Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-704
388 704. országos ülés 1917 sokkal későbben jutott ez a felszólítás, mint ide. Ezért feltétlenül szükségesnek tartanám egy póthatáridő kitűzését, annyival inkább, mert az első hirdetményben az mondatott, hogy aki most nem jelentkezik, az minden igényét elveszti. A katonaságnak ez a rendszertelensége és fejetlensége más'téren is megnyilvánult a menekülés alkalmával. így pl. a brassói laktanyákból értéktelen bútorokat, ócska edényeket szállítottak el, mig a honvédlaktanyával szemben levő Schergféle nagy posztógyár tulajdonosa hiába jelentkezett és kért vaggonokat a kész katonai posztó elszállítására ; nem szállították el sem a posztót, sem a gyapjút, mikor pedig a polgármester egy törzstiszthez fordult, hogy a rekvirált, nagyon értékes fémtárgyak elszállítására adjon rendelkezésre vaggonokat, az illető törzstiszt azt válaszolta, hogy ez nem tartozik a hadsereg ügykörébe. A fejvesztettség netovábbját azonban a 24. honvédgyalogezred Keresztényfalván állomásozó századparanosnoka produkálta. A lakosságot a vasárnapról hétfőre virradó reggel 3 órakor riadóval felhívatta, azt parancsolta, hogy 5 óráig mindenkinek a községet el kell hagynia, a marhákat és állatokat egyáltalán ki kell hajtani az utozára, egyidejűleg, állítólag felsőbb telefonparancsra, felgyújtatta a laktanya istállóit és felrobbantatta és felgyújtatta a laktanyával szemben levő nagy ipari szeszfőzdét, egyidejűleg altiszteknek parancsolta, hogy minden harmadik házba menjenek be és gyújtsák fel a gazdasági épületeket. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön: Hol volt ez ? Schmidt Károly: Keresztényfalván, Brassó megyében. Ilyen tragikus helyzetben az egész háború alatt talán egyetlen község lakói sem voltak. Lélekrázó jelenetek játszódtak le és ha e rémületes éjszakát egy Zola vagy Dickens, vagy Jókai irói talentuma le fogja irni, akkor az utókor is bámulni, fog és sajnálni fogja e szegény lakosságot, hogy ily borzasztó szerencsétlenségbe sodorhatta az embereknek ezreit egy ember jsillanatnyi gondatlansága. (Nagy -mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ki volt az az ember ?) A kiszabott idő rövidsége következtében a szegény nők és aggastyánaok, mert hiszen a férfiak a harcztéren vannak, azt sem tudták, hogy mihez fogjanak. Az utczán a marhák bőgtek, a bivalyok megvadultak és nekimentek az embereknek, a gazdasági épületek égtek, az emberek nem tudták, hogy mit csináljanak, hogy oltsanak-e, vagy mentsék ki az égő épületekből a szerszámokat, a holmikat, vagy lássák el az állatokat, vagy nyugtassák meg a siró g} ! 'ermekeket, vagy pakkoljanak össze valamit az útra, hogy legyen valami ennivalójuk legalább. (Mozgás.) Tudom, hogy a menekülés mindenesetre tragikus, de ily tragikus helyzetben egyetlen község lakói sem voltak, mert itt még a remény sem maradt meg, hogy amennyiben visszatérnek, legalább a házukat, a falakat meg fogják találni. Ha mégis a község nem égett le egészen, az annak köszönhető, ebruár 24-én, szombaton. hogy a gondviselés igralmasabb volt, mint a százados, mert augusztus 28-án szélcsendes nap volt és a tűz nem terjedt. így is azonban leégett 65 lakóház, 78 csűr, 108 istálló és 28 disznóól. Ha hozzáteszem, hogy Keresztényfalván egyetlen épület sem volt szalmával fedve, hanem mind szolid cseréppel fedett, égetett téglából való ház és gazdasági épület, akkor elképzelhető, hogy mily kárt okoztak itt. Ha ezzel az esettel itt bővebben foglalkoztam, azért tettem, hogy tudja a katonaság, hogy mi itt figyelemmel kisérj üli az eseményeket és várjuk a megindított vizsgálat eredményét. Haller István : A katonai kincstár költségén fel kell építeni. Schmidt Károly: Az igazi felelősöket szigorúan felelősségre kell vonni ! HÓdy Gyula: Nem elég, fel is kell építeni! Teljes kárpótlás ! Schmidt Károly : Epén azért, mert a nép is tudj a, hogy a hatóságok nagyrészben j árultak hozzá a kár nagyobbodásához, ennek következtében követelik a teljes kártalanítást. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és én is, G-rátz Gusztáv és Szterényi József felszólalásai után és azokkal egyetértőleg amellett vagyok és kérem a kártérítést. A szenvedésekért és izgalmakért az embereket ugy sem lehet kártalanítani, kártalanítsuk őket legalább az elvesztett vagyonért, (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A kártalanítást azért is tartom szükségesnek, mert attól kell tartanom, hogy ha ez nem történik meg, a birtokviszonyok és vagyoni viszonyok Erdélyben oly irányban fognak eltolódni, amely a magyar állam jól felfogott érdekében, az egységes osztatlan Magyarország érdekében legalább is nem kívánatos. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hangsúlyozni kívánom, hogy én a román népnek nem vagyok ellensége és magam részéről legnagyobb örömmel fogadnám, ha mindegyik magyarországi román fentartás nélkül és lojálisán helyezkednék az egységes osztatlan Magyarország eszméjének alapjára. (Elénk helyeslés.) Sajnos azonban, ez a háború előtt és a háború alatt nem volt mindig igy (Ugy van I a bal- és szélsőbaloldalion.) és ezért szükségesnek tartom e kérdésnek nyíltan a szemébe nézni és e kérdéssel foglalkozni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Ráth Endre : Tudjuk, ki a barát, ki az ellenség. Schmidt Károly: Az én meggyőződésem az, hogy a románok túlnyomó többségének a háború előtt és a háború alatt az volt a legbensőbb és a legédesebb álma, hogy valaha Erdély Romániával egyesüljön. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kevésbé óvatos elemek ennek kifejezést is adtak többé-kevésbé nyíltan, de ennek következtében kénytelenek is voltak a konzekvencziákat levonni és ekszisztencziájukat 5Romániába áthelyezni. A kevésbbé nyíltak és idetartozik a román intelligenczia túlnyomó része, ezt az álmát kebelében elzárva tartotta s csak a legbensőbb, a legbizalmasabb társaságban mert erről szólni. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Csak maguktartásában nyílva-
