Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

366 703. országos ülés 1917 poroszoknak a lengyelekkel szemben tanúsított politikáján, amely hogy mennyire nem vált be, a porosz országgyűlésen tapasztaltuk a lengyelek legutóbbi felszólalásai alkalmával. A XX. század folyamán ezt a radikális, ezt a tüzzel-vassal magyarosítani akaró politikát eszélyesnek, okosnak, eredménynyel kecsegtetőnek nem tartom. Csak, ha mi átérezve államíentartó és nemzetmegmentő hivatásunkat, az állami élet minden ágazatában, a bíróiban, a közigazgatásiban, az anyagiak terén is, a kultúrában is megadjuk annak a nem magyarajku állampolgárnak az ő kulturális kifejlődésének és anyagi érvényesülésének és megerősödésének módozatait, csak akkor fogjuk tudni idekötni őt oly széttéphetetlen szálakkal, amelyek a szeretet forrásából, a ragaszkodás forrásából és valljuk be őszintén, az érdek forrásaiból is erednek, (ügy van! Ugy van! a, balés a szélsőbaloldalon.) Mert a XX. század objektíve és mondjuk nem mindig poétikusan gondolkozó polgárait egyedül ideáloknak szemük előtt csillogtatásával megtartani egy nem ugyanazon fajból származó államnak fenhatósága alatt csak akkor lehet, ha ezeknek a polgároknak a kultúrai és anyagi érvényesülés lehetőségének mindazon eszközeit rendelkezésére bocsátjuk, amely eszközök más modern államban is rendelkezésre állanak. Épen azért gróf Tisza István t. ministerelnök urnak e téren elhibázott politikája abban sarkalt, hogy ő a főpapokkal, a vezető egyéniségekkel kivánta a román kérdést elintézni, ahelyett hogy azokhoz fordult volna, akik alacsony szellemi és fejletlenebb nívón állanak ugyan, de akik nincsenek megtévesztve nagyratörő nagyromán álmok által : ha a román népnek a megélhetés és megerősödés feltételeit nyújtjuk, sokkal szivesebben keresték volna ennek a magyar nemzetnek óvó, mentő és erősítő kezét, mint azok az intelligensebb elemek, akik mindig két vasat tartanak a tűzben és mindig azon gondolkoznak, hogy melyik oldalon tartsák fenn a barátságot, melyik oldalon előnyösebb nekik a barátság fentartása. A román néppel, a románajku magyar állampolgárokkal meg kell értetni magunkat, törekvéseinket és czéljainkat ; leszállni kell hozzá és nem magasan szárnyaló nyelven, hanem a nép nyelvén kell beszélni ; az ő sebeinek megérintésével és megértésével, azoknak a gyógyítására vállalkozván lehet boldogulni. Nagy bankjainkat kell odaküldeni, (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy nagy gazdasági nemzetmentő akcziót fejtsenek ki. Zlinszky István : Albína ! Beck Lajos: Szorítsák ki a kisebb, román alapon épült és román erőforrásokból táplált, a külfölddel állandóan kokettirozó pénzintézeteket, amelyek nem is mindig oly olcsón állnak rendelkezésre Magyarországon élő románajku állampolgárainknak, de akik a leghatalmasabb kapocs csal, az anyagiak kapcsával fűzik magukhoz és fűzik azon kifelé tendáló eszmékhez ezeket a tapasztalatlan és könnyen félrevezethető polgárokat. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldali.) Ennek a február 23-án, pénteken. nemzetiségi politikának legyen egy vezérlő motívuma : megérteni az embert és megérteni az állam követelését, megadni az embernek azt, ami az embernek a XX. században, bármily nemzetiségű legyen is, dukál, megadni az embernek, a magyar állampolgárnak mindazt, ami neki, mint embernek dukál. De viszont megkívánja ez a politika idebenn a magyar állam számára mindazt, ami egy javait védő, a kulturális és anyagi előrehaladást garantáló, erős állam a maga állampolgáraitól megkívánhat. (Elénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Ha a munkapárti politikának e felsorolt néhány pontján végigtekintünk, akkor sikertelenségének eredőjét abban kell keresni és abban találom,hogy ez a párt nem értette meg az idők változását. Nem értette meg azt, hogy egy nagy nemzeti felbuzdulás után, amely a koaliczió megalakulása után az országot elfogta, ha jönnek uj programmal és uj hittel uj reményeket, uj vágyakat kivannak ébreszteni a nemzetben, akkor azt a tiszta erkölcs alapján kell megcsinálni, mert előbb-utóbb azok az alacsony, kicsi praktikák ki fognak tűnni és a megtévesztett nép, mely jóhiszeműen állott soraikba, el kell hogy forduljon tőlük. Az ő erkölcsi csődjüknek sarkpontja abban volt, — és itt nem mondok ujat t. ház —, hogy azokat az eszközöket elfogadták és utólag sem dobták el maguktól, amely eszközök nem tiszta forrásból fakadva, hatalmuknak alapját képezték. De ha erről beszélek, önkéntelenül is ugy érzem, hogy nem esem ismétlésbe, ha daczára azon szavaknak, melyeket oly szépen fejezett ki tisztelt barátom, Palugyay Móricz legutóbbi parlamenti beszédében, én is megemlékezem arról a férfiúról, kinek legnagyobb érdeme, hogy a nemzet szemei kinyíltak. (Igaz ! Ugy van! balfelóí.) Ugy érzem, hogy ennek a legendás alaknak, ki a múlt idők heroizmusát a mai idők jirózaikus parlamenti küzdelmeivel össze tudta egyeztetni, kinek legnagyobb életbölcsesége az volt, hogy szépen tudott élni és szépen tudott meghalni, ennek a férfiúnak, Désy Zoltánnak itt e parlament termében kellene szobrot állitani azért, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy hirdesse a nemzet élő lelkiismeretét, amely generácziókon keresztül él és élni fog, hogy hirdesse azt az élő lelkiismeretet, amelyet a csengő aranyok és a szuro•nyok nem birnak megtéveszteni, hogy hirdesse azt a lelkiismeretet, amely nemzedékről nemzedékre, mindig fel fog ébredni ebben a teremben és országban mindenütt akkor, amikor szükség lesz rá, hogy a nemzetet aléltságából, vakságából felrázza ! (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még egy más, a nemzeti munkapárt életénél jelentékenyebben káros hatása is volt annak az erkölcsi hátránynak, mely a választásokra összegyűjtött pénzforrásokból fakadt és ez az, hogy kompromittálták a munkapártiak magát azt az alapot, amelyre ráhelyezkedtek, magát a 67-es alapot. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) És hog