Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
392 704. országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. ő nem akarja! (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Haller István: T. ház! Tendencziával, vagy tendenczia nélkül, az igazság azért mindig ugyanaz marad. S nekünk jogunk volt az igazságot tendencziával is elmondani, ha nekünk ugy tetszett. (Felkiáltások jobb/elöl: csak ezt akartak hallani!) Huszár Károly (sárvári) : Főispánok, alispánok is mondták, nemcsak az ellenzék! Haller István : A t. közbeszóló urnak joga van, hogy tényeket czáfoljon meg, de arra nincs joga, hogy vizsgálgassa azt, milyen tendencziát követünk mi akkor, amidőn igazságot mondunk. Ez az igazság pedig nem volt más, mint az, hogy a magyar parlament érző szívvel nézi azok szenvedését, akik velünk nagy Magyarországgal együtt védik Magyarországot s akiknek viszont joguk van arra, hogy ez az ország minden erejével védje őket. Ez volt a tendenczia, t. ház, semmi más. Ráth Endre: Látszik, hogy nem is magyar ember! Haller István: T. képviselőtársam azon nagy vagyoni veszteségeket, amelyek történtek, öt kategóriába sorozta. Azt mondja: az oláh dúlás kisebb kárt okozott. Nagyobbat okozott esetleg a mi katonaságunk is némely elhamarkodott intézkedésekkel. Legnagyobb kár azonban őszerinte is a menekülés fejvesztettségéböl származott, mert az állatállományban és a terményekben esett a legnagyobb kár. Ebben volt sarkpontja, t. ház, mindazon felszólalásoknak is, melyek ez oldalról elhangzottak. Mert mi számoltunk azzal, hogy az erdélyf megyék köztudomás szerint a legnagyobb állattartó megyék, az erdélyi megyék állatállománya átlag nagyobb mint magyarországiaké, tehát ott óriási veszteségnek kellett érni bennünket, ha ezen állományt megvédelmezni nem tudtuk. Azután abban az evakuált tizenegy vagy hány vármegyében a szemes termények is több millió métermázsára rúgtak. Hát ha már most újból kell rekvirálni, ha végig kell mennünk az összes gazdasági udvarokon s redukálni kell az eddig megállapított fejadagokat; hogyha itt-ott, amint a gazdák kongresszusán is felpanaszolták, el kell venni még a vetőmagot is, s ennek daczára egy zárt ülésen igen gyenge megnyugtatást kaptunk a ministerelnök úrtól aziránt, hogy meg fog-e mindez a rendszabály bennünket védeni a szükséges' ideig: akkor az erdélyi menekülésnek nagy része van abban, hogy — minimális számot akarok mondani — hiányzik egy pár százezer métermázsa termény, s a néhány millió állatból is elpusztult néhány százezer, részint azért, mert elvitték, részint azért, mert elhullott, részint, mert elkótyavetyélték. Ez biztosan hiányzik a mi közélelmezésünkből s egyik forrása annak, hogy most súlyosabb a gazdasági helyzet, mint anuakelőtte. (Ugy van! bal felöl.) Nem lehet ezt a kérdést azzal elintézni, hogy: »vállalom a felelősséget*. (Ugy van! balfelöl,) Abból a felelősségből nem lehet egy karéj kenyeret szelni, abból a felelősségből nem fog egy font hus sem kikerülni, az a felelősség nem fog rajtunk semmit segíteni és egy najmal, egy órával sem fogja megnyújtani a mi készleteinket. (Ugy van! a baloldalon.) Tökéletesen hozzájárulok ahhoz, amit t. képvitelőtársunk a kártalanításra vonatkozólag mondott. A porosz képviselőházban tárgyalták már nem egy izben a kártalanítás kérdését ós ott az a tendenczia uralkodik, hogy Keletporoszországnak azokat a részeit, amelyek az orosz betörés folytán igen nagy károkat szenvedtek, a legteljesebb mértékben kártalanítani kell. Ezt Németországban a nemzeti becsület kérdésének tekintik. Nálunk nem vagyunk képesek megtudni, hogy van-e e tekintetben valami j->rogramnija, valami terve a kormánynak. Hódy Gyula: Ez a tendenczia! (Mozgás a jobboldalon.) Haller István: Nálunk a Hadsegélyző Bizottság ad némi segélyt, de kártérítésről nincs szó, mert kártérítési igényt a kormány ezideig el nem ismert. Segélyezéssel nem lehet megoldani ezt a kérdést. (Ugy van! balfelöl,) Szterényi József: Teljes kártalanítást kérünk! Haller István: Ezt csak ugy lehet megoldani, ha a magyar törvényhozás lát hozzá férfiasan a kártalanítás kérdésének megoldásához. E tekintetben hozzájárulok ahhoz, amit a t. képviselő ur javasol, hogy t. i. a hazaárulók elkobzott vagyonából alakíttassák egy alap, amelyből részben, amennyire t. i. futja, kártalanítani lehessen a károsultakat, En megtoldanám ezt azzal, amit csak mint ötletet vetek fel: szívesen látnám, e kártalanítási alap javára a külföldön élő földbirtokosok megadóztatását, szívesen látnám a hadinyereségnek a mostanin túlmenő fokozatos adóját, egyszóval minden állami jövedelmet, ami leköthető erre a czélra. Nagyon örülök, hogy e tekintetben ilyen pozitív inditványnyal jött t. képviselőtársam. Mindez pedig, amit t. képviselőtársunk a"* románokra nézve elmondott, ránk nézve nem volt meglepő, nem volt uj. Nem volt abban semmi olyan, amit mi előr=e ne láttunk volna. De hogy ő mondja el, aki ott él közöttük, az mégis azt mutatja, hogy aministerelnök ur politikájának, a román kérdés olyatén kezelésének, amit ő követett, vajmi kevés eredménye volt a tekintetben, hogy azokat, akiket ilyen érzelmek lelkesítettek már a háború előtt, megszelídítse, azokat a magyar állameszme híveivé tegye. (Ugy van! balfelöl.) Ugy látszik, hogy mégis csak czélravezetőbb lett volna, egy erélyes magyar nemzeti politika, amely természetesen respektálta volna a nemzetiségeknek mindazon jogát, amelyre mint magyar állampolgárok, mint más
