Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

703. országos ülés 1917 magyarság jövőjéről itt könyvében hangsúlyozta,, hogy ez egy olyan találmánya a t. pénzügyminister urnak, hogy fc.'i, az államnak haszonrészesedést kezd biztosítani bizonyos iparágakban, mely örök dicsőségére szolgál és egyszersmind útmutatója a jövendőbeli pénzügyi politikának, ezt ilyen nyugodtan és_ szó nélkül elfogadni nem tudom. Akik a theoriát figyelemmel kisérik, tudják, hogy már régen és sokan propagálták ezt a gondolatot és a háború folyamán is, különösen Jastrow Németországban, de mások is tuozatszámra hirdetik ennek szükségességét. A német állami kormányzat ezt meg is valósította. Igaz, hogy ezzel parallel Vagy ezt megelőzőleg a mi t. pénzügyi kormányunk is ezt a szesziparban meg kívánta valósítani. Hiszen az 1915. év utolsó hat hónapjára szóló indemnitásban már hektoliterfokonként 40 fillér hasznot biztosított az államnak, melyet később 20 fillérrel felemelt, és amely egy most kezeim közé jutott legutóbbi jelentése szerint a pénzügyminister urnak bizonyos czukorrépábó] termelt szesznél, amelyet az illető elvisz a szeszgyárból, az államnak hektoliterfokonként 2'60 korona hasznot biztosit, így nagyon is elképzelhető, hogy az állam kényszerkartelleket létesít, (Igaz! ügy van I balfelől.) s hogy ezen kényszerkartellek révén a maga beavatkozási és haszonrészesedési jogát biztosítja. Ezáltal talán —tárgyilagosan elismerem—nem fogja nagyon lefokozni a jövőben a vállalkozási szellemet, nem fogja annyira kiölni az individualitást az iparban és a munkabérek emeléséhez, a munkaalkalmak szaporításához is némileg hozzá fog járulni. Kétségtelen azonban, akármilyen ágába fog belenyúlni az állami igazgatás pénzügyi terheink fedezhetése szempontfából, egy ilyen irányzattal az állami szoczializmus felé való evezést többé ki nem kerülheti. (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az állam két oknál fogva lesz erre rászorítva, először, ha csak egy teljes leszerelés és világbéke nem következik be, a háborúban szerzett tanulságok alapján minden állam azon készletek felhalmozására lesz kényszerítve, melyeket maga nem termelhet. így Európa minden állama a réznek, a gumminak,'a gyapjúnak, legtöbb állam a gabonának felhalmozására ; a másik szempont pedig, amelyre sok szót vesztegetni felesleges, az az állami szoczializmus fiiskális szempontjának a kérdése. Az állam beleszólásának biztosítása a gazdasági életbe általánosságban nem kárhoztatandó ; sőt tovább megyek, ha egy erős, egy gerinczes, a maga talpán megállni tudó társadalommal kellene számolni, mely az állami omnipotencziával szemben ezen a téren meg tudná állani helyét, ezt üdvösnek és helyesnek fogadnám el, azonban, ahogy azt szerencsém volt beszédem első részében kimutatni, ott, hol egy elgyengült, vérét vesztett társadalommal kell számolnunk, melyet mesterségesen reáneveltek az államtól való függésre és arra, hogy mindent csakis az államtól várjon, (Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldálon.) február 23-án, pénteken. 383 ott vészes állampolitikai következményei lehetnek az állaniszoezializmus túltengésének. (Igaz ! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagy különbség van aközött, hogy az állam szabályozólag, irányitólag, vezetőleg nyul-e be egy ország közgazdasági életébe és nagy különbség aközött, hogyha ur, hogyha gazda akar lenni, ezen gazdasági életben, ha parancsolni akar s ha kell elnyomni. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Nekünk nem az a czélunk s nem az kell, hogy a feladatunk legyen, hogy az állami omnipotencziát minden módon megerősítsük, nekünk a főczéhrnk az állam produktivitását fokozni (Helyeslés balfelől.) és a hiányzó összefüggést megteremteni az állam és polgár között. (Helyeslés balfelől.) Feladatunk a közgazdasági életben is megteremteni azt a harmóniát, azt az összefüggést, azt az egymásra való utaltságot az állam és a polgárok között, amely összefüggésnek tudata nélkül erőteljes közgazdasági politikát folytatni nem lehet. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Azonban, mi ezen szükségleteket fedezni csak ugy fogjuktudni, államháztartásunk rendjét helyre ullitani, a ránk váró nagy szocziális és katonai feladatoknak eleget tenni csak akkor leszünk képesek, ha először is az emberi munkerőt a lehető legteljesebb mértéing felfokozzuk és a leggazdaságosabban használjuk ki, másodsorban, ha a rendelkezésünkre álló természeti erőket a legokosabban fogjuk kihasználni. (Helyeslés balfelől.) A jövő gazdasági politikájának vezető eszméje, minél többet dolgozni és minél gazdaságosabban dolgozni, ami annyit jelent, minél kevesebb munkaerő felhasználásával, minél kevesebb nyersanyag befektetésével minél többet produkálni (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldálon.) és azt a minél több produkcziót kivinni a külföldre s minél kevesebbet fogyasztani idebenn. Ez egyetlen biztositéka annak, hogy a jövendő gazdasági fejlődés lehetséges legyen. Azonban és ezzel végzek ezzel a témával, mindezek az utak és módok nem a természetes fejlődésnek utjai. En azt tartom, hogy mind a két eszköz, ugy a monopóliumokra való rátérés, mint az államnak minél erősebb beleszólása és haszonrészesedése elvitathatatlanul egy uniformizált, sablonokba szorított ipart és gazdaságot fog teremteni és akarva nem akarva, a monopóliumok inkább, az állami haszonrészesedés kevésbbé meg fogják szorítani invencziójában, vállalkozási kedvében, tevékenységében, sőt tőkéje befektetésében is azt az ipart, amelynek szabad mozgását a t. ministerelnök ur a gazdasági liberalizmus nevében hangosan követelte. Az államnak van a XX. században egy nagy feladata ezen a téren : a túlkapásokat erőteljes, energikus kézzel, pártatlan szívvel és agygyal megfogni és megbüntetni, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldálon.) példát statuálni, egészséges mederbe terelni az egészségtelenül kicsapongó áramlatokat, de nem az, hogy az emberi agynak tevékenysége az emberi invenczió, az emberi vállalkozási szel-