Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

705. országos ülés 1917 február 26-án, hétfőn. m akkor eljárása tiszta őrület lenne. A mi ajánlatunk perczéből tudhatta, hogy annak feltételei nem tulszigoruak. Igaz, hogy nem részleteztük a feltételeket, de abból az egyszerű tényből, hogy a békeajánlatokat akkor tettük, mikor az ellenséges nagyhatalmak egyike sem volt legyőzve, tudniok kellett, hogy ennek megfelelőek a feltételek is, hogf azok egyik nagyhatalom életérdekébe, becsületébe nem ütköznek. Ha ennek daczára az entente velünk szóba sem akart állani, ez világosan bizonyltja azt a tényt, hogy még sok eszköze van, hogy még nincs legyőzve és hogy még komoly, nagy erőfeszítésekre képes. Azt hiszem, hogy most állunk talán a legnagyobb erőfeszités előtt, amelyet ellenségeink eddig tettek. Anglia Lloyd George vezetése óta egy gyárvárossá változott, amely gyilkos pusztitó fegyvereket készit. Veszi a nyersanyagokat a világ minden sarkából, — mert feltétlen ur a tengeren — feldolgozza és szétosztja azokat szükség szerint a világ különböző harcztercin. így készülnek most a nyugaton egy óriásilag felszerelt, óriási technikai eszközökkel biró támadásra. Ezzel a nagy veszélylyel szemben szükséges volt a tengeralattjáró harcz, (Helyeslés.) hogy lehetőleg alákössük ezt a szervezést, hogy lehetőleg akadályozzuk szabad mozgásában a tengeren és ezzel derék katonaságunk, hősi hadseregünk helyzetét minden harcztéren megkönnyítsük. (Helyeslés.) Batthyány Tivadar tisztelt képviselőtársam azt mondja, hogy ő abban az esetben tartja ezt a harozmódot helyesnek, ha biztosítékokat szereztünk az iránt, hogy neutrális állam emiatt nem fog ellenünk állást foglalni. Én eltérek ebben tisztelt képviselőtársamtól. Én azt hiszem, ha mi ezen harczmód használatát attól tettük volna függővé, hogy a neutrális államok ahhoz hozzájáruljanak, vagy sem, eleve lemondhattunk volna róla, mert nincs olyan neutrális állam, amely megkérdeztetvén, mást mondhatott volna, mint azt, hogy nem járul hozzá, mert ez a harczmód tényleg komoly, nagy érdekeit veszélyezteti. Azért természetesen nem kell egykedvűen nézni a neutrálisok magaviseletét ; természetesen nekünk teljes erővel azon kell lennünk, hogy viszszatartsuk őket a beavatkozástól; azon kell lennünk egyrészt felvilágosítás utján, hogy t. i. megmagyarázzuk, hogy ez nem ellenséges tény velük szemben, hanem önvédelmi aktus és semmi más, másrészt ott, ahol lehet, azt is kell tennünk, hogy az ezen harczmód által előidézett gazdasági nyomort, gazdasági szükséget segítsünk kielégíteni, enyhiteni. Azonban nem lehetett ettől függővé tenni. Erkölcsileg teljesen igazolt volt, mert ilyen élet-halálküzdelemben, mint aminő a miénk, egy ilyen fegyverhez nem nyúlni, ha az hatályos, bűn volna. (Igaz ! ügy van ! a ház minden oldalán.) Erkölcsileg teljesen helyes, mert azok már régen ki akartak minket éheztetni, tekintet nélkül gyermekekre, asszonyra, öregre. Ezzel a barbár fegyverrel szemben nekünk teljes jogunk volt ehhez a fegyverhez is nyúlni. (Igaz! Ugy van! a ház minden oldalán.) De csak akkor volt helyes, ha ez olyan hatályos, hogy esetleges uj ellenségek beavatkozása kevesebb hátrányt okoz, mint aminő haszonnal jár e fegyver. Hogy ez igy van, ezért mi nem vállalhatjuk a felelősséget. Ezért a hadvezetőség felelős. De mi bizva bennük, a legszebb reményekkel vagyaink, az elhatározásukat a legnagyobb örömmel vehetjük tudomásul és támogathatjuk a további küzdelemben. (Általános élénk helyeslés.) De — és itt térek át azután a belhelyzetre — világos, hogy nagy küzdelmek előtt állunk. Olyan küzdelmek előtt, aminők még talán ebben a borzasztó háborúban sem voltak. Ilyen körülmények között azt hiszem, hogy elementáris kötelessége volna minden magyar embernek mindazt kerülni, ami belpolitikai harczokat okozhat. (Igaz! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Teljesen igaza volt Serényi tisztelt barátomnak, mikor azt mondta, hogy ami itt történik, az visszhangra talál a perifériákon is és ha itt ellentétek és küzdelmek fejlődnek ki, akkor a társadalom is meghasonlik a vidéken és ez mindenesetre káros és hátrányos következményekkel jár. Kétségtelen, hogy a háború mai stádiumában sok nélkülözés előtt áll a társadalom. Sok szenvedés előtt is. Hogyha azt tudja, azt, hiszi, hogy nem kerülhette el ezt a helyzetet, hogy ez elementáris erővel nehezedik rá a háború következtében, akkor könnyebben elviseli. De ha azt hiszi, hogy ezt hibák idézték elő, akkor elkeseredik és veszélyes hangulat keletkezhetik, (ügy van! balfelöl.) A pártküzdelem révén pedig még az is, ami nem hiba, ugy állíttatik be egészen j óhiszemüleg, mintha hiba lenne. A pártküzdelem eg\

r nagyitószemüveg, amely eltorzít ja a dolgok nagy

r részét. Ezért is káros az a harcz, ami most itt folyik. (Mozgás a jobboldalon.) Látom is a t. képviselő urak arczán. hogy azt gondolják magukban : egyszerű, szereljen le az ellenzék, ne küzdjön. Farkas Pál t. kéj) viselő ur volt olyan szives felszólítani minket, hogv beszéljünk olyan szeliden és objektíven, mint ő és azt mondta, hogy ez előnyös lehet. Megengedem, de sok oknál fogva nem tehetj ük. Tettük mi ezt hosszú ideig, (ügy van! balfelöl.) Tettük talán két éven át. (Ugy van ! balfelöl.) Elnyomtunk minden keserűséget, visszaszorítottuk azt. És mondhatom, hogy nem ment könnyen. Mert a vidékről, a perifériákról minden egyes ülésszak elején képviselőtársaink keserűséggel, elégedetlenséggel, harczi vágygy'al jöttek ide fel. (Ugy van! balfelől.) Nekünk, elsősorban t. barátomnak, gróf Apponyi Albertnek és nekem kellett igen nehezen leszerelnünk e harczi vágyakat, (ügy van! balfelől.) Ment, de nagyon nehezen. Azt a bizalmat, ami kívánatos, nem lehet ráerőszakolni a nag\ közönségre. Előnyös, sőt mondhatom, szükséges, hogy a nagyközönség a kormány iránt, ha nem is viseltetik pozitiv bizalommal, de legalább pozitív bizalmatlanság érzése nélkül álljon vele szem-