Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

február 23-án, pénteken. 382 703. országos ülés 1917 iparával való egyenlő versenyképességre, óriási nagy tőkére, bőkezűségre és őszinteségre lesz szükség, hogy legalább is arra a bázisra helyezkedjünk idők múlva, talán hosszú idők multával, amelyen ma már az entente-államok vannak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Mert, t. képviselőház, mik a mi kilátásaink a háború után a keleti relácziókban % (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon,) Az egyik az, hogy nyerstermékeiket behozva, azokat mint alacsonyabb kvalitásuakat magunk használjuk fel, vagy feldolgozzuk és e helyett a mi magasabb kvalitású lisztünket továbbadjuk a Nyugatnak, vagy hogy mi a Keletnek nyersanyagát idehozva feldolgozzuk és azt vagy Nyugat felé továbbadjuk, vagy visszaadni próbáljuk haszonnal a Keletnek. De azok, kik ilyen utópiában ringatják magukat, a számításból megint kihagyják, a másik felet, azt, amelyik a Balkánnak milliárdokkal hitelezője, mely a maga vállalkozási szellemével és kedvével ha kell egyfelől tengeri utón nyerstermékeiket el fogja szállítani, másfelől a szükséges ipart, természetesen elsősorban mezőgazdasági ipart fog magán a Balkánon létesíteni és ott, ami a balkáni népekre termeszecszerüleg kedvezőbb, sajác balkáni munkaerejük felhasználásával fogja azokat feldolgozni és a Balkánnak rendelkezésére bocsátani. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez a miénk, egy végtelenül nehéz és, mint előbb is mondtam, SZÍVÓS és kitartó munkát igénylő feladat, melyet olyan könnyen megoldani, mint képzelik, nem igen lehet. És akkor jön ennek a gabonamonopóliummal való megtetézése! Hát el méltóztatnak-e gondolni azok az urak, kik a keleti reláezióknak ilyen természetességét oly könnyedén hangsúlyozzák, hogy a gabonamonopólium behozatala Magyarországon mennyiben nehezítené meg e kérdést? Ha mi még komplikáljuk keleti viszonylatunkat a gabonamonopóliummal és majdani monopóliumáraink a világparifcás alatt maradnak, akkor megszakad összeköttetésünk a Balkánnal, ha pedig áruink a világparitás fölé emelkednek, vagy diktáljuk mi annak a Keletnek a mi monopóliumárainknak megfelelő árakat, amit nem tudom, hogy lesz-e módunkban diktálni, vagy pedig a teljes árat leszünk kénytelenek megfizetni, ami a gabonamonopólium fmancziális eredményét és hasznát fogja ebben a reláczióban minimumra redukálni. Magyarországra vonatkozólag is a gabonamonopólium végtelen nehézségbe ütközik. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy egy országban, mely importra szorul, hogy'csak Ausztria példáját hozzam fel, mely különben nem kis gabonatermelő állam, hol azonban bizonyos szűkebb természeti határok közé szorított területen termelik a gabonát, viszont más óriási területeken gabonatermelés egyáltalában nincs, egészen máskép lehet a gabonamonopóliumot keresztülvinni, mint Mag3^arországon, ahol azt lehet mondani, hogy szinte az egész ország területén termelik a gabonát és bizony nagyon drága, tekervényes és komplikált szerkezetre volna szükség, hogy minden egyes portán, a 2—5—10—25 holdas gazda portáján is ellenőrizzék a gabonamonopólium betartását, mikor tudjuk, hogy a mi kisgazdaközönségünk még nincs igen ránevelve az ilyen eszmék befogadására. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Ha még mélyebben nézzük egy pillanatra a kérdést, ne méltóztassék elfelejteni, hogy a gabonamonopólium részletkérdései is igen sok komplikácziót teremthetnek. Itt van pl. az a kérdés, hogy az árak miként szabassanak meg, vájjon egységárban állapittassék-e az • meg az egész országra, holott Magyarországon igen különböző a gabonafajta és mint mondják, a gabonatermelés uniformizálását nehezen lehetne keresztülvinni, vagy joedig rayonirozzák, vagy az egyéni termelést vegyék tekintetbe és disztingváljanak az árak megállapításánál pl. aközt, vájjon valaki meszszebb esik-e a hajóhoz vagy vasúthoz, jó utjai vannak-e vagy nem? Mindennek megállapítása, de ezenfelül a kvalitásnak megállapítása is végtelen nehézségekbe ütközik. Méltóztatik tudni, t. ház, hogy a bécsi és berlini tőzsdeankét az áraknak és az árak kritériumainak megszabásával tüzetes tárgyalásokon foglalkozott és arra a nagyon bölcs és igen okos megállapításra jutott, hogy miután sem. a bécsi, sem a berlini tőzsdén búza nem terem, ennélfogva bizonyos j>apiron megállapított általános kritériumokat kell felállítani, mint pl. a nedvességét, dohosságát, üvegességét, ropogósságát, aczélosságát, súlyát a gabonának és ezek alapján kell a gabonaárat fikszirozni. Ezzel szemben Amerika sokkal kedvezőbb helyzetben van, mert ott az elevátorok intézménye magában véve is kritériumát szolgáltatja az ármegállapításnak. Azonban nálunk, hol ilyen kézzelfogható ismérvei a kérdésnek nincsenek, már maga az ár megállapítása is rendkívüli nehézségekbe ütközik. Végeredményben és mindent összefoglalva e téren azt kell konstatálnunk, hogy a háborúban, mikor természetszerűleg minden erőforrásnak megfeszítésével a tátongó űrök betöltésére, a szükségletek fedezésére mindenféle erőforrást meg kell nyitnunk, a gabonamonopólium mint kivételes háborús intézmény elképzelhető és mint láttuk, keresztül is vihető Magyarországon. De ezt állandósítani, azt gondolni, hogy békés, nyugodt és rendes időben az országnak hasznára és előnyére válik, ez mint az előbbiekben kifejteni szerencsém volt, nem valószínű. Egy hang (balfelől): Akkor nem lesz többtermelés ! Beck Lajos: A másik, amire mint nagy pénzügyi szükségleteink forrására gondolhatnánk és amivel csak röviden kívánok végezni, az államnak a nagyobb ipari üzemekben való haszonrészesedése. Nem kívánom a t. pénzügyminister urnak e téren szerzett babérait vitássá tenni, azonban ugy, ahogy azt Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam a