Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-703
703, országos ülés 1917 hazai orvostudomány fejlődése nem lett volna mindenkor párhuzamos a külföld e részben való előrehaladásával, hanem azért, mert sem közönségünk a kellő érzéket és érdeklődést, sem pedig az államhatalom elegendő áldozatkészséget nem tanúsított a lefolyt félszázadban a közegészségügy nagy problémái iránt. Innen van az, hogy közegészségügyünk fejlődése inkább szakadékos, mondhatnám szeszély szerű. Itt-ott egyes tereken egyenesen nekilendül, azonban közegészségügyi viszonyainknak általános szinvonalat nem tudtuk arra a magaslatra emelni, amelyre mint szilárd alapra kell helyeznünk az emberi élet, az emberi egészség tervszerű ökonómiájának épületét. Közegészségügyi intézményeink hézagosan vannak kiépítve. (Halljuk! Halljuk!). A gyámolitásra szoruló gyengébb társadalmi rétegek támogatása nagyon is fogyatékos. A közegészségügy alapvető fontosságának átértése, az egészséges élet alapvető ismeretének s az ezen ismeretek gyakorlati megvalósítására való készség még mindig csak szunnyadozó energiák. Ez volt a helyzet közvetlenül a háború kitörése előtt. Már most nagyon jól tudjuk, hogy ez a világháború szinte katasztrofális veszedelmeket zúdított az emberi életre és egészségre, ugy hogy még azok az államok is, amelyek teljesen vértezettek voltak közegészségügyi tekintetben a háború előtt, még azok is nagy visszaesést szenvedtek a rémes háború három esztendeje alatt. Mekkorának kell lenni a visszaesésnek azon országokban, melyeknek közegészségügye már a háború előtt is fogyatékos volt! (Halljuk! Halljuk!) Előttünk tehát nemcsak az a nehéz feladat áll, t. ház, hogy elhanyagolt közegészségügyünket az eddiginél sokkal nagyobb gonddal, lendülettel s költséggel emeljük színvonalra, hanem az is, hogy a háború által ránk zúdított nagy specziális közegészségügyi veszedelmeken győzedelmeskedjünk, mert csak igy leszünk kéjiesek arra, hogy munkabíró, életre való nemzedékeket állítsunk sorompóba. (Ugy van! jobb felöl.) A szoeziális egészségügy a közeljövőnek mondhatnám legnagyobb problémája, mert hiába minden törekvés a haladás utján, ha erőteljes, egészséges, ellenálló, munkabíró nemzedékeket nem tudunk sorompóba állítani. (Halljuk! Halljuk!) A corpus sanum-ra soha oly nagy szükségünk nem volt, mint a jelenben, midőn künn is, benn is harcz folyik, midőn az arczvonalon, a lövészárkokban s a tengereken ropog a fegyver, idebenn pedig a katonaság fokozott szükségleteinek s a polgári népesség leszorított igényeinek kielégítése érdekében kell a küzdelmet folytatnunk. Ha pedig előbb-utóbb mégis csak vége lesz ennek a szörnyű világháborúnak, akkor előttünk lesz a béke a maga rengeteg munkatömegével: a háború pusztításainak pótlása, előállítása, beszerzése a készleteknek, áltaKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXIV. KÖTET. február 23-án, pénteken. 3G1 Iában a fejlődés fonalának felvétele ott, ahol a háború előtt abbahagytuk. Mindez roppant erőfeszítést igényel s mind erre csak munkabíró, egészséges nemzedék képes. (Ugy van! jobb felöl.) A szoeziális egészségügy legnagyob problémája, megóvni az emberi életet, az emberi egészséget az egyetemesen ható, állandó nagy népártalmaktól. Ezek az egyetemesen ható, állandó nagy népártalmak: a nagy gyermekhalandóság, a tuberkulózis, a nemi betegségek és az alkoholizmus. A nagy gyermekhalandóságnak főoka, t. ház, népünk tudatlanságában rejlik (Ugy van! Ugy van!) a gyermekkel, a csecsemővel való bánásmód terén. (Ugy van!) Ennek a nagy tudatlanságnak szomorú eredménye az, hogy, noha a születések arányszámában hazánk mindenkor előljárt, fájdalom, ezt a privilégiumát is elvesztette a háború alatt, mert hiszen, amint köztudomású, a születések száma nagymértékben visszamenőben van. Noha tehát hazánk mindig előnyt élvezett a születések számaránya tekintetében, ezt az előnyt mégis majdnem teljesen paralizálták a gyermekhalandóság óriási méretei, ugy hogy a népszaporodás terén nagyon szerény eredményekkel tudtunk beszámolni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ennek, t. ház. a jövőre meg kell változnia, A csecsemőgondozást már az áldott állapotban levő anyánál el. kell kezdeni, mert eredményes csecsemőgondozás a vele együtt való erélyes anya védelem nélkül el sem képzelhető. (Ugy van! Ugy van!) Az anyasági biztosítás mint preventív intézkedés, a bábaképzés, csecsemőgondozó intézménynyel kapcsolatosan, azután a csecsemőgondozásban való jártasság általánossá tétele, az orvosoknak alapos kiképzése és továbbképzése a csecsemőgyógyítás terén mindmegannyi nagy kérdései az anya- és csecsemővédelemnek, amely tevékenység most, népesedési deficzitünk szomorú időszakában igazán nemzetmentő jelentőségű feladat és az is fog maradni még sokáig. (Élénk helyeslés.) A tuberkulosis morbiditás szinte példátlanul elterjedt népbetegség, amely ellen való erélyes küzdelem hazánkban mindössze két-három évtizeddel ezelőtt vette kezdetét. Azonban ezen ránylagos rövid küzdelem máris jelentékeny eredményeket mutat fel, mert hiszen közvetlenül a háborút megelőző években a népesség növekedése daczára a tuberkulosis morbiditas-nak bizonyosszerü csökkenését lehetett tapasztalni. A háború természetesen derékban vágta ketté ezt az örvendetes előhaladást. • mert bizony a gyengébb szervezetek százezrei a lövészárkok nedvességében és egyáltalán a hadi fáradalmak folytán a tüdővészes fertőzésnek ellentállani nem tudtak s igy a tuberkulótikusok száma rendkívül megszaporodott. A tuberkulózis elleni küzdelmet tehát hatványozott erővel kell felvennünk és mind preventív, mind a gyógyitó intézmények egész hálózatát kell gyors egymásutánban létesítenünk, (Helyeslés jobbfelől.) valamint a tuberkulózis lényegéről s fertőző voltáról a legszélesebb néprétegeket ki kell tanítanunk, ha nemze46
