Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-705
422 705. országos ülés 1917 február 26-án, hétfőn. és pedig az, amely minket a legkevésbbé érint. Mi nem az Anglia és Németország közti ellentét miatt kerültünk bele ebbe a háborúba, hanem mert e háborúnak igazi oka, végső inczidense a délszláv eszmének agresszív támadása volt Magyarország ellen. (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Igaz, hogy ennek az eszmének bátorságot az angol és franezia agreszszivitás Németország ellen adott, ugy hogy enélkül a világháborúra nem került volna a sor. De azért mégis áll az, hogy ránk nézve a legfontosabb kérdés a délszláv agresszivitás volt és azzal szemben kellett nekünk határainkat, létünket megvédenünk. (Helyeslés balfélől.) A tisztelt ministerelnök ur nagyon erősen megtámadta Holló tisztelt képviselő ur interpelláczióját. (Helyeslés jóbbfelől.) Amit azonban a tisztelt ministerelnök ur mondott s amivel a legélesebben támadta meg, azt Holló tisztelt képviselő ur szerencsére nem mondta. (Élénk helyeslés halfelöl.) Ö azt nem állította, hogy Angliának azért kellett háborút csinálnia, mert Németország agresszív politikát folytatott a kolóniákban. Ilyent szerencsére a magyar parlamentben még senki sem mondott. A tisztelt ministerelnök ur azt mondta : hagyjuk ezt ellenségeinkre. Én arra kérem a ministerelnök urat : azt is ellenségeinkre hagyjuk, hogy belemagyarázzanak (Élénk helyeslés és taps baljelöl.) az itt elmondott beszédekbe olyan tendencziát, amelynek elmondása csakugyan veszélyes és káros volna. (Helyeslés balfélől.) És ettől tartózkodjék elsősorban maga a tisztelt ministerelnök ur, mert az ő szava már állásánál fogva is messzebb hat, mint bármelyik ellenzéki képviselőé. Hogyha tehát azt olvassák a külföldi lapokban, hogy neki meg kellett védenie Németország intenczióit, akkor természetesen azt fogja hinni mindenki és semmi kétség ez iránt fenn nem forog, hogy ilyen támadás tényleg történt, holott jjedig nem történt. (Igaz ! ügy van I balfélől.) Ezekkel azonban korántsem akarom Holló tisztelt képviselő ur beszédét magamévá tenni, vagy helyeselni ; sőt sajnálom, hogy az elmondatott. Nem azért, hogy ő a béke gondolatát felhozta. Mert ámbár és jelenleg a békéről való beszédet platonikus dolognak tartom, czélhoz nem veeztő dolognak tartom, mégsem tartom sohasem károsnak, hogy ha egy képviselő azt, ami mindnyájunk lelkében van, mint végezel, előhozza. Én nem annyira azokat kifogásolom, amiket Holló tisztelt képviselő ur mondott, mint inkább azt, amit nem mondott. Azt nagyon sajnálom, hogy egy képviselő'ebben a házban a háború okairól beszélve nem emeli ki azt a tényt, amely igazat ad nekünk, hogy a mi szempontunkból ez a harez tisztán védelmi harcz. (Helyeslés.) Németország ép ugy, mint Ausztria-Magyarország létének védelméért lett a sorompóba hiva. Azon ügy tisztasága, erkölcsi alapja és szentsége, amelyért annyi ezer magyar már élveszett és kész meghalni minden perezben, megkívánja, hogy erről a kérdésről másképen ne beszéljünk, mint hangsúlyozva ezt a nagy igazságot. (Helyeslés balfélől.) Farkas Pál tisztelt képviselő ur ebbe a vonatkozásba belehozta az amerikai incidens kérdését is és mintegy azfc mondta, hogy ez is egyik oka a háborúnak. (Ellenmondás jóbbfelől.) Farkas Pál: Ezt igazán nem mondtam! Gr. Andrássy Gyula: Akkor annál jobb. Mindenesetre felhozta azzal, hogy ez is alkalmas volt arra, hogy a külföld belénk helyezett bizalmát csökkentsük. Tényleg ugy is van, hogy egy bizonyos fokig rendkívüli dolog, nagy felelősséggel járó dolog, szokatlan dolog, hogy magyar politikusok a belpolitika kérdését kivigyék a külföldre, hogy a külföldön forduljanak magyar állampolgárokhoz, az igaz, de mégis külföldön élő magyar állampolgárokhoz segítségért a belpolitikai küzdelemben. De ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ez miért történt. (Igaz I Ugy van! balfélől.) Ha hiba lett volna ez az amerikai akczió, akkor még nagyobb hiba mindaz, ami azt előidézte, ami szükségessé tette, ami rákényszeritette az illetőket, hogy ilyen rendkívüli eszközökhöz folyamodjanak. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tessék csak emlékezni arra, hogy akkor, mikor már a külügyi helyzet bonyolódott, mikor tényleg közeledtünk azokhoz a veszélyekhez, amelyek később azután láthatóvá váltak, akkor a t. ministerelnök ur nem elégedett meg azzal a ténynyel, amit még el lehetne nézni, hogy a véderőt keresztül hajszolta rendkívüli eszközökkel, hanem akkor még többi ideáljait, egész gyógymódját végig akarta itt produkálni; amit régen magában tartogatott, (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) azt egy igazán rögeszmeszerü akarattal akarta megvalósítani, nem tekintve a körülmények bonyolódását és annak daczára, hogy az ellenzékkel — én tudom ezt legjobban — mindig meg lehetett volna egyezni. (Igaz! Ugy van! balfélől. Ellenmondások jóbbfelől.) Némi áldozat árán igenis megegyezésre lehe tett volna jutni. Ennek daczára azt akarta a t. ministerelnök ur. hogy azok maradjanak kormányon, akik ily rendkivüli eszközökhöz nyúltak, hogy továbbá a közigazgatás államosítását és mindazt, amit ő szükségesnek tart, nem tekintve a külpolitikai helyzet romlását. Ez a kényszerhelyzet, amelyben az ellenzék volt, magyarázza meg azt, hogy kénytelen volt a külföldhöz folyamodni pénzt szerezni, (Igaz l Ugy van I balfélől. Zaj jóbbfelől.) mikor látta, hogy a pénz mily hatalmi tényezővé tétetett Magyarországon. (Igaz I Ugy van ! balfélől.) De nem akarok ezekkel a kérdésekkel tovább foglalkozni. (Halljuk ! Halljuk I) Áttérek a háború jelenlegi stádiumának méltatására, hogy abból aztán következtetéseket vonjak le a belpolitikai helyzetre vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk !) Mikor az entente visszautasította azokat az ajánlatokat amelyeket tettünk, tudni lehetett, hogy nagy fegyverei vannak, hogy még bizik a teljes győzelemben. Mert ha ezt nem tenné,
