Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

694. országos ülés 1917 február 6-án, kedden. 31 milliós alapja van, amelylyel az osztrák főváros megteremtve a bécsi Katonaotthon-Alapot, hozzá­foghat a rokkanttelepek építéséhez. Itt is a leg­erősebb irodalmi agitáczió folyik az érdeklődés fel­keltésére s szintén praktikus irányban dolgozód­nak ki a tervek, amelyek a rokkantak jövőjét van­nak hivatva biztosítani. Az alsóausztriai tartománynak katonagondozó hivatala 1600 községben indított sikerült akcziót, föld- és pénzadományt gyűjtött a rokkantak szá­mára. Stájerország, Linz, Salzburg, Tirol egymás­után létesitik a telepeket, a katona-otthonokat, s a rokkantak produktív munkája számára eddig is igen számos alkalmat nyújtottak. Pénzintézeteik áldozatkészsége, amelylyel az alapok megteremté­sét, az olcsó kölcsön nyújtását lehetővé teszik, a jogi formák kiépítése, amelyek között ezen katona­otthonok fennállása biztosítva van, hatalmas lökés­sel vitték előre itt is a rokkantkérdés meg­oldását. Magyarország a távol messzeségben kullog e tettek mögött, s a kormány első gondját kell hogy alkossa az, hogy a hatósági és társadalmi akcziók között harmóniát teremtsen, hogy a jótékonyság szétforgácsolt erőit egyetlen szervezetben tömö­rítve, egységes, megnyugtató és imponálóan biztos alapelvekre fektesse a rokkantak jövőjéről való gondoskodást, amely a czéltudatos ipari és mező­gazdasági telepítés megvalósításában kulminál. (Helyeslés a baloldalon.) Ha milliárdok tudtak szü­letni a háborúért, ugy milliárdokat lehet teremteni erre a czélra is. (Ugy van ! a baloldalon.) A háború megmutatta, hogy a nemzet anyagi erőforrásai kiapadhatatlanok, a magyar Kánaánnak pedig annyi parlagon fekvő földje van, hogy az fölösen elég a rokkanttelepitési akcziója számára. T. ház ! A háború harmadik esztendejében, 31. hónapjában elvártuk volna a kormánytól, miszerint olyan javaslattal lép elő, hogy a hazá­jukat fegyverrel szolgáló honpolgárok — kiket csak mint hősöket emleget a külföld is — választói jogot kapjanak. (Elénk helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) A hősök választójogát megtagadja ez a törvényhozás, mely nem győzi eléggé dicsőiteni és magasztalni a hazáért önfeláldozó hősiességgel küzdőket. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A kormány és a többség magatartása meg­akadályozza a hősök választójogát. A kormány és a többség megakadályozza ezzel, hogy a magyar vitézség és a magyar dicsőség az idők végtelen­ségéig megörökíttessék. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) A munkapárt a hősök választójogának megszava­zásával nem akarja dokumentálin azt, hogy a magyar állam tudja, hogy összes fiai a történelmi Magyarországért meghalni is tudnak. Hiszen, aki életét is oda tudja a hazáért adni, az a szavazatát is ugy tudja gyakorolni, hogy ne döntse romba a történelmi Magyarországot. A magyar parla­ment nem akarja leróni háláját a magyar hősök iránt a legnemesebb formában, sőt bátran mond­hatjuk, egyetlen módon, amelyre képes. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Angliában most hozta nyilvánosságra a sajtó a parlament választójogi bizottságának javas­latát a hősök választójogáról, amely szerint minden jelenleg tényleges szolgálatban lévő katona és ten­gerész megkapja a választójogot még abban az esetben is, ha azt a régebbi törvénynek a tartóz­kodási hely tekintetében tett kikötései szerint el is vesztette volna. (Ugy van! bajelől.) Anglia, amelynek alkotmányára és példáira a múltban a ministerelnök ur annyira szokott volt hivatkozni, most a háború alatt hozta be az általános védkötelezettséget és ezzel a polgári jogok és szabadságok legnagyobbikát áldozta fel. A vá­lasztói joggal most azt hozta kifejezésre Anglia, hogy a hazának tett szolgálatot meg is kell jutal­mazni. Nálunk az általános védkötelezettség már régen megvan, de a jutalom a vérért még mindig késik. A ministerelnök ur szerint a választójog meg­adásánál nem az egyéni szempont, hanem az állam szempontja az irányadó. Pedig épen arról van szó, hogy aki a nemzet élethalál-harczában megbíz­hatónak bizonyult, a fegyverrel a kezében, az meg­bízhatónak ismertessék el a békében is. Bakonyi Samu : Ez a legerősebb állami szem­pont. BartOS János: De sajnos, a mai osztály­parlament többsége nem érti meg az igazságokat, nem fogja fel a történelmi idők szellemét, mert a ministerelnök ur szerint az általános választói jog, tehát ezzel a hősök választójoga is, nemzeti sze­rencsétlenség, tehát azt a Magyar Bank révén összehozott pártja nem fogadhatja el. Már pedig a harczoló katonák, a lövészárkok eme legendás hősei ezidőszerint nem látnak más nemzeti sze­rencsétlenséget, mint gróf Tisza István önkény­uralmát és a többségi párt panamás, korrupcziós életét. (Ugy van ! balfelől.) T. ház ! Valaki meghalhat a hazáért, de nem szavazhat. Valaki sántává, bénává, vakká lehet a hazáért, de nem szavazhat. Valaki földönfutóvá és koldussá lehet a hazáért, de nem szavazhat. Hiába ! A munkapárti uralom féltésének ördöge újra becsukta az ajtót azok előtt, a kik az alkot­mány sánczai között is bizonyára ép ugy megállnák helyüket, mint ahogy megállják a lövészárokban. (Ugy van I Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csatlakozom Jaczka Pál t. képviselőtársam kétrendbeli határozati javaslatához. (Élénk helyes­lés és éljenzés balfelől. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök : Ki a következő szónok ? Szepesházy Imre jegyző : Bakonyi Samu ! Bakonyi Samu : T. képviselőház ! (Haüjuk ! Halljuk !) Annak bizonyságául, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat indokolásában hangoz­tatott fenséges érzelmek tekintetében, a hőseink iránti elismerés tekintetében, közöttünk különbség nem lehet, üljünk a ház bármelyik oldalán is, a napirenden levő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Csakhogy,­t. képviselőház, vannak eszmék, amelyekért érezni nem elég és vannak érzelmek, amelyek ha meg-

Next

/
Thumbnails
Contents