Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-703

360 703. országos ülés 1917 február 23-án, pénteken. ilynemű osztrák borok Németországban forgalomba hozhatók. Magyarországon nincs megengedve a mesterséges édesités, tehát ily magyar édes borok Németországban nem árusíthatók, ha mestersége­sen édesitve lettek. A kérdéses bort a hatóság ki­fogásolta és az elsőfokú biróság az osztrák bor­kereskedőt elitélte azon a czimen, hogy a bor ma­gyar származású és Magyarországon a borhoz czuk­rot tenni nem szabad. Á másodfokú biróság viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bor azért, mert mazsolát, czukrot adtak hozzá, jellegét, tehát származásának ismérvét elveszítette, egész más fajtájú bor lett, mint volt eredetileg, mert a bor készítésének, kezelésének helye a mérvadó. Mint­hogy pedig Ausztriában ez a manipuláezió meg van engedve, ez a bor voltaképen osztrák bor és igy Németországban forgalomba hozható. A legnagyobb osztrák s német szaklapok kimerítően foglalkoztak ezen kérdéssel, ami azt is bizonyítja, hogy Németországban a német bortörvény ujabb alkalmazása oly csapáson ha­lad, mely a mi édes boraink forgalmának nagy hátrányára van. A hozott ítélet jogerős s ez ellen semmit sem lehet tenni. Jövőre nézve azon­ban a törvény ily helytelen magyarázatával szemben védekeznünk kell és oda kell törekedni, hogy a magyar és az osztrák bortörvény egyen­lővé tótessék, hogy Ausztriában se lehessen mes­terségesen a bort édesíteni s ezen sok vissza­élés, amely e téren tapasztalható, s mely az igazságnak meg nem felel, megszüntessék. Úgyis annyi sok bajjal van egybekötve a finomabb borainknak kivitele, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) itt van a borkiviteli tilalom. (Ugy van! bal­felöl.) Igaz ugyan, hogy a pénzügyminister ur e kivitelek engedélyezésénél kulánsan jár el, de a borkereskedőre ez igen hátrányos, mivel az engedélyért folyamodni kell s a befolyó vételárt az osztrák-magyar banknál kell befizetni. Igaz, hogy ez állami érdek, mivel ez valutánk javu­lását czélozza, de mindenesetre a kereskedelem hátrányára van. Most pedig fontos közgazdasági érdek, hogy finom aszuborainknak piaczot biz­tosítsunk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ugy is németországi piaezunk el volt rontva; most van a jó alkalom e piacz visszaszerzésére. Németországban igen kedvelik a magyar édes borokat és elárasztják mindenféle mesterségesen édesített osztrák s magyar borokkal, ami a Tokaj­Hegyaljának megkárosításával történik s a jó hírnevének árt, ha ilyen borok hozatnak Tokaji név alatt és értékesíttetnek a mi egyenes kárunkra és veszteségünkre. Az ilyen eljárást, amely a tisztességbe ütközik, üldözni kell és a törvény­hozásnak ezek megakadályozásáról törvényhozá­silag' gondoskodni kell. (Helyeslés balfelöl,) Ebből is látható, hogy a közgazdasági érdek számos szálai fűződnek a kiegyezés kérdéseihez s a kormány e tárgyban hallgat s majd csak egyszerre fog előállani kész javaslatokkal, melyek­kel szemben bajos lesz védekezni, mert a több­ség az ország legszentebb jogait szavazatával el fogja dönteni és a nemzet jogait nem lesz mód­jában hosszú időn át gyakorolni. A nemzet százezrei harczolnak a fronton igaz lelkesedéssel és dicsőséggel miérettünk. Mit fognak szólni ahhoz, hogyha majd vissza­térnek hajlékukba nemcsak családjaik nyomoru­ságát kell látniok, hanem még tapasztalniuk kell azt, hogy azon idő alatt, mig ők hazáju­kért harczoltak és szenvedtek, itthon még jogaik­tól is megfosztatnak. (Igaz! Ugy van ! balfelöl,) Bűn volna a nemzettel szemben és a leg­nagyobb hálátlanság, ha a kormány a nemzet önrendelkezési jogát hosszú időre, a mostani viharos időkben az önmagát meghosszabbított parlamenttel lekötné. Magyarország különben is körül van határolva Ausztriával. A külföldi államokkal még direkt összeköttetésünk sincs; az annabergi csatlakozás sincs kiépítve. És ha még magunkat hosszú időre lekötjük, önma­gunkkal szemben csak öngyilkosságot követünk el. A nemzet hadikölcsön czimón eddig 8 mil­liárdot jegyzett és ezzel megmutatta közgazda­sági erejét és hogy elég erősek vagyunk, hogy magunkat Ausztriától gazdaságilag függetlenit­sük. (Élénk helyeslés balfelöl.) Lehetetlen, hogy hőseink vérüket hiába ontották volna. (Tetszés.) Megérdemli ez a nemzet, mely ezen borzasztó háborúban a legnagyobb lelkesedéssel, vitézség­gel és dicsőséggel harczol hazánkért és a kirá­lyért, hogy megkapja az önálló magyar hadsere­get és a gazdasági függetlenséget! A jelentést nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal­és a szélsőbaloldan. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Ki következik? Szinyei-Merse Félix jegyző: Lukács György! Lukács György: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur, ugy amint legtöbben a most folyó vitában, közgaz­dasági kérdésekkel foglalkozott. Többet és job­bat kell termelnünk, hogy boldogulhassunk: ez a jelszó. Én mindenben aláírom ezt a jelszót, de ha általában a javakból többet és jobbat kell termelnünk, akkor ez elsősorban a javak leg­fontosabb jár a, legértékesebbjére: az emberre nézve áll. (Ugyvan! jöbbfelöl.) Én tehát az embergazdaság, azemberi életökonómiája dolgában kívánom röviden igénybe venni a t. képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A legközelebbi jövőnek nagy problémái közé tartozik legelsősorban ha­zánk közegészségi rekonstrukcziója. A közegész­ségügy — sajnos — különben sem volt dédel­getett gyermeke közállapotainknak. A múlt század három utolsó évtizedét és a jelen század­nak másfél évtizedét közgazdasági ős kulturális életünk megalapozására fordítottuk. Értünk is el jelentékeny eredményeket, amennyiben nem­csak a múlt mulasztásait sikerült jóvátennünk, hanem megvetettük egy nagyobbarányu jövő fej­lődés szilárd alapjait. (Ugy van! jobbfelöl,) Közegészségügyi tekintetben azonban nem tudtak lépést tartani. Nem azért, mintha a

Next

/
Thumbnails
Contents