Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-704

704, országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. 413 százezren, és százezren koplalnak. (Igaz I Ugy van ! balfdöl.) Méltóztassék megengedni, hogy egy példát hozzak fel. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Az én vár­megyém rendes körülmények között igen aktiv vármegye termelés szempontjából. Sajnos, a mos­tani viszonyok között igen passzív. A legkomo­lyabb, legrigorózusabb számítással vármegyém hatóságai megállapították és összeírták, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyében a közéle]mezesre, közellátásra szorulóknak szüksége van havonkint 40 vaggon lisztre. Ezt vármegyém-hatóságai olyan komoly adatokkal'igazolták, hogy a kormány el is fogadta ezt. I-d is utak 40 vaggon lisztet. A követ­kező hónapban már csak 25 vaggont utalt ki és a következő hónapban csak 12 vaggont. Mikor mindannyian, kik vármegyénknek sorsát szivün­kön viseljük, a főispán, az alispán, én, előadtuk, hogy éhínség fog kiütni a vármegyében, ennek a következése mi lett ? Egymást érik a rekvirálások, ebből a vármegyéből minden megfogható terményt kivisznek, ugy hogy napról-napra nehezebbé és súlyosabbá teszik a helyzetet, napról-napra szapo­rodik az éhínségbe esőknek száma és manapság már igenis a hatóságok ajtait döngeti az éhség abban a vármegyében. (Mozgás balfelől.) De látjuk-e a kormányt a nemzet jövőjét elő­készítő munka terén? A háború igen nagy fel­adatok elé állított bennünket. A jövőnk attól függ, hogy a háború tanulságaiból miket vonunk le és miket ültetünk át gyakorlatilag a nemzet életébe. Minden reményünk meglehet arra, hogy a háború vége az élő és a győző nemzetek között fog találni bennünket. A magyar nemzet hősies­ségével, áldozataival az elsők közé küzdötte fel magát; (Ugy van! Ugy van! bal felől.) bebizo­nyította, hogy egy önálló állami életnek minden katonai, minden kulturális, gazdasági és erkölcsi kvalitásával bőven rendelkezik... (Ugy van! Ugy van ! a bal- s a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön : És hyperloyális! Tóth János: ... joga van tehát tudni a magyar népnek, hogy mi lesz a jövője? (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Joga van tudni, hogy a kormány miként késziti elő jövéjét (ügy van ! balfelől.) és joga van tudni, hogy miért harczol, hogy erőfeszítésének mi lesz a gyümölcse : gazdaságilag az eddigi lekötöttség, az eddigi cselédsor-e vagy fiedig a szabad fejlődés, a szabad verseny lehetősége, katonailag az eddigi beolvasz­tás-e vagy pedig fényes erényeinek szabadsága. Joga van a magyar népnek tudni azt, hogy milyen része lesz abból a hazából, amelyet ő most meg­ment : (Ugy van ! balfelől.) lesz-e joga, befolyása, hogy önállóan intézze sorsát (Ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) vagy pedig továbbra is a pénz és a korrupczió fog-e itt ural­kodni. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) Igen sok és igen nagy feladatok elé állította a háború belpolitikai téren a magyar nemzetet. Ilyen nagy probléma szerintem a megfogyatkozott magyarság mikénti helyrepótlása ; (Ugy van ! bal­felől.) mert én azt hiszem, — bár csalódnám — hog}' a magyarság aránytalanul jobban pusztult el, mint az ország többi népessége. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel összefüggő­leg igen fontos kérdések és ügyek igényelnek sürgős előkészítést. Ilyenekaz anyaság-és csecsemővédelem és biztosítás, a gyermekhalandóság ijesztő mérvé­nek apasztása, a közegészségügynek fokozottabb rendezése, a kivándorlás megakadályozása, a ki­vándoroltak visszatelejDÍtése, a rokkantak telepí­tése és a magyarság szabad fejlődésének és erősöd­hetesének ügye. TSTem tudjuk, vájjon ma, a háború tanulságai után, a magyar kormánynak még min­dig az-e az álláspontja, hogy fontosabb állami ér­dek az oláhoknak és szerbeknek nyújtandó ked­vezmény, mint a magyar faj erősítése. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igen sürgős és fontos, előkészitést váró, nagy állami érdek szerintem a társadalom újjászervezése, mert a háború igen nagy eltolódásokat, igen nagy igazságtalanságokat létesített a társadalmi rétegek között. Igazságot kell szolgáltatni azoknak a társa­dalmi rétegeknek, amelyek a háborúban mindent áldozták és amelyeknek a háborúból semmi hasz­nuk nem volt, (Élénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) azzal a társadalmi réteggel szemben, amely a háborúért semmit sem áldozott, de abból a legtöbb hasznot húzta. (Ugy van ! ügy van ! a bal­és a szélsöbaloldalon.) Uj társadalmi szervezetet kell előkészítenünk, amelyben kell, hogy a millió szegénynek a kevés gazdaggal, a munkának a tőké­vel, egyenlő joga és hatalma legyen. (Élénk helyes­lés balfelöl.) A jövő Magyarország attól függ, hogy ezeket és az ezekhez hasonló nagy problémákat miként oldjuk meg. Állami és nemzeti életünk jövőjével, annak előkészítésével nem foglalkozik a kormány. Máról­holnapra él, a mindennapi élet aktáit intézi el. (ügy van ! ügy van ! balfelől. Felkiáltások a szélsö­baloldalon : Még itt is !) Hasonló hivatásszerű magaslaton áll a kormány mellett az a tisztelt párt, amely fényesen nyilatko­zott meg újévkor illusztris elnökében. (Halljuk! Halljuk ! balfelől.) Azt mondta gróf Khuen-Héder­váry Károly elnök ur (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) újévi beszédében, mikor pártjának múlt és jövő munkásságáról beszélt, hogy ők többet is dolgozhat­tak volna, (Derültség a szélsőbaloldalon.) de ők hall­gattak és akárhányszor ökölbeszorított kézzel nyel­tek. Itt van az idő, amikor kibontják tehetségei­ket, megmutatják az országnak, hogy nem hiába küldte őket ide a magyar nemzet, a tehetség pedig az, hogy kiseprőznek innen bennünket, akik galádul támadjuk. (Zaj balfelől.) Ráth Endre: Előre berúgott a bajor sörtől! (Derültség balfelől.) Tóth János : Mily mély tartalom, mily magas­röptű szavak, mily magas szárnyalású eszmék ezek! Milyen felséges megértése annak a nagy nemzeti munkának, amely a háború alatt és a háború után a magyar parlamentre és a több-

Next

/
Thumbnails
Contents