Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
412 704. országos ülés 1917 mezőgazdasági termeléssel és fogyasztással szemben éreztette és alkalmazta, ezzel szemben szabadságot adott az iparnak és kereskedelemnek, amely ezzel nagyrészben vissza is élt. (ügy van! a hálás a szélsőbaloldalon.) Az egyedül helyes és egyedül igazságos kormányzati eljárás csak az letetett volna, hogy ha a háború nagy gazdasági és anyagi terheit a különböző közgazdasági ágakra és osztályokra lehetőleg egyenlő arányban elosztja ; makszimálja és rekvirálja mindazokat a terményeket és czikkeket, amelyek a termelésre és a fogyasztásra nélkülözhetetlenül szükségesek, mert csak ez biztosította volna a további termelés produktivitását és ez biztosította volna közgazdaságunknak a helyes egyensúlyt, (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Közgazdaságunk nem a kormány rendeletei miatt, hanem önmagától simult a háborús viszonyokhoz és sajnosán tapasztalhatjuk, hogy mezőgazdaságunk, iparunk, kereskedelmünk élete folytonfolyvást mindig szegényebb és szegényebb, közgazdaságunk vérkeringése, érverése naprólnapra kisebb, gyengébb, mert a kormánynak nem volt az egész háború alatt egyetlen gondolata, eszméje, melylyel közgazdaságunkból a háború által igényelt fokozottabb mértékben elvont erőket felfrissiteni vagy helyrepótolni tudta volna. (Igaz ! Ugy van! bálfelől,) Nem nyitott utakat a tisztességes munkának, nem szabályozta a kereseti viszonyokat, nem fokozta a mezőgazdasági termelést. Nemcsak hogy nem fokozta, de még a normális mezőgazdasági termelésnek feltételeit is megvonta. Mindnyájan sajnosán tudjuk, hogy az őszszel száz és száz községe, ezer és ezer mezőgazdája volt az országnak", vetőmag nélkül. Ezek egyénenként, majd azután a mezőgazdák érdekszövetsége, a Gazdaszövetség utján fordultak először a Haditermény Részvénytársasághoz, kérvén-könyörögvén vetőmagért. A válasz az volt, hogy semmi közöm a vetőmaghoz. Fordultak a földmivelésügyi ministerhez. A földmivel és ügyi minister még a lapokban is közzétette, hogy hozzá vetőmagért ne forduljanak, hanem engedélyt ad a Gazdasági Egyesületeknek azon feltétel alatt, ha megjelölik a készletet, de azon készletből, melyet a Haditermény Részvénytársaság rekvirált, nem enged át vetőmagot. Ez csak üres szóbeszéd volt. Ezen az utón Magyarországon igen kevés gazda jutott vetőmaghoz, mert ugyanakkor megjelent a kormány rendelete, hogy minden felesleges terményt át kell adni a Haditermény Részvénytársaságnak. Én magam vagyok erre példa. Én is vettem Szabolcs vármegyében vetőmagot, megjelöltem a készletet, a szabolcsvármegyei alispán többször felirt, táviratozott. El lett utasítva, nem engedték meg, hogy Szabolcsból Jász-Nagykun-Szolnok vármegyébe át vitessék az a kis vetőmag. Hogy a mezőgazdaság érdekeit a kormány miként védelmezte, arra nézve engedjenek meg egy kis helyi példát. (Halljuk ! Ralijuk! bálfelől.) "ebruár 24-én, szombaton. Az én városomból igás fogatokat rendeltek el, épen a legszorgosabb mezőgazdasági időben, az őszi szántás-vetés idején. És mi czélból ? Azért, hogy r egy vállalkozónak fát szállítsanak. (Mozgás a baloldalon.) Az Alföld kellős közepéből felrendelték azokat Észak-Magyarországba. Három hónapon keresztül ott dolgoztatták azt a tetemesszámu igaerőt, akkor visszaindították ugy, hogy a nyolez napi útra embereket és állatokat egy napi eleséggel látták el. (Felkiáltások bálfelől: Hallatlan !) Az igáknak, lovaknak több mint fele útközben megdöglött s amelyek megérkeztek, azok is természetesen a hibás élelmezés miatt, a rendkívüli erős munka folytán, sokáig hasznavehetetlenek voltak. Ez nemcsak annak a helyi gazdaközönségnek a kára, ez országos kár, (Igaz ! Ugy van ! bálfelől.) mert az az elveszett és elhullott igaerő terméscsökkenést jelent. De a kormánynak sokkal fontosabb volt egy vállalkozót kielégíteni, mint egy 60.000 holdnyi területű mezőgazdasági városban a mezőgazdasági termelést biztosítani. HÓdy Gyula: Nem Gömörben kellett fát kiszállítani ? Tóth János: Szepes vármegyébe kellettek, nem tudom, mi czélból. (Zaj.) Jász-NagykunSzolnok vármegyéből, Turkevéről Szepes vármegyébe, Iglóra rendelték a fogatokat és Iglón adtákfel a visszaküldött fogatokat.- (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Hasonló bölcseség jellemzi szerintem a kormányzatot a közélelmezés terén. (Halljuk ! Halljuk f bálfelől.) Itt szerintem a legnagyobb hibát és bajt az okozza, hogy daczára annak, hogy Magyarországnak igen kevés, gyenge termése volt, a magyar kormány mégis az egész katonaságnak, az egész osztrák-magyar hadseregnek élelmezését magára vette. Átvállalta Ausztriának is a kvótáját és Magyarország élelmezi az összes katonaságot. Ha a katonaság élelmezését, amit természetesen nem kifogásolhat egyetlenegy magyar ember sem. lehetne kontingentálni és azt a polgári lakosság élelmezésével arányosítani, mig ez meg nem történik, mig a katonaságnak egy tollvonása és távirata a kormánynak minden gondoskodását és rendelkezését tönkreteszi, mig a kormány feladatának tekinti Ausztria polgári lakosságának segítését is, mig a kormány nem akar vagy nem mer belenyúlni a nagy bankoknak ezen a téren illegitim uzsoraüzleteibe: (Élénk helyeslés bálfelől.) addig azok a központok, közélelmezési bizottságok és biztosságok lehetnek egyeseknek igen jól jövedelmező állások, lehetnek sok százaknak és ezreknek részére a katonaság alóli felmentésnek melegágyai, (Igaz ! Ugy van ! bálfelől.) de a közélelmezés helyes megoldására nem alkalmasak-. (ügy van! a baloldalon.) Általában országszerte a helyzet e tekintetben az, hogy a kormány intézkedései miatt vagy még inkább a kormány intézkedéseinek hiányából ezrek és ezrek az országban meggazdagodtak és
