Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
404 704, országos ülés 1917 tehetik saját vagyoni nyugalmuk, vagyoni ckszisztencziájuk háboritása nélkül. Engem tehát érdekelt, hogy ez a 11.000 kisbérlő, mint bérfizető, hogyan vált be és azt kellett konstatálni, hogy ez az 1,300.000 koronára menő évi bér jóformán az utolsó fillérig mindig befolyik és az évi annuitásokat ezek a kisbirtokosok a legnagyobb lelkiismeretességgel beszolgáltatják ; még most a háborús esztendőket is véve, az egész bérősszegből mindössze 150.000 korona hátralék van, amely három esztendőre visszamenőleg ilyen bérösszegnél igazán minimális százalék. (TJgy van! hal jelöl.) A kötött birtokok tulajdonosai, kik ilyenformán adják bérbe birtokaikat tökéletesen meg lehetnek nyugtatva mindig, mert hiszen ők egy bérlővel állanak szemben, aki feltétlenül teljes garancziát nyújt nekik, ők tehát akkor, amikor jót tettek, amikor szocziális czélt szolgáltak, amikor népesedésünk produktivitását szolgálták, tulaj donképen semmi egyéni áldozatot nem hoztak, mert az ő vagyoni jövedelmük tökéletesen biztosivá van. Egy másik fontos akczió, amelyet szintén igen nagy pénzeszközökkel kellene a kormánynak támogatnia, a községi legelők vécele, amelyei; az Altruista Bank eddig 3,800.000 korona összegű kölcsön nyújtásával segített elő. Óriási szerencsétlenség volt annak idején az a láz, amely a községi legelők felosztására vezetett, (ügy van! balfelöl.) Azt a zséllérembert, azt a parczella-birtokost, azt a törpebirtokost, akinek ekszisztencziája tulajdonképpen az állattenyésztésre volt bazirozva, a községi legelők felosztása egyszerűen tönkretette. Ahol tehát lehet módot nyújtani arra, hogy a községek ujabb legelőhöz jussanak, ott ezt mindenképen, a lehető legnagyobb áldozatok árán is elő kell segíteni. Az Altruista Banknak ez a tevékenysége is feltétlenül nagyobb pénzügyi eszköket követelne és érdemelne meg, mint aminőkkel i'zidőszerint rendelkezik. Még csak egyre kivánom a figyelmet felhívni t. i. a munkásház-akezióra. Sokan vannak, akik abban a hitben és abban a félelemben élnek, hogy ha majd a háború után haza fognak jönni az emberek, akik esztendőkön keresztül a legválogatottabb kinokat állották ki, akiknek lelke bizonyos tekintetben megkeseredett, akik érzékenyebbek, mint voltak, akik jobban fognak reagálni mindarra, ami őket bántja és sérti, hogyan fognak tudni majd ezek elhelyezkedni a polgári békés munkában, amikor itthon nem fogadja őket semmi, ami nekik valami anyagi biztosítékot, valami lelki nyugalmat és békességet adna. Az a munkás, aki egy házba térhet vissza, amelynek 3—400 négyszögöl kertje van, az a munkás, aki egy házba jöhet vissza, amelyről tudja, hogy azt törvényhatósági jótállás mellett állami kölcsönből építette fel, amely háznak tulajdonjogáért neki évi annuitásban alig kell többet fizetnie, mint amennyi bérösszeget fizetett eddig egy szoba-konyhás lakásért, annak a munkásnak lelki hangulata mindenesetre sokkal alkalmasabb arra, hogy kemény, erőteljes, kitartó nemzeti munkához hozzálásson és segítsen február 24-én, szombaton. maga is gyarapítani azt a nemzeti vagyont, melyből csekély rész neki is jutott. A porosz képviselőház tárgyalta a bizottságban azt a javaslatot, mely felhatalmazza a kormányt arra, hogy 20 millió márkával részt vehessen altruista házépítő szövetkezetekben. Húszmillió márkát szavaz meg a porosz törvényhozás arra a czélra, hogy munkásházak épitéséhez, a lakásügy rendezéséhez a kormány anyagi eszközökkel hozzájárulhasson. Tízmillió márkát, mint tartalékalapot, előre is számításba vesz azon veszteségek fedezésére, amelyek az államot a munkásházak építésénél érhetnék. Az Altruista Bank eddig 598.000 koronát tudott mindössze munkásházak építésére folyósítani. Csepp a tengerben, melynek szocziális hatását azon a kis helyen bizonyára megérzik, melynek szocziális hatása azonban az országban érezhető nem lesz. (Igaz ! TJgy van ! baljelöl.) Nekünk is foglalkoznunk kell a lakásproblémával, mert a hősök választójogának tárgyalásánál többen voltunk bátrak rámutatni arra, hogy az borzasztó súlyos probléma, mert ujabban már előre leselkedik az a tőke. — amelyről azt hiszem unalomig eleget beszéltem, de amelynél Tisza, Istvánt követem, hogy bizonyos dolgokról nem lehet eleget és elégszer beszélni, — hogy azt a lakó-alanyat kiuzsorázza és megteremtse azt a konjunktúrát, melyet epedve vár a háború után. s mely a háború alatt számára nem nyílt meg. Arra kell tehát a kormány figyelmét fordítani, hogy a munkásházak építésének ügyét hatalmasabb eszközökkel mozdítsa elő és támogassa mindazokat a tényezőket, akiknek eddig e tekintetben bármily néven nevezendő akár kicsi, akár nagv sikereik vannak és akik ezt az ügyet eddig önzetlen, altruista módon szolgálni tudták. (Helyeslés baljelől.) Visszatérek egy pillanatra Schmidt képviselőtársam felszólalására, ki az erdélyi viszonyokkal foglalkozván, elmondotta minő károk értek ott mindenkit, kinek arról a szerencsétlen területről menekülnie kellett. Azt is mondotta, hogy azon a területen- óriási nagy szükség lett volna és lesz a háború után egy megbízható osztályra, mely a magyar állameszmét megkedveltetni tudja és annak a nemzetiségi vidéken képviselője lesz. A telepítésnek a nemzetiségi vidékeken nagy arányokat kell öltenie, mert lehetetlen állapot az, hogy az államnak ne legyen ingerencziája arra, hogy a nemzetiségi határterületeken hogyan alakulnak ki a bír-, tokviszonyok. A nemzetiségi határterületeken nekünk a magyar határőrvidéket modern formában vissza kell állítanunk (Helyeslés baljelől.) és ezen magyar határőrségnek képviselői nemcsak kisbirtokosok kell hogy legyenek, hanem középbirtokosok is. (Helyeslés.) . Éä itt azt az ákeziót, mely a középbirtok adósságainak konvertálására irányul és annak a megélhetést, a föld megtartását lehetővé teszi, mint rokonszenvet kell tudomásul venni. E tekintetben ugy látszik liberálisabb volt a t. pénzügyminister ur,
