e házban a mi választó jogi reformtörekvésünket fogadja, meggyőzheti kedves barátomat és képviselőtársamat és szomorúan győzhet meg mindnyájunkat, de meg fogja győzni odakint az egész nemzetet is arról, hogy ez a ház ennek a felhívásnak eleget tenni nem képes ; hogy ez a ház a szocziális problémákkal, azok komoly megvalósítását követelő mértékben foglalkozni csakugyan nem akar. Héderváry Lehel: Odaát csak nyolczan vannak ! Tessék megnézni az üres sorokat! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Héderváry Lehel : Meg kellene állapítani a határozatképességet! Elnök : Nincs rá szükség ! Bakonyi Samu : Itt megint a szivembe nyilallik az előadó urnak az a megállapítása, hogy amint az a tényeknek meg is felel, ez a törvényjavaslat semmiféle reláczióban sincs az anyagi élettel, nincs viszonylatban a politikának feladataival. Én elszorult szívvel hallgattam ezt a kijelentést. Hát itt ebben a fényes márványos, aranyozott palotában, amely, ha csakugyan ezentúl is igaz lesz az, hogy a mi megemlékezésünk hőseinkről és az irántuk való elismerésünk nincs reláczióban az életnek lüktető követeléseivel, nem bizonyul egyébnek mint egy hideg kriptának, amelyben feltámadás nélkül örök halálra akarja kárhoztatni a népjogoknak minden kiterjesztését, az életnek minden követelését ! ( Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Óvakodj anak mégis attól önök is odaát, t. többség'. . . Héderváry Lehel : Milyen többség ? Hiszen nincs itt többség ! Gr. Batthyány Tivadar : Munkapártnak nevezik magukat! Darvai Fülöp : Hát önök mennyien vannak % Héderváry Lehel: Többen mint önök. (Mozgás balfelől. Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu : . . . — és igazán nem pártszempont vezet engem, midőn ezt a kérést intézem önökhöz — óvakodjanak attól, hogy a felfogásukhoz való konok ragaszkodással ezt a meggyőződést künn a nemzetnek széles és mély rétegeiben is megerősítsék Mert, t. ház, a nép, a nemzet uj ábrázat után kívánkozik, uj lélek, uj erkölcs kell szerinte, hogy ennek a törvényhozásnak munkájába valahára beköltözzék. És ehelyett az uj ábrázat, az uj lélek, az uj erkölcs helyett majd azok, akik visszajönnek épségben, egészségben haza, segítve az isteni Gondviselés által, vagy pedig nyomorékul, bénán jönnek : itt találják jogtalan ügyben elhagyott gyermekeiket, hitvesüket, családjukat; ez a visszatérő hősi sereg az uj lélek és uj erkölcs helyett csak a régi előítéletet, csak a régi gyűlöletet fogja magával szemben találni, (ügy van! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Vájjon nem ez-e az a nemzeti szerencsétlenség, amelytől államunkat, nemzetünket meg kell oltalmaznunk ? Mert, t. képviselőház, ez után a háború után az állam nem maradhat meg a régi rideg hatalmi szervezetének keretei közt, hanem rá kell lépnie arra az útra, amely az állami együttélés tulaj donképeni csélja, arra, hogy megvalósuljanak azok a feladatok, amelyek azután hozzávezethetnek ahhoz, hogy a polgárok minél nagyobb szocziális jólétre, minél több kultúrára, ami ezzel teljesen egybefügg, végre-valahára szert tehessenek, mert jogosultsága az állami életnek e törekvések felkarolása nélkül nincs. Ezeknek a törekvéseknek ellenzése, e feladatok elhanyagolása, egy nemzeti élet folytatására törekvő, saját megszentelt történelmi hagyományaihoz ragaszkodó nemzetre nézve nagy szerencsétlenséget jelent, ezek szem elől tévesztésénél nagyobb szerencsétlenség nem is lehet ? (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondják, hogy most a háború közepette nem időszerű a választójog kibővítésével foglalkozni. Ugyan, mikor volna időszerűbb ? Most időszerű, amikor magának léte fenmaradásáért és az uralkodó-család fenmaradásáért küzd a nemzet. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Héderváry Lehel : Márványtáblát adnak ! Elnök : Kérem Héderváry Lehel képviselő urat, ne méltóztassék folyton közbeszólni. (Helyeslés a jobboldalon.) Bakonyi Samu : Másutt nem ugy fogják fel a kérdést. A porosz konzervatív párt vezére maga tette a nyilatkozatot a porosz Landtagban, hogy e küzdelemben csak a nép erőforrásainak teljes megnyitásával meríthetünk lehetőséget az összes fizikai és erkölcsi képességek végső megfeszítéséhez. A közel napok eseményei arról győzhetik meg a törvényhozás minden gondolkozó és érző tagját, hogy az erők végső megfeszítésének az ideje megérkezett. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És most mondják önök, hogy nem időszerű foglalkozni ezzel a kérdéssel, amelyet a velünk szövetséges Németországban, a porosz Landtag gyűlésén a legkonzervativebb párt vezére jelentett ki el-