Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-704

390 704. országos ülés 1917 február 24-én, szombaton. kincstár terhére elszámolandó, illetőleg a hadügyi kincstár által megtéritendő. (ügy van I bcdfelől.) • A második csoportba tartoznak az ellenség által okozott károk. Hála az égnek, ez a csoport sem túlságosan nagy. Nem átallom kijelenteni, hogy a román hadsereg sokkal tisztességesebben viselkedett a vagyon tekintetében, mint ahogy a bulgáriai események után elvárhattuk volna. A személyek tekintetében az oláh hadsereg egyes helyeken kegyetlen volt, elvittek túszokat, egyes községekben lemészároltak j)ár embert, igy pl. Barczarozsnyóban 11 embert agyonlőttek és agyonszúrtak, anélkül hogy vizsgálat lett volna , . , Huszár Károly (sárvári) : Több száz embert végeztek ki Erdélyben. Schmidt Károly : . . . azonban vagyon tekintetében nagy kárt nem csináltak. így pl. az én kerületemben alig van épület, amelyet az oláhok felgyújtottak volna és egész Brassó megyében csak három épületről van tudomásom. Felgyújtották a barczasági mezőgazdák gabonacsarnokát Brassóban, ahol a Haditermény Részvénytársaság terményei voltak beraktározva a bizományosnál és ahol a Haditermény most természetesen nem akarja vállalni, hanem a bizományos által akarja megfizettetni ezt a 200.000 koronán felüli kárt. Azonkívül felgyújtották a derestyei és a földvári sörgyárat. De ebben a két gyárban sem túlságosan nagy a kár. Lehetséges, hogy Csik megyében és Háromszékben talán nagyobb károk voltak, . . . Kállay Ubul : Csíkszeredán. Schmidt Károly : . . . azonban Csik megyében sok községről olvastam jelentéseket, hogy a községek érintetlenek. Tehát az ebbe a csoportba tartozó károk sem lehetnek túlságosan nagyok. A harmadik csoportba azokat a károkat tenném, amelyek talán bizonyos tekintetben a legbosszantóbbak, azokat a károkat, amelyeket a mi katonaságunk és szövetségeseink okoztak. Issekutz GyŐZO : Nagyok ! Schmidt Károly: Egyeseknél lehet hogy nagy, de nem mindenütt oly nagy. Azonban mindenesetre itt is méltányos, hogy különösen ott. ahol az illetők vagyonának lényeges része ezen a czimen veszett el, azok kárpótlást kapjanak, Ilyen esetekben elsősorban és sürgősen különösen a tisztviselőknek volna segély adandó, mert a szegény tisztviselők azt sem tudják, honnan szerezzenek be maguknak bizonyos bútordarabokat és berendezéseket. A negyedik csoportba tartoznának a menekülés által okozott károk. Azt hiszem, ez a csoport a legnagyobb. Itt a marhaállományban igen nagy károk állottak elő, mert igen sok marha menekülés közben elhullott, igen sok elveszett, eltévedett és akkor potom áron — azt sem lehet tudni, hogy hol és ki által — eladattak, ugy hogy a gazdák ezen a czimen igen nagy kárt szenvedtek. Ebbe a kategóriába tartoznának a mezei károk is, a learatott termények megsemmisítéséből, valamint az abból származó károk, hogy az aratás nem volt lehetséges és az illető termény a mezőn romlott eb Végül az ötödik csoportba tartoznak a fosztogatás által okozott károk. Ez egy egészen külön csoport lesz, amelyre később rá fogok térni. Ha ezt az öt csojDortot együttesen egy elv szerint kártalanitanók, akkor igen nagy összegre volna szükség. Azonban ha az elsőt a hadikincstár számára kiküszöböljük és az ötödikre szintén egy külön forrást nyitunk, akkor ezt a hármat talán az állam bevételeiből és egy másik forrásból lehet eszközölni. En t.si. azt szeretném, ha egy alap teremtetnék a katonaszökevények és hazaárulók elkobzott vagyonából, (filénk helyeslés.) Katonai forrásból tudom, hogy körülbelül 20.000 román katonaszökevény van Erdélyből és a hazaárulók és a Romániába elmentek száma sem csekély. A katonaszökevényre és a hazaárulóra a börtönbüntetésen kivül vagyonelkobzás is vár, de ennek ellenére csak egyetlen esetben olvastam elkobzásról és ez is egy fiumei eset volt. Erdélyben nem olvastam vagyonelkobzásról, ami pedig rossz vért szült, mert azt mondhatják, hogy a hazaárulókat és a román szökevényeket keztyüs kézzel fogjuk meg. (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) E tekintetben tehát szükséges volna a törvény ezen rendelkezéseit szigorúan végrehajtani, (Taps balfelöl.) amint azt végrehajtottuk Szerbiában és Boszniában. Ahogy azon szerbekkel szemben, akik a szerbekkel barátkoztak, drakonikus szigorral jártunk el, épugy kell eljárnunk a hazaáruló románokkal szemben is ! (Helyeslés.) Ami végül a károk ötödik csoportját illeti, azt hiszem, e tekintetben nagyon segithetnénk azáltal, hogyha eg}f ad hoc törvényben vagy esetleg kormányrendeletben kimondanék, hogy a fosztogatók községenként egyetemlegesen felelősek. (Helyeslés és taps balfelöl.) Akkor legtöbb községben a károkat az állani hozzájárulása nélkül meg lehetne tériteni, ha jjedig ez nem lehetséges, az állam térithetné meg a különbözetet. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ennek az elvnek kimondása a mi jogi rendszerünkben nem is volna nóvum, mert az Erdélyben érvényben lévő általános polgári törvénykönyv 1320. §-ában a bűnrészesekre vonatkozólag amúgy is az egyetemleges felelősség alapján áll. (Taps balfelől.) Hasonlóképen a magyar magánjog, amelyre vonatkozólag Fodor Magyar Magánjog czimü kitűnő könyvében a következőket mondja (olvassa) : »Ha többen közös elhatározásból (communi consilio) okoznak kárt, egyetemleg felelősek érte, ha pedig egyesek külön, egymástól függetlenül követnek el oly cselekményeket, amelyekből vagyoni kár ered, akkor egyetemlegesség csak ugy támad, ha az egyesek fényéből eredő kár külön nem állapitható meg.<< Ezt az elvet elfogadja á Tervezet 1471. §-a is. így tehát nóvumot abszolúte nem alkotnánk, azonban mégis szükségesnek tartanám ennek az elvnek kimondásai, mert a községenként! egyetemleges felelősség elve még nem áll fenn és azonkívül a bíráknak is nagyon megkönnyitenők a munkát, ha tudnák, hogy ez a hivatalos felfogás.