Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
408 704. országon ülés 1917 február 24-én, szombaton. Ha ezeket beállítják például a baromfitenyésztés fejlesztésébe és nemesítésébe, egészen bizonyos, hogy ezzel szép eredményt érhetnénk el. Laehne Hugó: Darányi már megcsinálta! Haller István: Ne tessék azt képzelni, hogy a magyar földmives annyira korlátolt felfogású, ha látja, ha szeme előtt a példa, hogy ugyanazzal az áldozattal, ugyanolyan fáradtsággal nagyobb jövedelemre lehet szert tenni, akkor ő is meg fog ezzel próbálkozni. Összefoglalom, amit a birtokpolitikáról mondottam. Azt kívánom konstatálni, hogy a kisbirtok szaporítása eminenter állami érdek, eminenter a nemzeti politika követelése. (Igás! JJgy van! a baloldalon.) A kisbirtokot kell szaporítani elsősorban, hogy a létező birtokkategóriák közti aránytalanságot enyhítsük és csökkentsük esetleg azt a keserűséget, amely az aránytalanságok láttára a nép széles rétegeiben igen könnyen fölkelthető vagy magától is fölébred. (Igás! Ugy van! a baloldalon). Másodszor a kisbirtokok szaporítását szükségesnek látom, mert ez nem veszedelme a többtermelésnek. A kisbirtok megfelelő intelligencziával vezetve a produkczió terén is kiállja a versenyt a nagybirtokkal, sőt a mezőgazdasági kultúra nagyon sok ágában annak messze fölötte áll. (JJgy van! JJgy van! a baloldalon). A legfontosabb, a legerőteljesebb és a legnagyobb lépés e mezőgazdasági többtermelés felé. a mezőgazdasági oktatásnak uj alapra való fektetése és intenzívvé tétele. Erre a czólra nem szabad sajnálni semmi áldozatot, mert ez a legjobb tőkebefektetés. Az nem egészen biztos, hogy azok a milliók, amelyeket az állam valamely ipar megteremtésére fordított, meg térülnek-e, de az egészen biztos, hogy minden fillér okvetlenül meghozza a kamatját, amely arra fordíttatott, hogy ezt a népet, amelynek ezen a földön élnie kell, a maga kenyérkereső mesterségében tökéletesebbé tegyük. (JJgy van! JJgy van! a baloldalon.) Nincs áldozat, amely sok lehet és nincs fillér, amely kárbaveszne, ha azt arra fordítjuk, hogy a magyar mezőgazdasággal foglalkozó nép szellemi nívója emeltessék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Megvan itt a hivatása a sajtónak is. Méltóztassék elhinni, volt idő, amikor a magyar föld mivelőjéről bizonyos megvetéssel, bizonyos kellemetlen leereszkedéssel beszélt mindenki, amikor igénybevették ugyan, mert nem lehetett elkerülni, de nem foglalkoztak, nem törődtek vele, mesterségét nem tartották olyannak, amely különös díszt kölcsönöz a vele foglalkozónak. Az a bizonyos lesajnálás, amelylyel állandóan kezelték a kisbirtokosságot, sok tekintetben hozzájárult ahhoz, hogy tagjai közül sokan előnyt kezdtek adni a biztosabb, kényelmesebb, igaz, sokkal nyomorúságosabb városi életnek és elkezdődött a vándorlás a városok felé. A magyar sajtó feladata és hivatása a magyar földmivelés értékét minél magasabbra állítani, megkedveltetni a magyar földet az ö növelőjével, dicsérni és dicsőíteni azt a mesterséget, amely mint produkczió mindig elsőrangú lesz, amely valóban eredeti értékeket állít elő. Ha a magyar sajtó mindig szeretettel fog foglalkozni a magyar földmivelő dolgával, ha értékelni fogja mindig azt a szerepet, amelyet a magyar kisbirtokos betölt, akkor kevesebben lesznek majd, akik elkívánkoznak az eke mellől, sőt talán sokan lesznek olyanok, akik visszavándorolnak az eke mellé és mindenesetre sokan olyanok, akik ezt a mesterséget jobban fogják becsülni, mint ahogy becsülték a múltban. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Még egy dologra kell a figyelmet felhívnom, mert bármennyire erezzünk együtt e társadalmi osztálylyal, nem teszünk vele jót, ha nem mondjuk meg neki azt is, ami kellemetlen ugyan, de igaz. Megvallom, mindig roppantul féltem attól, hogy ez a mezőgazdasági produkczió nem képes önmagát fentartani, ha 5—6 millió embert kiemelnek belőle. Igen kellemesen csalódtam. Igaz ugyan, hogy a hiányzó munkaerőt egészen pótolni nem lehetett és ez egyik oka a mi megrontott gazdasági termelésünknek" de nagymértékben mégis pótolták, ugy, hogy akik itthon voltak, asszony, gyerek, agg és akit nem lehetett kimozdítani a birtokából nemzeti szempontból és érdekből, az sokkal nagyobb munkát fejtett ki, mint az előző esztendőkben. Ebből azt látom, hogy mi munkát is sokkal többet tudnánk kifejteni, mint amennyit kifejtettünk a múltban. Ali ez az egész vonalon. Vannak helyek, ahol az emberek fele nincs otthon, a munka háromannyi és gyorsabban elvégzik, mint eddig. Vannak ipari vállalatok, ahol szintén jóval kevesebb ember nagyobb produktivitást fejt ki. A mezőgazdaságnál áll ugyanez. Tehát mi a nemzeti termelésben nem használtuk fel azt a munkaerőt, amely rendelkezésünkre állott, sokkal komolyabban és sokkal többet kell és lehet dolgozni. Áll ez végig az egész vonalon, áll a burokra, az iparra, a mezőgazdaságra egyaránt. És arra figyelmeztetni kell minden termelő osztályt / hogy ha mi állásunkat a versenyző államok sorában fenn akarjuk tartani, akkor sokkal nagyobb energiát kell érvényesíteni a termelő munkában, mint érvényesítettünk eddig és akkor ennek megfelelően már csak az alkalmazott munkaerő nagyobb voltánál fogva is nagyobb lesz a produkczió mint volt a múltban. (JJgy van! JJgy van! a baloldalon.) A kormánynak a mezőgazdasággal szemben sok teendője van. A .mezőgazdaság állapota tényleg nem rózsás. A mezőgazdaság, ezt ne felejtsék el azok, akik mindig ugy szeretik odaállítani a mezőgazdasági osztályt, mint amely a háborús konjunktúra hullámainak tetején jár és a háború minden előnyét élvezi, ne felejtsék el, hogy a mezőgazdaság a maga egészében a háború bárom éve alatt szegényebb mint volt.
