Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-703
703. országos ülés 1917 február 23-án, pénteken. :;Rr, és a birtokpolitikái reform alkalmából benyújtott indítványom tárgyalásánál hangsúlyozta, hogy ő a gazdasági liberalizmus nevében, amelynek tántorithatatan hive mindhalálig, (Derültség balfelől.) tiltakozik mindennemű olyan földbirtokreform ellen, amely nézete szerint béklyót verne — ezek az ő szavai — a magyar gazdákra és gyámkodás alá vonná azokat. Nem kívánok vitába szállni vele abban a kérdésben, hogy a mi demokatikus reformunk és reformjavaslatunk e téren mennyiben akarta gyámkodás alá venni a magyar gazdát, csak arra hivatkozom, hogy a ministerelnök ur válaszában a következőket mondta meg (olvassa) : »Az én elveim nem olyan pillanatnyi konjunktúrák szerint felvett jelszavak, amelyeket könnyen el tudnék magamtól dobni. Én azt hiszem, azok az elvek, amelyek megérdemlik az elv-nevet, az illető személyével összeforrott élő valóságok, és azok megváltoztatása lehet igen keserves tapasztalatoknak nehezen megérlelődött gyümölcse, de semmi esetre sem olyan könnyű dolog, mint egy más köntös felvétele.<< A t. ministerelnök ur ezt a gazdasági liberalizmus védelmére mondta. De én kérdezem őt és a t. munkapártot, hogy következetes volt-e a t. ministerelnök ur egész politikai pályafutásában, mikor az elvekhez való ragaszkodást, a gazdasági liberalizmust ilyen mereven állította fel a maga személyében, mikor egy-két évtized előtt, épen a birtokpolitika terén a következőket mondta (olvassa): »Megkivánja a földbirtokososztály érdeke, hogy azon veszély, mely annak sorsát mai örökösödési jogunk által fenyegeti, feje felől elhárítható legyen. E czélt pedig csak ugy érhetné el, ha a nagy- és középbirtok osztatlanul s nagyobb teher nélkül szálljon egy örökösre.« Ennélfogva nem elégszik meg a ma fennálló hitbizomány intézményével, hanem óhajtja a 600—800 forintos földadóju hitbizományokat és helyesli a több hitbizomány alapítását, ami, azt hiszem, egyik sem felel meg a gazdasági liberalizmus elveinek. Ha már most a ministerelnök urnak ezt a kéfc kijelentését összehasonlítom, azt hiszem, joggal kérdezhetem, ki változtatja meg köntösével elveit, mi-e, akik elejétől fogva ugyanazt hirdetjük, vagy ő, aki néhány évtized előtt hangosan hirdette a hitbizományi rendszer kiterjesztésének szükséges voltát, ami minden lehet, csak liberalizmus nem. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Ez a példa a maga klassziczitásában igazolja azt, hogy as a szellem, mely 18.67 óta átlengi a kormányzati rendszert Magyarországon, tanulni nem tud és nem akar. Nem gunynyal, inkább szomorúsággal kell ezt konstatálni, Mert ha Farkas Pál t. képviselő ur tegnapi fejtegetéseinek befejezésekor azt hangsúlyozta, hogy nem azt kell keresnünk, ami széjjelválaszt, hanem azt, ami egyesit, akkor, azt hiszem, a t. munkapárt és vezető államférfiai ezt nem ugy képzelik, hogy mi térjünk át a hitbizományok propagálására és a 600—800 forintos adójú hitbizományok kiterjesztésére, hanem hogy az idők folyamán majd önök térnek át arra az útra, amelyen mi haladunk. (Tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert ha már a földbirtok politikájánál tartunk, méltóztassanak megengedni nekem befejezésül egy hasonlatot. Addig, mig mi Magyarországon a lelkeket azzal a gőzekével fel nem szántjuk, amelyet az alsó osztályok kezemunkája és demokratikus gondolatai fűtenek, amelyet a nemzeti eszmék hajtóereje hajt, amig nem értjük át azt a nagy nemzeti gondolatot, hogy a magyar, életnek azt a felső rétegét meg kell kevernünk azzal a szűztiszta anyafölddel, amelyet alul találunk, addig egy uj Magyarországot nemzeti demokratikus alapon itt el nem képzelhetünk ! (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Es önök, t. uraim ott a túloldalon, akik fásult arczezal hallgatják a mi napról-napra való beszédeinket, de akiknek szivében lehetetlen,hogy meg ne szólaljon egy érzés, amely keresi a megértést és az együttmunkálást, ha nem nyújtanak kezet nem nekünk, hanem ennek az országnak munkájában arra, hogy együttesen és megfeszített módon ezt az alsó humuszréteget felhozzuk a föld színére, azt termékenynyé tegyük és ebből a televényből teremtsük meg Magyarország jövendő sorsát : akkor az a hatalmas gőzeke végig fog száguldani önökön és elsepri önöket. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, a vitát mára megszakítom és megteszem javaslatomat a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. háznak, hogy a legközelebbi ülését holnap, szombaton, 1917. évi február hó 24-én tartsa s annak napirendjére a most tárgyalás alatt levő ministecelnöki jelentés feletti vita folytatását tűzze ki. Méltóztatnak e javadatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen : akkor ezt határozatképen kimondom. Méltóztassanak meghallgatni a mai ülés j egyzőkönyvét. Szinyei- Wlerse Félix jegyző (olvassa a mai ülés jegyzőkönyvét). Elnök : Van valakinek észrevétele a most leiolvasott jegyzőkönyvre ? (Nincs !) Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 9 órakor.) Ilitelesitették : Siegescu József s. k. Sztranyavszky Sándor s. k. naplóhirálö-bizottsági tagok. KÍCPVTT. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. 49
