Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-702
346 702. országos ülés 1917 február 22-én, csütörtökön. költségek redukczióját. Ez pedig a legelső sorban azzal lenne elérhető, ha azon iparczikkek ára, amelyek a munka árát megdrágították, makszimáltatnék oly módon, hogy az arányiján legyen a mezőgazdasági termények árával. Az ár-makszimálás tekintetében van még egy jelenség, amelyből folyólag kérnem kell a kormányt, hogy a folyó évi gabonatermés árbatárának, megállapításánál ezt az eljárást ne kövesse. Értem az árpa. makszimális árának megállapítását, amely akként történt a múlt évben, hogy ez egyenesen alkalomszerzés volt bizonyos gazdák kihágási eljárás alá vonására árdrágitási visszaélés miatt, másrészt kényszereszköz volt arra, hogy a gazda, árpáját csakis a Haditermény Részvénytársaságnak adja el. De hiszen ezt egyszerűbb eszközzel is el lehet érni; ki kell ezt egyszerűen mondani, biszen megvan erre a kormány rendelkezési joga. Megjegyzem t. i., hogy az ármaximálási rendelet az árpára nézve megállapította azt, hogy az árpa ára június 16-tól deezember 15-ig j). o. a Duna jobbpartján volt 33 korona, a Haditermény Részvénytársaság által sörfőzésre, vagy más ipari czélra vásárolt árpáé pedig június 16-tól deezember 15-ig 42 korona. Az a mezőgazda természetesen arra gondol, hogy árpája sörgyártásra alkalmas lévén, ára 42 korona és annyit kért érte. De számos esetben, amelyekről tudomásom van, megtörtént, hogy amidőn az a bizonyos, akinek bevásárlási joga volt és igazolványát fel is mutatta, azt kérdezte az illető gazdától, hogy minő áron adja árpáját, az a termelő azt mondotta, hogy ő árpáját visszatartja a Hadi részvénytársaság számára, mert hiszen az ő árpája sörárpa, akkor felmutatja a vevő a rendeletet, amelynek rubrikáiba az az egyszerű gazda nem igazodik el, megmutatja, hogy be van foglalva klammáhan, bogy a sörárpa ára 42 K és azt mondja neki, hogy 42 K-át adok én is érte, akkor az a gazda bizony nem nézi a rubrikák apróbetüs fejezeteit, odaadja az árpát és később detektívek kutatásával állapítják meg, bogy nem került sem a Haditermény, sem semmiféle sörgyár kezébe, hanem került idegen helyre, nem tudom, takarmányozás, vagy egyéb czélra használták fel és ezen a czimen a gazdákat súlyos fogságbüntetéssel és pénzbüntetéssel sújtják. Erre semmi szükség, hogy az árpára kétféle árt állapítsanak meg. Hiszen miért is ? A takarmányozási árpát akarják olcsóbban biztosítani, hogy a gazda olcsóbban hizlalhasson ? Állítom, hogy erre nincs semmiféle szükség, nincs először, mert hiszen épen a hizlalás az az ága a gazdaságnak, amely legjobban kifizeti magát és aki hizlalásra akar árpát venni, szívesen megfizeti a 42 koronás makszimális árt, merem állítani, amit a Hadi tennény kap, de, másrészt azért sincs szükség, mert hiszen lehetetlen, hogy ilyféle forgalom fejlődjék ki, hogy takarmányozási czélra a gazda a másik gazdatársát ól árpát kapjon, mert gazdatársi szeretetből sem ad 30—33 koronáért árpát az, aki a Haditerménytől 42 koronát lap. Ilyféle makszimálással nem lehet a takarmányárpa olcsóbb megállapításával a hizlalást elősegíteni, hanem ez egyenesen gátja és lehetetlenné tevője lesz, mert mindenki a másik czélra igyekezik majd magasabb áron eladni az árpáját. (Ugy van! a baloldalon.) A makszimális árak megállapítása más termények dolgában is akként történt, nemcsak a gabonanemüek dolgában, hogy a termelés produktivitása bizonytalanná vált. Hiszen köztudomású, sokszor rámutattak arra. hogy pl. a dohánytermelés azon beváltási árak mellett, amelyek ma érvényében vannak, abszolúte improduktív, épen azért óriási redukezió mutatkozott eddig is és félő, hogy még nagyobb lesz. (Ugy van ' balfélől.) Most, amint hallottam, a kormány a dohánynemüek árát ismét tetemesen fogja emelni. Jól teszi, ha szükséges azért, hogy a beváltási árakat magasabbra szabja. A dohány oly czikk, amelyért a szegény ember is megadja a magasabb árt, ha szüksége van rá, nem mondom, hogy szívesen, de megadja, csak legyen dohány. Merem állítani, hogy a magasabb ár mellett sincs a szegény néjsosztály annyira sújtva, mintha nincs dohány. Tudok esetet, hogy szinte hihetetlen összegeket ad a szegény ember egy pipa dohányért. Tudok esetet, hogy két koronát is adott szegény ember egy olyan csomó dohányért, amelynek 10 fillér az ára. A kenderárak megállapítása szintén nem elégítette ki annak idején a gazdákat és itt csak arra hivatkozom, bogy míg a kendernek makszimális ára a termelési költségeket alig fedezi, viszont a nagy kenderfonógyárak a maguk ipari termékeinek árát annyira megdrágították, hogy pl. olvastam szaklapokban oly kimutatást, hogy nagy kenderfonógyár 300 korona értékű kendert, amelynek normális körülmények közt legfeljebb 560 korona értéke lett volna, 1200 koronáért adott el. Ha a kenderfonógyárak így 400%-kal dolgoznak, akkor mindenesetre a kender árának felemelése is lehetséges volna. Hosszú ideig éltein vissza a t. ház türelmével, (Halljuk ! Halljuk ! balfélől.) röviden rá akarok térni még arra, hogy amint az elébb a Korj^aközpontra nézve felemlítettem, más téren is szükségesnek mutatkozik a központok működésének ellenőrzése. Erre nézve legy T en szabad felemlítenem egykét példát. így a gyapjuközpont működésére vonatkozólag igen jellemző az a panasz, amelyet gróf Somssich László emelt, t. i. panaszkodott, hogy a múlt évi terméssel teljesen egyenlő mintát küldött be ugy az Országos Gyapjuközpontnak, valamint az Országos Gyapjuminősitő intézetnek, amely Mag3^arország egyik elsőrendű szakintézménye. Most az volt az eredmény-, hogy a gyapjuminősitő intézmény 40% tiszta gyapjút állapított meg és ugyanarra a mintára a gyapjuközpont csak 26% tiszta gyapjút minősített és különböző felebbezések
