Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-702

702. országos ülés 1917 február 22-én, csütörtökön. 353 Nem folytathatom beszédemet az idő előrehaladott volta miatt. Nagyon kérem a t. ház szives érdeklődését vak katonáink iránt. Mert »mily boldogság látni uraim! — csendülnek meg beszédem végakkordjaiként Kossuth Lajos szavai. A szemek világában egész menny lakik, mert a természet oly kimondhatatlanul szép. És aki boldog, vessen egy pillantást a ragyogó csillagokra és azoktól le a fénybogarak kis csillámára és boldogsága magasztossá lesz. De épen, mivel a látás oly drága kincs, kőszivnek kell lenni, aki meg nem indul, ha vakot lát.« Mert gondoljuk el az örök sötétséget, amely a vakot elkíséri egész utján, egész életén, a veszteségnek, a nélkülözéseknek minden nemeit, akkor meg fogjuk érteni, mit értett az óvilági bölcs, midőn azt mondta, hogy a vak feje még Isten előtt is szent és hogy mit értett és mit érzett a németek nagy költője Schiller, mikor azt mondotta: »Sterben ist nichts, doch lében und nicht sehen ist ein Unglück.« Ezt a szerencsétlenséget elhárítani legszentebb kötelességemnek tartom. Ezért voltam bátor felszólalni, ezért kérem teljes alázattal, megindulással, melegséggel és bizakodással az igen tisztelt ministerelnök urat, hogy a vak katonák sorsáról való gondoskodással egyidejűleg tegye megfontolás tárgyává az összes vakok sorsa kérdésének megoldását. És tegyenek meg mindent az igen tisztelt minister urak, akiknek ez hatáskörébe tartozik, ami adminisztratív utón megtehető és tegye meg a t. kormány az előkészületeket a vakok ügyének törvény utján való I rendezésére. (Helyeslés.) Hitelesítették: Siegescu József s. k. naplóbiráló-bií Szebb és nemesebb feladatot még ezekben a nehéz napokban sem tudok elképzelni. Ha van Isten áldása, amint legszentebb hitem és meggyőződésem szerint van, ez áldás arra fog szállni, ki ezt megcselekszi és ha van gyönyör és boldogság a földön, az fogja érezni, aki nemcsak tud, hanem akar is segíteni vak embertársainkon. Minthogy teljesen megbízom a kormányelnök urnak jó szivében és a kormány jóakaratában, a jelentést elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés jobbról. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelvén, a vitát megszakítom és leszek bátor javaslatot tenni a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom, hogy a ház a legközelebbi ülését holnap, pénteken, 1917. évi február hó 23-án délután három órakor tartsa, napirendjén pedig legyen a tárgyalás alatt levő minister elnöki jelentésről szóló vita folytatása. (Helyeslés.) Méltóztatik javaslatomat elfogadni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt határozatképen kijelentem. Kérem, méltóztassanak meghallgatni a mai ülés jegyzőkönyvet. Szinyei-Merse Félix (olvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyv ellen. (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik 9 óra 15 perezkor.) Sztrunyavszku Sándor .<?. k. '.sági tagok. KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. xxxiv. KÖTET. 45