Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-705

420 705. országos ülés 1917 február 26-án, hétfőn. viselő ur a maga álláspontját közbeszólás nélkül kifejthesse. (Halljuk ! Halljuk ! haljelől.) Sztranyavszky Sándor: Én az iparczikkek makszimálását igenis szükségesnek tartom nemcsak a magyar mezőgazdálkodás, hanem az egész magyar társadalom érdekében, (Helyeslés.) mert nem tartom helytállónak és nem tartom az egyéb áruczikkekkei arányban állónak az ipari czikkek árát. (Ugy van! balfelől.) Méltóztassék megengedni itt egy szerény kitérést Návay Lajos t. képviselő ur felszólalására, aki itfc ridegen odaállította azt a tételt, hogy a kenyérmagvak árát emelni nem lehet, azonban elmulasztotta hozzátenni azt, hogyha azt emelni nem lehet, akkor arányba kell hozni vele a többit. (Általános helyeslés.) Ezt a kérdést ugy állítani be, hogy a kenyérmagvak árát nem lehet makszimálni nemzeti érdekből, azonban minden másnak az ára lehet ezzel arányban nem álló : engedelmet kérek, ezt nem tartom czélravezetőnek épen abból a szempontból, amit itt szolgálni kell, mert az én igénytelen nézetem szerint minden súlyt arra kell fektetni, hogy a kenyérmagvakban mentül nagyobb produkcziót érhessünk el. Már pedig az ilyen eljárással épen az ellenkező hatást és az ellenkező eredményt fogjuk elérni, (Ugy van ! jobbfelöl.) mert a magyar gazdákat az ilyen eljárás egyenesen arra fogja vezetni, arra fogja serkenteni, hogy a kenyérmagvak termeléséről más térre menjenek át. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem is látom semmi tekintetben akadályát annak, hogy az ipari czikkek makszimálhatók legyenek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,.) A magam részéről ezt igenis keresztülvihetőnek tartom. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk I Halljuk ! jobbjelől.) Legfeljebb arról lehet szó, hogy lehetnek olyan iparczikkek, a-melyeknek niakszimálása nehézségekbe ütközik, mert rendeletileg azoknak minőségét és ezzel kajjcsolatban árát is kifejezni nem lehet. De ez nem jelenti azt, hogy most már minden iparczíkknél mellőzzük az árak makszimálását. Ellenkezőleg, azt hiszem, hogy itt is, még az ilyeneknél is meg lehet találni a módját annak, hogy a makszimálás megtörténjék és meg is vagyok győződve arról, hogy a mélyen tisztelt földmivelésügyi minister ur ép ugy kívánja ennek keresztülvitelét, iparkodni fog minden akadályt elhárítani és ezt a kérelmét, jogos törekvését nemcsak a magyar gazdatársadalomnak, hanem az egész magyar társadalomnak iparkodni fog valóra is váltani. Méltóztassék megengedni, hogy még egypár igénytelen megjegyzést tehessek a prémiumok kérdésére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk! jobbjelöl.) A múlt évben és az azelőtti évben is prémiumokat tűztek ki az után a gabona után, amelyet bizonyos terminusig, nem tudom, Julius 20, 25 vagy 30-ig leszállítottak. Én ezt a prémiumrendszert a magam részéről nagyon kétélű fegyvernek tartom, még pedig azért, mert sok, a maga érdekeivel nem számoló gazdát arra az útra ragad, hogy mentül többet iparkodjék leszállítani gabonájából eddig a terminusig, nem tekintve arra, hogy milyen más, sokkal fontosabb és sokkal inkább a zsebébe nyúló gazdasági munkát hagy el eddig az ideig. Voltak pl. rá esetek, hogy a gazdák egy része gabonájának egy részét, amint learatta, ki is csépeltette azért, hogy azt eddig a terminusig leszállíthassa, gabonájának másik részét pedig ahelyett, hogy behordatta volna, künn hagyta a földön, csomóban -vagy aratatlanul lábon. Ha az időjárás kedvező és megfelelő, ennek semmiféle káros következménye nem lehet, mert hiszen a gabona, ha jó az idő, nem romlik meg künn. De tegyük fel, hogy olyan kedvezőtlen az időjárás, amilyen három év előtt is sújtotta az -országot, akkor a gabona egy része épen ez oknál fogva ott kint tönkremegy. Méltóztassék megengedni, hogy épen ezzel kapcsolatban azt az igénytelen nézetemet fejthessem ki, hogy a prémiumok rendszerénél az országot talán különböző részekre kellene osztani, a gabona érésének ideje szerint kellene a prémiumok határidejét is kitűzni és vagy ilyen módon megoldani a' kérdést, vagy ugy, hogy ilyen prémiumrendszert egyáltalában ne állítsunk fel. Pár szóval kitérni óhajtok a jövő gabonatermést biztosító intézkedésekre is. Itt látunk bizonyos nehézségeket. Az első nehézség a munkáskérdés. Én ma egyáltalában nem látom biztosítottnak az aratás, hordás és cséplés munkáját, mert mezőgazdasági munkás sokkal kisebb mennyiségben áll rendelkezésre ma mint állt a múlt évben. Az orosz foglyok egy részét, akik a gazdáknál künn voltak, a gazda kénytelen volt visszaadni, mert megfelelő élelmezésükről nem tudott gondoskodni. A harmadik, a katonai munkásosztagok kérdése tekintetében a legtöbb reménynyel nézek a jövő elé és hiszem, hogy ez a rendszer, amint tavaly is kitűnően bevált, ez idén is be fog válni, ez fog kisegíteni nagyobb károsodás nélkül. A munkások élelmezését illetőleg lenne egy szerény gondolatom, amely , nem tudom, keresztülvihető-e ; azonban azt hiszem, hogy bizonyos tekintetben ez is javítaná a helyzetet. Az ország különböző vidékein különböző időben érik a gabona. Az ország felső vidékein a mezőgazdasági munkák elvégzését esetleg ugy lehetne biztositani, illetőleg a munkások élelmezéséről akként lehetne gondoskodni, hogy arról a vidékről, ahol a gabona mintegy két-három héttel előbb érik, a felvidékre, a munkások élelmezésének czéljaira az ott előbb learatott és kicsépelt gabanából szállítanánk fel. Ez természetesen szállítási nehézségekbe ütközik, de nem volna olyan mennyiségről szó, amelynek elszállítása lehetetlenségszámba menne. A dohánytermesztéssel kapcsolatban Beliczey Géza t. képviselőtársam és barátom már tett itt megjegyzéseket. Én azokat, amiket ő mondott, a maguk teljes.egészében elismerem és magamévá is teszem és különösen szükségét érzem ma annak, hogy hangsúlyozzam, hogy igenis, a dohánytermesztés ma nem tartozik azok közé a gazdasági ágak közé, amelyek a gazdákra nézve kedvezők és