Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-704

704. országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. 403 szerepet, melyre különben a nagybirtokos hivatva van. Hivc vagyok tehát a fokozatos birtokeloszlást czélzó reformnak. Az egészséges elhelyezkedés érdekében a túltengő és különösen a magyarság szaporodását gátló lekötöttségnek fokozatos feloldását kivánom, melyre azonban oly törvényeket kell nekünk alkotnunk, melyek erre a tulajdonjog sérelme nélkül, elkeseredés és jogtalanságok elkerülésével alkalmasak, és amelyek a birtokkategóriák arányba hozását fokozatosan, a jogos érdekek sérelme nélkül tudják keresztülvinni. Kell tehát szerintem csinálni állami birtokpolitikát és arra kell törekedni, hogy a birtokkategóriák mai aránya megváltozzék, helyesebb és egészségesebb legyen. T. ház ! Én kerestem, hogy van-e nálunk valami olyan intézmény, mely ilyen szellemben gyakorol birtokpolitikát, vájjon látom-e valami nyomát a kormány, az államhatalom részéről annak, hogy ily értelemben vett birtokpolitikát akar az országban csinálni. Miután mindig azt az elvet vallom, hogy számolni kell a létező erőviszonyokkal, a létező intézményekkel és meg kell becsülni mindent, ami bevált és fejlődésképes ebben az országban, azért én érdeklődvén és keresvén nyomait ennek az állami birtokpolitikának, rábukkantam az Altruista banknak etéren kifejtett tevékenységére is. Miután az évi jelentésben találtam olyan adatokat, melyek megfelelnek annak a felfogásnak, melyet én az állami birtokpolitikától várok, informáltattam magam közelebbről is és tartozom az objektivitásnak azzal, hogy hivatkozva azokra az adatokra, melyeket találtam, a ház előtt azt a véleményemet fejezzem ki, hogy ennek az intézménynek hatalmas fejlesztése szolgálhatna egy egészséges birtokpolitikai akcziót Magyarországon. Barcsay Andor: Szabad kezet! Haller István : Szabad kezet mindenesetre, de azt hiszem, ennél is fontosabb, hogy megfelelő tőkét ! Ez az intézmény 15 millió korona alaptőkével alakult volna meg, de tudtommal csak 9 millió van befizetve. Ilyen kicsiny, az óriási feladathoz képest nevetséges eszközzel nagyot csinálni igazán nem lehet. (Igaz! Ugy van! baljelöl.) Sümegi Vilmos: Egy-egy oláh banknak több pénze van ! Barcsay Andor : Vegyék át a Darányi telepitési javaslatát ! Haller István : Mégis az. amit ezzel a kicsiny tőkével az altruista bank művelni tudott, tiszteletreméltó, és megérdemli, hogy benne üdvös kezdeményezést lássunk, melyet támogatni kellene, és amelyet jó volna az állam részéről hathatós eszközökkel továbbfejleszteni. Az Altruista Bank eddig — miután működése a háború alatt tulaj donképen nem számit — két és fél esztendő alatt 37.000 hold birtokot vasárolt; s ebből eladott 19.000 holdat és igy 1380 családot juttatott földhöz. Ez a szám természetesen nagyon'kicsiny, ez a szám természetesen nem igen tesz nekünk arra Ígéretet, hogy ha igy folytatódik az állami birtokpolitika, akkor hamarosan ott leszünk a czélnál, (Ugy van! balfélől.) hogy t. i. a birtokkategóriák között most a kisbirtokosság hátrányára mutatkozó aránytalanság el fog tűnni. Ilyen eszközökkel és ilyen lassú tempóban természetesen nem lehet ezt várni. (Ugy van! balfelől.) Én azonban azt hiszem, hogy az állam egészen helyesen cselekednék, — a törvényhozás hozzájárulását könnyen meg lehetne erre kapni — ha 9 millió korona tőke helyett 50 millió koronát bocsátana az Altruista Bank rendelkezésére, hogy folytassa a birtokvásárlást arra a czélra, hogy azt megfelelőbb apróbb részekben, kis birtok-kategóriákban a földmivesség kezére juttassa. Amit az Altruista Bank ezen a téren tett, az kevés, ismétlem, azért, mert megfelelő tőke nem állott rendelkezésére. Azonban kicsiny tőkével is nagyobb eredményt tudott elérni a bérletek és a kisbérletek szaporítása terén, amely szerintem szintén egy második feladata a birtokpolitikának. Akit nem tudunk esetleg földhöz juttatni, azt egyelőre juttassuk bérlethez, mert egészen nyilvánvaló, hogy akinek anyagi eszközei, ereje, vagy vállalkozási kedve és bátorsága nem engedi meg még azt, hogy nagyobb földvásárlásba belemenjen, annak anyagi eszközei, mezőgazdasági műveltsége és vállalkozási kedve elegendő talán ahhoz, hogy egyelőre legalább mint bérlő álljon be az önállóan gazdálkodók sorába. Az Altruista Bank 44.000 holdat parczellázott fel bérletekben ezideig körülbelül 200 községben. Tette ezt főképen a Dunántúl. Ezt azért kivánom külön hangsúlyozni, mert hisz az előbb felsoroltam azokat a megyéket, amelyekben épen a birtokmegoszlás a magyarság szempontjából egészségtelen, tehát épen az Altruista Bank igen helyes politikával a Dunántúlra helyezte a maga bérleti tevékenységének legfőbb súlyát és ott ezideig 11.000 bérlőt juttatott bérlethez. Nálunk, ahol a kötött birtokok még igen nagy terjedelmet foglalnak el, ahol a korlátolt forgalmú birtokok megmozgatása feltétlenül nehézségeket okoz, épen ezt a bérleti rendszert, amelyet teljesen össze lehet egyeztetni a kötöttforgalmu birtokok jogi természetével, jobban, intenzivebben, hatásosabb mértékben kellene fejleszteni. Érdekesnek tartom megjegyezni azt is, épen a latifundiumokkal rendelkező, épen a kötött birtokokon gazdálkodó birtokosok szempontjából, hogy ez a bérleti rendszer tökéletesen bevált. A kisbérleti rendszertől a nagybirtokosok rendesen fáznak, azt mondván, hogy száz és száz kisemberrel vesződni lehetetlenség, száz és száz kisemberben nem találnak garancziát arra, hogy az a biztos jövedelem, amelyre nekik birtokuk után szükségük van, meglegyen. A száz és száz bérlőtől ők nem képesek meghatározott fiksz időre megkapni a bérösszegeket, az ő vagyoni ekszisztencziájuk tehát állandóan labilis és mert ennek nem akarják magukat kitenni, bár szocziális érzésük azt sugallja, hogy kisbérlőknek adják birtokaikat, ezt mégsem 51*