Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

384 703. országos ülés 1917 lem visszaszorittassék, megállittassék. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Őszinte sajnálatomra az idő rövidsége nem engedi meg, hogy hosszabban kiterjeszkedjem arra a témára, amelylyel igazán, mikor felszólalni szándékoztam, a leghosszabb ideig kívántam foglalkozni, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk ! Halljuk I Meghallgatjuk!) amely kiegészítő mozzanatát, betetőzését kell hogy képezze egy oly nemzeti demokratikus programmnak, amely előttünk lebeg és melyet a tisztelt munkapárttal is elfogadtatni szeretnék. Értem a föld problémájának, a birtokpolitikának és a többtermelésnek a kérdését. (Halljuk! Halljuk 1 balfelől.) Ez a kérdés nemzeti szocziális és gazdasági jelentőséggel bir. Nemzeti szempontból azért fontos, mert ennek az országnak gerinczét, velejét, erejét megtartani, ellenállóvá tenni csak akkor lehet, ha ott fogjuk meg, ott támogatjuk, ott erősítjük, ahol legközvetlenebbül érzi azt : a magyar anyaföldben. Szocziális szempontból azért fontos és jelentős, mert óriási különbség van aközött, hogy a magyar kisember zsellér-e, vagy a maga földjének ura, napszámban dolgozik-e, vagy magának. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy emberszaporodási szempontból is milyen jelentősége van. Ahol több a kisbirtok, nagyobb a lélekszám. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Csak egyetlenegy példára hivatkozom, amelyet szembeállítok egy másikkal. A latifundiumairól híres Fehérmegyében 1000 hektárra 1900 és 1910 évek között 36 lélekszámnyi gyára jjodás esett, a másik véglet pedig az elaprózott kis Varasdmegye, ahol ugvanesak 1000 hektárra ugyanebben az időben 308 lélekszámnyi szaporodás esett. Hogy gazdasági kérdés is, arra mindjárt részletesebben térek rá. Mielőtt azonban erre rátérnék, őszinte sajnálkozásomnak kell kifejezést adnom afelett, hogy Návay Lajos t. képviselőtársam e vita folyamán elhangzott beszédében a birtokreformnak és a többtermelés kérdésének összefüggését tagadta, még pedig két szempontból. Előszörtagadta azért, mert ugy a nagy állami közérdek szempontjából, mint magának a kisembernek szempontjából is szükségesnek tartja, hogy az a kisember a nagybirtokon munkaalkalmat, érvényesülési alkalmat, kenyeret találjon. Ha pedig felaprózzuk csak részben is a nagybirtokot, akkor nézete szerint teremthetünk uj, önálló ekszisztencziákat, de ezek nem fognak a lábukon megállni tudni és sokkal szerencsésebb helyzetben volnának, ha a nag3d>irtokokon keresnének munkaalkalmat. A másik ok, amelyre hivatkozott és amely ezen összefüggés negálására vezette, az, hogy nézete szerint a kisbirtok produktivitása jelentékenyen alacsonyabb, mint a nagybirtoké. Az előbbi érvre vonatkozólag csak egy statisztikai adattal válaszolok. A kisember, aki maga műveli meg a földjét, tudvalevőleg kis területen sokkal több munkaerőt használ, mint a nagybirtokos, mert ő maga, a felefehruár 23-án, pénteken. sége és a gyermekei mind ott dolgoznak ; hogy pedig a 100—1000 holdas középbirtok is több munkaerőt foglalkoztat, azt bizonyítja a statisztika, amikor kimutatja, hogy a 100—1000 holdas kisebb és nagyobb középbirtok mégegyszer annyi lélekszámnak ad munkát és kenyeret, mint az ezer holdon felüli nagybirtok. Bármily kecsegtető volna is. nem térhetek ki részletesebben arra a kérdésre, hogy ki termel többet, a kisbirtok-e, vagy a nagybirtok. Csak egy momentumot kívánok felhozni és ez az, hogy nem papiros-adat, nem teoretikusok adata, hanem a német mezőgazdaságnak azok a nagy anyaggyűjtései, amelyek konkrét, létező és működő kisbirtokoknak elsőrendűen kezelt közép- és nagybirtokok eredményeivel való összehasonlítását tárják elénk, kétségtelenül bizonyítják, hogy még a legérzékenyebb ponton is, a gabonatermelésben, egy elsőrendűen kezelt kisbirtok — hozzáteszem mindig : a mai német nivón és a mai német intenzivitás mellett — többet produkálhat, mint a nagybirtok. Egy régi nagybirtok, másfelől az abból alakult és teljesen intenzív kezelésben lévő kisbirtok, harmadszor pedig egy ezeken kivül kezelt, de ugyanolyan természeti fekvésű és kezelés alatt levő ideális nagybirtok között vont parallelából az tűnik ki, hogy aTldsbirtok még szemtermelésben is nemcsak a régimódi nagybirtokot, amelyből kihasították, hanem a vele egy időben kezelt elsőrendű nagybirtokot is túlhaladta. Itt csak egyetlenegy adatra hivatkozom. Itt van pl. annak konstatálása, hogy a kisbirtokokon a gabonának nyers hozadéka 50—100%-kal emelkedett, összehasonlítva azzá:! a régi nagybirtokkal, amelyből alapíttatott. Pl. Kenpnak számítása szerint a B-nek nevezett telephelyen, tehát az uj kistelepes birtokon 13 év alatt 11"42 mm.-ról 22'10 mm.-ra emelkedett, tehát 93'5%-os növekedésre tett szert a kisbirtok a gabonatermelésben azzal a nagybirtokkal szemben, amelyből kihasittatott. Nem akarok a hozadékra, a haszonra itt rátérni, csak egy momentumot kívánok még kiemelni. Ha a Magyarországra háruló terheket fedezni akarjuk, ezt elsősorban és főkép mezőgazdasági termelésünk fokozásával érhetjük el. Itt olyan nem radikális gondolkozású férfiura hivatkozom, mint Eubinek Gyula, aki azt mondja, hogy magának a vetőmagnemesitésnek utján is körülbelül 1500 millió K többjövedelemre tehetünk szert, ami már maga is óriási jövedelmi forrást nyitna meg a jövendő terhek fedezése czéljából. Mindezek alapján még csak egy rövid szót kívánok szólni a birtokpolitika kérdésében, (Halljunk! Halljuk! balfelől.) szemben azzal az állásponttal, amelyet a tisztelt túloldal és a kormány elfoglalt. Ezzel az érvvel egyszersmind megvilágitom azt a szellemet és azt a gondolkozást is, amely útját állja annak, hogy a megértés, a guvernementális szellem önök közé beáradjon. Gróf Tisza István ministerelnök ur a birtokpolitika