Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

703, országos ülés 1917 rette volna oda vinni. Wekeiie Sándor és Szilágyi Dezső belépése nélkül, munkája nélkül az egyetlen nagyszabású liberális alkotás, amelyet a szabadelvüpárt bosszú uralma alatt megvalósított, az egybázpolitikai reform, sem jöhetett volna létre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) E megmételyezett, elgyengült, vérszegénynyé vált társadalom a kétlelkű koaliczió alatt sem tudott — ezt nyíltan hirdetem — erőre, ruganyosságra szert tenni. ívem természetes-e az, hogy anyagi erejében megfogyatkozva, ideáljaiban és eszményeiben megtépve ez a társadalom nem tudott egy nagy átalakulásban hinni és nem tudott ugy azok mellé a férfiak mellé állni, mint ahogyan kellett volna, bátoritó, erősitő szóval és ahogy ki kellett volna tartania mellettök akkor, mikor magasabb érdekek e nemzet egységes megnyilvánulásait kivánták volna. De, t. ház, ha a koaliczió nem tudta maga elé tűzött czélját megvalósítani, jobban mondva azt a kardinális hibát követte el, hogy először maga elé tűzött czéljának megvalósításával nem elégedvén meg, messzebbszálló czélok megvalósítására vállalkozott, akkor, mikor ezt nyíltan bevallom, kérdezem : mi volt az okulása, mi volt a munkája az utána következőnek, a nemzeti munkapártnak ? (Igás ! Ugy van! balfelöl.) Ez érezte szükségét annak, hogy valami változás következzék be. Hiszen programmja igérósekben, nagy kijelentésekben nem volt szegény. Azonban, ha csak eredetét nézzük, látjuk, menynyire el volt hibázva. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Hárman, négyen csinálták programmját. Felülről adtak a nemzetnek programmot akkor, mikor annak alulról kellett volna jönnie. (Igaz I Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) Mert kérdem, vájjon az alkotmányos életnek s a parlamentáris rendnek az-e a természetes folyama, hogy felülről csináljanak egyesek programmot és ébreszszenek a nemzetben vágyakat, aspirácziókat, vagy pedig az, hogy a nemzet maga tűzzön maga elé czélokat és követendő eszményeket. (Tetszés a bal- és szélsöbaloläalon.) Ezzel szemben, t. képviselőház, a függetlenségi és 48-as párt a népiélekből származik. Gyökérszálai messze lenyúlnak az emberi szívbe és az emberi agy rostjaiba. És ezek a gyökérszálak egy nagy erőforrásból táplálkoznak, amely az igazi nemzeti akaratnak érvényt akar szerezni. (Elénk helyeslés a szélsöbaloläalon.) így állnak szemben egymással az idők végtelen folyamán konzervatív párt és ellenzék, liberális párt vagy nemzeti munkapárt és függetlenségi párt. Az egyik, hogy Dessewffy Aurél mondását variáljam, a fontolva maradásnak, a másik az erőteljes demokratikus fejlődésnek jegyében indul. Mert kérdezem, hol volt az utolsó évtizedek folyamán a politika, a közmi velődós, a gazdasági élet terén olyan teljesen demokratikus és liberális törekvés, amelynek zászlóvivői elsősorban ne a függetlenségi pártból kerültek volna ki ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) KÉPVH. IÍAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. február 23-án, pénteken. 369 Hol volt törekvés a nemzeti állam kiépítésére, amelyre a lobogót elsősorban ne a függetlenségi párt tűzte volna ki. Mert nálunk, amint Kossuth Lajos mondta, »az ellenzékiség nem negatív merev eszme, hanem a pozitív reform szellemével azonos, miért is a reform eszméje Magyarországon mindig szorosan ellenzéki eszme marad«. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Ezért küzdött mindig a függetlenségi párt. bár kisebbség volt, kisebbség ma is, amit sokan a szemére szeretnek vetni. De kérdem én önöktől is a t. túloldalon, vájjon ha nem lettek volna kisebbségek az emberiség és a parlamentek történetében, hova fejlődtek volna a nemzetek és az országok és hogyan virágozhattak volna azok az eszmények, amelyek épen a kisebbségek lelkéből fakadva, nagygyá, erőssé váltak és SZÍVÓS, kitartó munkával a nemzeteket magukat meghóditották. (Tetszés a szélsöbaloläalon.) És hová lettek volna a humanitárius törekvések, ha nem lettek volna önök által balgáknak hirdetett, általunk szenteknek mondott férfiak, akik vállalták a keresztet mindig, hogy örökre kisebbségnek maradjanak, akik vállalták a mártiriumot is, de csak azért, hogy előbbre vigyék az emberiséget, a demokratikus eszméket és ezzel önöknek is szolgálatot tegyenek. (Tetszés a szélsöbaloläalon.) Ennek a kisebbségnek Magyarországon egy kijegeczesedő eszméje van: a nemzeti demokráczia! Sokáig azt tartották — és nem csupán a szabadelvű párt oldalán —, hogy e kettőt összeegyeztetni nem is igen lehet. Az idők teljességének kellett elkövetkezni, hogy e két gondolat lassan-lassan közeledni tudjon egymáshoz és meg tudja érteni egymást. És ha erre gondolok, önkéntelenül is arra a férfiúra kell gondolnom, aki ezt a két gondolatot össze bírta testvériesiteni egymással. Justh Gyulára, akinek érdeme, munkája, szívóssága, önzetlen hazafisága, amely párját keresi, ezt a csodát legnagyobb részében elkövette. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloläalon) De tulajdonképen nem is csoda ez, mert hiszen a nemzeti állam eszméjének és a demokrácziának a modern államban — és különösen minálunk — meg kell értenie egymást! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert hiszen mind a kettő egyet akar. Hiszen a nemzeti demokráczia az a kormányzati rend, melynek keretében összhangba kell olvadnia a nemzeti állam eszméjének és a demokratikus gondolatnak. Mind a kettő egy czélra törekszik: az államnak minél egységesebbé tételére, az állampolgárok mennél nagyobb többségének közös ós közérdekű czélokra való egyetérő szervezésére, az államnak minél nagyobb szabadsággal, függetlenséggel való felvirágoztatására. (Helyeslés balfelöl.) S ennek a nemzeti demokrácziának két alaptétele van: a hazaszeretet s a tisztes munka megbecsülése. A magyar nemzet erényeit, érdeI mes sajátosságait kifejleszteni; czéltudatos, szer- = 47