Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-704

410 704. országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. amelylyel a kormány az egyenlő jogok és egyenlő kötelességek államát meg akarja teremteni, azért a jelentést tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki a következő szónok ? Szojka Kálmán jegyző: Tóth János! Tóth János : T, képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Mikor a magyar közéletnek olyan kiváló alakjai, az ország törvényes önállóságának és alkotmányának oly érdemes munkásai, mint amilyenek gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula t. képviselő urak, kénytelenek voltak itt a házban konstatálni azt, hogy elérkeztünk az abszolutizmushoz, és hogy a kormány és a 67-es többség históriai erejű dokumentumot állított ki a 67-es alkotmány teljes csődjéről '. (ügy van ! ügy van ! baljelől.) akkor valóban igen nehéz az ellenzéknek itt komoly tárgyalásokba bocsátkozni, és még nehezebb objektív alapon tárgyalni, birálni a kormány és a többség működését. (Ugy van ! a baloldalon.) Ha ezt mégis megteszszük, ugy véljük, hogy az országra hasznos dolgot cselekszünk akkor, mikor a nemzetet mentől többen és mentől többször felvilágosítjuk sorsának intézéséről és intézőiről. (Helyeslés a baloldalon.) Á háború az élet és halál küszöbére állított bennünket. A nemzet életét biztosító, a nemzet jövőjét előkészítő, alkotó, teremtő munka terén keresem a kormányt mindenütt, de nem találom sehol. A háború kezdésekor hagyta, hogy a magyar nép ezt az élet- és halálharczot készületlenül kezdje meg, mert kezdetben nem ismerte fel a nagy veszélyt, nem tudta a halált adni akaró ellenfelek egyikének sem tervét, erejét, szándékát, felkészültségét. Mikor az orosz háború kitört, meglepte a kormányt az oroszok nagy felkészültsége ; mikor az olasz háború kitört, meglepte a kormányt a szövetséges társ hűtlensége, (Ugy van! baljelől.) mikor az oláh háború kitört, meglepte a kormányt az oláh háború kitörésének időpontja. (Ugy van! baljelől.) Mindenütt, minden téren meglepetés, készületlenség, kormányzati előrelátás hiánya. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A kormányzati előrelátás hiánya okozta Erdélyben a polgári élet feldulását, a magyarság földönfutását, (Ugy van! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) ugy hogy itt milliónyi értékek pusztulása, százezrek átka és százak és százak halála tapad a mai kormányzathoz, (ügy van ! Ugy van ! Taps baljelől.) A háború alatt pedig szomorúan kellett tapasztalnia a nemzetnek azt, hogy addig, míg sorsát korlátlanul a mi hadvezetőségünk intézte, mindinkább és inkább közelebb hallhatta magához a nemzet az élet elmúlását hirdető lélekharang szavát. Hogy ez meg nem kondulhatott felette, abban bizonyára igen kevés érdeme van az osztrák hadvezetőségnek és a magyar kormánynak, (Ugy van! baljelől.) mert az kizárólag s egyedül a magyar vitézségnek (Ugy van ! baljelöl.) és a német katonai hatalom legyőzhetetlen erejének köszönhető. (Ugy van ! a baloldalon.) Véderőnk mai szervezetéről nem akarok ma részletesen beszélni, azonban nem hallgathatom el azt, t. ház, hogy á háború mélységes tanulságokat tárt e tekintetben a nemzet elé, amely mélységes tanulságok nemcsak hangosan kiáltják, hanem a leggyászosabban igazolják is véderőnk mai szervezetének tarthatatlanságát. Bebizonyosodott, hogy e kettős monarchiában a legnagyobb érték a magyarság. Bebizonyosodott, hogy a magyar katonai erő a legtisztább érez, amelyhez nem tajmdhatott és egyedül nem tapadhatott, a megadásnak és a kémkedésnek szennye, (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy a magyar katonai erő a legerősebb aczél, amely áttörhetetlen és megtörhetetlen erejével a legerősebben védte meg a két trónt és a két országot. (Ugy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Ennek a nagy erőnek, ennek az életet adó és biztosító értéknek szabad kifejlesztése, minden nyűgtől, czopftól, előítéletektől mentesítése egyaránt érdeke a királynak és nemzetnek, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy hogy szerintem valósággal vaksággal van megverve az, akit a magyarságnak doberdói, kárpáti, szerbiai és volhyniai hősiessége és csudás teljesítményei sem győztek meg a magyar hadsereg szükségességéről. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) A magyar katonai erő önálló szervezésének helyességéről, amelyhez való örök jogát a magyar nemzet ma vérözönnel, mindenek tiszteletét és bámulatát kiérdemelt hősiességgel örökítette és erősítette meg. És mit látunk ? Hogy még ez a vérözön, ez a hősiesség, ez a csudás erő sem győzte meg a kormányt és a többséget erről. Mert egyetlenegy szót sem hallunk, egyetlenegy tényt nem látunk, amelylyel az eddigi koldusigénytelenségnek álláspontjáról a nemzeti önérzetnek, a nemzeti élet életteljességnek álláspontjára térne át. (Mozgás és ellenmondások jobbjelöl. Ugy van! a baloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Ralijuk!) Tóth János: De megtalálom a kormányt a belpolitika terén. Előttem különösen két tény, két jelenség karakterizálja szembeszökően a mai kormányzást. Az egyik a folyosón ácsorgó katona, (Ugy van ! baljelől.) a másik pedig ez a jelentés, amelyet tárgyalunk. Amaz jelképe az alkotmánysértésnek, a pártabszolutizmusnak. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az alkotmány addig szent és sérthetetlen, amig én akarom. Mihelyt az én akaratomnak útjában áll, megszegem. Ezt kényszerhelyzetnek, országboldogitásnak nevezem. (Derültség baljelől.) Aki ezt nem hiszi el, aki ez ellen szól vagy tesz, aki meri védelmezni az alkotmány szentségét, az ellen országpénzzel fizetett fogdmegeket, rendőröket, csendőröket, fegyvert állítok. (Ugy van! Taps baljelől.) Ez a mai kormányzási szellem, uraim. Ez a kormányzati rendszer nem ismer mást, mint önmagát ; nem tesz mást, mint ami az ő pártérdekét szolgálja. Ezzel az alkotmányos felfogással, ezzel