Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-704

-704. országos ülés 1917 Szegényebb a földje, mert termelő ereje csökkent. (Ugy van! Ugy van! a "baloldalon.) A föld. nem lett kellőkép trágyázva, kellőkép mivelve, a föld tehát szegényebi) mint volt; a gazdaságoknak nincs akkora állatállományuk, mint a mekkorára szükség volna, a gazdától elrekviráltak mindent, amit lehetett, nincs meg az állatállomány, amely az intenzív mezőgazdaságnak létfeltétele. A házak éveken keresztül nem lettek javítva, a mezőgazdasági eszközök éveken át nem lettek kicserélve, értékében miDden megromlott és minden pusztult. A ministerelnök ur mondotta és ebben igaza van, hogy a bankóval nem lehet szántani és azért az, hogy papirértékben esetleg ennek vagy annak a birtokosnak több pénze van, nem jelent vagyonszaporodäst. Mert a háború után kénytelen lesz újból invesztálni. Ha a háború után el kell végeznie az elhalasztott javításokat, beszereznie a gépeket, melyeket nem szerzett be, akkor irtóztató tömegű papírpénzre lesz szüksége, hogy birtokát ugyanolyan állapotba juttassa, mint volt a háború előtt. Itt feltétlenül szükség van a kormány segítségére. Nemcsak a többtermelést kell forszírozni, uj birtokkategóriákat teremteni, hanem a régi birtokosok megerősítésére is kell igyekezni. A kormánynak gondolkoznia kell a mezőgazdasági hitel rendezéséről, hogy miként fognak a gazdák hozzájutni azon tőkékhez, melyekre szükségük lesz? (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el). Van-e valami programmja a kormánynak e tekintetben ? Már két izben próbáltam valami nyilatkozatot kapni, van-e valami terve, a telepítés, a visszatelepítés, a rokkantak ellátása kérdésében ? A válasz mindig hallgatás volt. Az tán csak mégsem hadititok, miként kívánjuk a háború után a mezőgazdaság érdekét szolgálni. Van-e valami tervünk a kapitalisztikus visszaélések ellen, van-e eszközünk a produkezió növelésére, a szocziális béke megteremtésére? A hallgatás nem mindig arany, nem jelent mindig bölcseséget, de akárhányszor azt jelenti, hogy az illetőnek nincs mondanivalója. (Ugy van! balfelől.) A ministerelnök ur frazeológiája szerint borzasztó veszedelem a sötétbe ugrás. Hát ha ezt akkora nemzeti veszedelemnek tartja, gyújtson nekünk világot a saját belpolitikai programmját illetőleg, ne maradjon amellett, mit nem fog csinálni. Végtére azt már tudjuk, hogy választójogot nem fog adni. Nemcsak azt akarjuk tudni, mire nézve foglal el negatív álláspontot. Hol van az a pozitív programúi, melynek. szemébe nézhetünk, melyre rámutathatunk akkor, mikor azokkal érintkezhetünk, akik véreztek a hazáért, mint oly tényekre, melyekből bizalmat meríthetnek jövőjüket illetőleg. (Élénk helyeslés balfelöl.) A külpolitikai tájékoztatásokat mi mindig Berlinből kapjuk. Élihez már hozzászoktunk. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. éruar 24-én, szombaton. 409 Azt már tudjuk, hogy a mi felelős tényezőink egyebet nem tehetnek, mint hogy magyarázzák, bővítik, tódítják azt, ami már elhangzott Berlinben, amire nézve megkapták a szabadságot, hogy arról beszélhetnek. Elég szomorú, hogy e helyzetből kiemelkedni nem tudunk. Abban a nagy peziczióban, melyet a ministerelnök ur állítólag elfoglal, melyben képviseli a magyar állameszmét és az egész monarchiát, még pedig akkora jelentőséggel, hogy őt e háborús világtörténelem nagy alakjának látja a világ, mégis illenék néha önállóan tájékoztatni bennünket a háború eredményéről és a tervekről, melyek készülnek, vagy már a megvalósítás stádiumában vannak. Elvárhatná e parlament is, hogy necsak annak szolgai utánzását kapjuk, ami elhangzott már Berlinben, hanem valami önálló, eredeti felfogást, melyet elfogadnak és utána mondanak ott is. (Élénk helyeslés balfelöl.) A ministerelnök ur tiltakozik azon beállítás ellen, mintha a magyar államot a jogtalanok tömege védné. Azzal az értelmezéssel, hogy csak a jogtalanok tömege védi, ez oldalról nem is mondta senki. Mi tudjuk, hogy a magyar társadalom minden osztálya megteszi a maga kötelességét és résztvesz a haza védelmében ereje és tehetsége szerint. Ellenben igenis állítjuk, hogy a hazát jogtalanok nagy tömege is védi. (Ugy van ! balfelől.) Itt a sérelem, amelyet nem szabad meghagyni, a tövis a nemzet testében, amelyet ki kell húzni. Ha a nemzetet jogtalanok védik, meg kell szüntetni a jogtalanságukat, hogy a nemzetet csak jogosítottak tömege védje. Mert mindenkinek jogot kell adni, aki érdemet szerzett a hon megmentése körül, e jogot tőle elvitatni semmiféle pártpolitikai rabulisztikával nem lehet. 1848-ban, a mainál sokkal kisebb időkben az akkor jogosítottak nagylelkűsége óriási jogkiterjesztésben részesítette mindazokat, akiknek nagy tömegére akkor támaszkodtak, akik akkor a hon erejének látszottak. Ma, e sokkal nagyobb időkben, ne legyenek a magyar államférfiak kisebbek, mint voltak_ 48-as elődeik. (Elénk tetszés balfelől.) Sokkal kisebb sötétbeugrás választói jogot adni néhány százezer embernek, mint volt akkor egészen uj jogok nagy számához juttatni száz- meg százezreket. Sokkal kisebb sötétbeugrás volna azt mondani, hogy a nemzet érzi ősei iránti kötelességét. Sokkal nemesebb, szimpatikusabb volna, lia azt mondaná a ma jogosítottak társadalma: Mi keblünkre ölelünk mindenkit, mert ha nem féltünk a jogtalanoktól a legnagyobb veszedelem idején, a jogosítottaktól sem fogunk félni akkor, mikor egy nagy harcz után mindenki azt fogja keresni, hogyan szeressük, becsüljük és támogassuk egymást minél jobban. Lelkinyugalmat, békét fog várni az ország minden lakója a háború után és el kell távolítani mindent, ami e béke kialakulásának útjában van. (Ugy van! balfelöl.) Minthogy nem ismeiem azt a pro grammot, 52 ,