Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-704

704. országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. 411 a pártérdek kiszolgálási vágygyal fog fel és kezel mindent : jogot, szabadságot, sajtót, parlamentet, nemzetet. így végzetes katasztrófa elé vitte volna ez a kormányzati rendszer és szellem, t. ház, az országot most a háború alatt, ha ettől meg nem mentik gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársaim. (Éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Ha ők ugyanazt cselekszik, amit a ministerelnök ur cselekedett, ha«az erőszakra erőszakkal válaszolnak, ha ők a szavukra hallgató és hátuk mögött álló millió lelkeket nem igyekeznek bátorítani, biztatni, lelkesíteni, ha nem igyekeznek a nemzetet egységbe tömöríteni, hanem ellenkezőleg azoknak a millióknak és millióknak elébe tárják a nemzeti sérelmeket és arra buzdítják őket, hogy kireparálását és megtorlását követeljék azoknak: mi lett volna ennek következménye? Elképzelni is rettenetes, mi lett volna a sorozáson, mi lett volna a magyar harczi dicsőségből, mi lett volna a liadi szolgáltatásból, mi lett volna a magyar háborúból, és mi lett volna Magyarországból és a magyar trónon ? (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert szerintem, t. ház, nagyon balga az a felfogás, amely azt hiszi, hogy a fegyver ereje mindent kiegyenlített volna. Nem mindent ! Mert a nevezett képviselő uraknak a nemzet lelkében van annyi erejük, mint a fegyvere lenek, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az megtörténhetett volna, hogy százan és ezren börtönben ülnénk, de az is bizonyos, hogy velünk együtt ott ülne a nemzet elégedetlen lelke. (Igaz! ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azért, szerintem, a történelem Ítélőszéke előtt övéké az érdem (Ügy vau ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a háború alatt a nemzet egységéért, összetartásáért és áldozatkészségéért. (Igaz! ügy van! Tapsok a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik tény és jelenség, amely előttem karakterizálja a mai kormányzatot ez a jelentés, a melyet most tárgyalunk. Ennek vastagságából azt látom, hogy most a háború alatt a kormánynak az a legfőbb gondja, hogy csak rendeleteket gyártson, aktákat intézzen el. Ezek a rendeletek rendszertelenek, ötletszerüek, egymásnak ellenmondók, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és alig jelenik meg az egyik rendelet, jön a másik, amely azt hatályon kivül helyezi, vagy módosítja, ugy hogy e rendeletek rendszertelenségéből igazán fényes és igazságos csokrot köthetett Palugyay Móricz t. képviselőtársam. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az országra, a népre, az élelmezésre, a fogyasztásra, a nép táplálkozására a legfontosabb ügyben, pl. a búzának, a rozsnak a közszükségletre átengedéséről alig hozta meg a kardinális rendeletet a kormány augusztus 24-én, két hét múlva, szeptember 7-én, már hatályon kivül helyezi, majd az akkor kiadott rendeletet megint módosítja. Itt a másik példa. Ki tudná felérni azt abölcseséget, amely aszerint klasszifikálja az állampolgárt, hogy van-e 400 hold földje, vagy nincs ! Akinek nincs 400 hold földje, annak a hatóság állapítja meg a terményszükségleteket és a terményfelesleget, akinek van 400 hold földje, azt a hatóság nem állapítja meg, hanem önmaga álla jutja meg. Mily kormányzati bölcseség kell ahhoz, hogy épen 400 hold földnél tudja valaki meghúzni a demarkaczionális vonalat ahhoz, hogy az állampolgárok megbízhatók és van értelmük arra, hogy a maguk szükségletét meg tudják állapítani, vagy megbizhatlanok és nincs értelmük ahhoz. És mily bölcs kormányzati rendszer az, amely azt a rendeletet kiadja az egyik héten, már a másik héten megváltoztatta és hatályon kivül helyezte? így gyártódtak és gyártódnak ezer- és ezerszámra a megjelent rendeletek. Lehetetlen el is hinni, el is képzelni, hogy a végrehajtó szervek, a közigazgatási tisztviselők ezekben eligazodni tudjanak. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert méltóztatnak igen jól tudni mindnyájan, hogy ma a községi elöljárók közigazgatási tisztviselőinek létszáma mennyire megapadt. Eklatáns példát hozok fel. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt van vármegyénk egyik nagyközsége kérvényének másolata, amelyet a napokban adott be a kormányhoz. Méltóztassék ebből meglátni azt és ez az országos kép, hogy e nagyközség tisztviselőiből hiányzik egy okleveles jegyző, három okieves segédjegyző, egy községi mérnök, egy állatorvos, egy rendőrbiztos, egy tanácsos, egy másodbiró, egy községi pénztárnok, egy községi közgyám, négy kézbesítő hajdú, egy kertész, nyolez rendőr, két községi írnok, ugy hogy összesen a régi munkaerőből 29 egyén hiányzik. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es alig van egynéhány tisztviselője e 11.000 lakosságú helységnek. Most már tudjuk, hogy a háborúval összefüggő kérdésekben, rekvirálás, sorozás, állami segélyezések, közélelmezés tekintetében mily mérhetetlenül megszaporodott a közigazgatási tisztviselők teendője, ugy hogy lehetetlen el is képzelni, hogy az ország érdekében jól, a közönség érdekében igazságosan végre tudják hajtani e rendeleteket. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Annál kevésbbé tudják, mert a kormánynak semmiféle gondoskodása nincs, hogy a kiadott rendeletek miként és hogyan hajtassanak végre. Nem volt gondoskodás, hogy az állampolgárok kitaníttassanak, hogy a mai abnormális helyzetben és időkben mily kötelességeik vannak a közzel szemben ? Lehetetlen azt komolyan állítani, hogy a kormány tudta helyesen irányítani a közgazdaságot és a közgazdaságot az ország egyetemes érdekeinek és a háború nagy ezéljainak szolgálatába állítani. Nem lehet ezt mondani, mert nem volt erre képes; nem pedig azért, mert nem egyenlő mértékkel mért a közgazdasági ágakkal és osztályokkal szemben. (Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Nem igazsággal, nem egyenlő mértékkel, nem egyenlő elbánással, mert- egyes osztályokat, egyes ágakat favorizált. A kivételes hatalmat, majdnem kizárólag a 52*