Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-704

402 704. országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. A magyar lakosság Magyarországon a népesség 54'5%-je, a nemzetiségi lakosság pedig 45*5%. Ezzel szemben az 1913-ban a választói törvényhez csatolt statisztikai melléklet alapján konstatálható, hogy a birtokosságban viszont a magyarság aránya csak 40'9%, holott a nemzetiségek aránya 59°/o. A magyarságnak tehát itt 14%-re menő hiánya van. szemben a nemzetiségekkel. Hogy csak egy példát említsek, az oláh lakosság az ország lakosságának 1 6%-a, a birtokosságnak pedig 26'4%-a az oláh birtokosság. A birtokosságban tehát a népességi számarányon felül 10%-kal van képviselve, majdnem kétszeres mértékben, mint egyébként a lakossági arány. (Mozgás.) Sőt ez az arány, ha a birtokkategóriákat vizsgáljuk, még rosszabb a magyarság kárára. A magyarság birtokarányát javítja t. i. az, hogy a nagy birtokkategóriákban nagyobb a magyarság aránya, mint aminő a népességi jjerczentje, mert az ezer holdon felüli birtokosság 95°/o-a magyar és csak 8'9°/o-a nemzetiségi. A. 200—1000 holdig terjedő birtokosok közt 80% a magyar és 19% a nemzetiségi. A 100—200 holdig terjedő birtokosok közt 61% a magyar és 37% a nemzetiségi. Az 50—100 holdig terjedő birtokosok közt 55% a magyar és 44% a nemzetiségi. Most következik a hiány. 20 — 50 holdig már csak 46% a magyar 54%-os népesség mellett és 53% már a nemzetiségi; 10—20 holdig 40% a magyar és 59% a nemzetiségi, 5—10 holdig csak 86% a magyar és 63% a nemzetiségi; 4 holdas birtok-kategóriában 37 a magyarok perczentje, 62 a nemzetiségieké, a 3 holdas kategóriában 39 a magyarság perczentje és 60 a nemzetiségieké, a 2 holdas kategóriában 40%) a magyar és 59% a nemzetiségi. Sümegi Vilmos: Az oláh bankok! Haller István: így áll az, hogy a magyarság a birtokosság közt nincs abban ä számarányban képviselve, mint az ország népességében. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Nem hiszem, hogy legyen e tekintetben véleménykülönbség köztünk, hogy ezt egészséges állapotnak, a magyar állami szempontból ne minősítsük. Feltétlenül szükség volna a magyarság számarányának emelése a birtokosok közt. Mert ma az a helyzet, hogy a magyar vármegyék 5,260.000 lakosából 636.000 tartozik a birtokosok közé, tehát mindössze a lakosság 12'1%-a, holott a tót megyékben a lakosságnak 14"28% birtokos, az oláh megyékben 16'7%-a birtokos, vagyis átlag Magyarországon minden nyolezadik magyar, minden hetedik tót és minden hatodik oláh tartozik a birtokosok körébe. Ennek a ténynek egyik magyarázata az, hogy a latifundiumok épen a leginkább magyar lakosság által elfoglalt területen vannak elhelyezve. Magyarországnak azon 17 vármegyéjéből, melyben a hitbizományok a szántónak nagyobb százalékát foglalják el, mint aminőt elfoglal országos átlagban, 14, esik arra a vidékre, melyet a magyarság és a mindenkor államhűnek tapasztalt németség tart elfoglalva. Ezen tizenhét vármegyéből t. i. Esztergom, Baranya, Fejér, Komárom, Mosón, Somogy, Sopron, Tolna, Vas, Veszprém, Zala, Heves, Csongrád és Zemjalén vármegyék azok, melyekben a hitbizomány nagyobb százalékát foglalja el a szántónak, mint az országos átlag. Ebben a 14 vármegyében tehát a latifundiumok kétségkívül olyan területen nyúlnak el, hol a magyarság szaporodásának gátjai bizonyos tekintetben, hol a magyar kisbirtokosság szaporodásának útját állják, ahol tehát a magyar népesedésnek bizonyos fokig akadályai. Meg is lehet állapítani a statisztikából, hogy azokban a megyékben és községekben, melyeknek határában nagyobb latifundiumok terülnek el, a lakosságnak évi tényleges szaporodása minimális, sőt a legtöbb helyen egyenesen fogy. Ezt kétségkívül nem lehet a nemzet szempontjából előnyösnek minősíteni. Ha vannak is más bizonyos előnyök, melyeket számításba kell venni és amelyek bizonyos fokig paralizálják ezt a kárt, azonban elzárkózni mégsem lehet az elől, hogy e tekintetben a magyarság szaporodása érdekében valamiféle reformra szükség van. T. ház ! En nem abban látom a hibát, hogy Magyarországon nagy a hitbizományok terjedelme abszolúte véve, hiszen a hitbizományok a magyarországi szántóföldnek mindössze 4'79%-át foglalják el. A hiba az elhelyezkedésben van, abban, hogy ezek a latifundiumok épen azokat a területeket foglalják el nagyobb számban, mérvekből a magyar államnak népességbe való megerősödésére leginkább lehetne kilátás. A másik hiba abban van, hogy ezek a latifundiumok túlnagyok. Poroszországban egy hitbizomány átlagos nagysága 3400 hold, Ausztriában 6700, nálunk az átlagos nagyság 25.000, de van 100.000, sőt 200.000 holdra terjedő hitbizomány is. Es míg Poroszországban a 3,500.000 holdat kitevő hitbizományi föld 1200 birtokos közt oszlik meg, addig nálunk a 2.300.000 hold hitbizományi terület összesen 94 hitbizományos közt oszlik meg. ' T. ház ! Ugy tudom, hogy a ministerelnök ur is azt az elvet vallja, hogy a hitbizományokat makszimálni kell. Egy oly hitbizomány-tulajdonos, kinek 20—30 darabban van eloszolva több ezer holdat kitevő birtoka, nem képes azt a vezetést kifejteni, melyre különben mint birtokos a környéken hivatva van. Az a birtokos, ki a maga 2—3000 holdját tényleg kezeli, csakugyan mint vezető szerepelhet azon a környéken, az mindazt a hivatásos vezetést, melyet a magyarság és a kultúra szempontjából a tulajdon ad, gyakorolni tudja. De akinek birtokai 20—30 darabban az ország különböző vidékein feküsznek, aki leg-. úöbbnyire a sajác közveden környezetével sem tart fenn abszolúte semmi néven nevezendő érintkezést, az nem tudja betölteni azt a nemzeti