Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-702

T02. országos ülés 1917 február 22-én, csütörtökön. 345 a nagy bőrhiány miatt mindenfelé gyakori lett. Nálam is egyik gazdaságomban feltörték a magtárt és két cséplőgép-garnitúrám főhajtószíját lopták el. Egy szomszéd gazdatársamnak szintén ellopták egy cséplőgép főhajtósziját, még pedig hadifoglyok. Meg is találták náluk a lo]x>tt szijat, de már az apró darabokra csizmatalpnak volt felvágva. A vetőmagbiztositás tekintetében már többen tettek itt megjegyzéseket. Én csak azt akarom kijelenteni, hogy a vetőmagbiztositása azon az utón, a melyet ma követni kell, a mikor a legtöbb esetben a Haditermény Részvénytársaság és egyéb árdrágitók jyroczeduráján kell keresztülmenni ilyen ügyeknek, nagyon helytelenül van szervezve. Ha ilyen hosszadalmas és különösen drága proezedura utján juthat csak a gazda a vetőmaghoz, ez elriasztja attól, hogy vetőmagot beszerezzen. Láttam e téren olyan jelenségeket is, melyeket nem hagyhatok említés nélkül. Vas megye egy részét a múlt évben olyan súlyos jégverés érte, hogy egyes községekben nemcsak az élelemre szükséges gabona, de a vetőmag sem termett meg. E községek vetőmagszükséglete érdekében egy vasmegyei főúr eljárt a földmivelésügyi ministernél, aki őt Mezőgazdák Szövetkezetéhez utasította; innen a Haditermény Részvénytársasághoz küldték, innen megint vissza a ministerhez és akkor a minister azt a tanácsot adta neki, keressen valami gabonaügynököt, az majd valahol felhajtja a vetömagvat és ő akkor hajlandó lesz azoknak a községeknek bizonyos pénzösszeget utalványozni a vetőmag megvételére. Ez olyan fonák jelenség, melynek ismétlődnie nem szabad. Legyen már valami fórum, vagy a ministeriura, vagy a Haditermóny, vagy a Mezőgazdák Szövetkezete, a hová biztosan lehet fordulni; ne legyen kénytelen egy elemi csapással sújtott vidék a maga vetőmagszükséglete biztosítására ügynökhöz fordulni. Még egy különös jelenség fordult elő a vetőmag biztosítása körül, amelyre nézve Hódy Gyula t. képviselőtársam tanúm lehet, mert az ő kerülete több községéről van szó. A felsőőri járás több községe teljesen vetőmag nélkül maradt. Ezek Kemenesalján igyekeztek vetőmagot szerezni, igy az én községemben is szereztek bizonyos mennyiséget. Községemben a gazdák maguk sem tudták, mennyi lesz a feleslegük s igy nagyon sokat nem adhattak. Az illető községek aztán megkértek egy ottani gazdát, aki maga is adott nekik bizonyos mennyiséget, hogy a többit igyekezzék beszerezni. Ez a gazda szívességből, gazdatársai iránti előzékenységből vállalkozott is rá, beszerezte a vetőmagot, de midőn el kellett volna szállítani, kitört a szájas körömfájás, a vasúti szállítás nehézségbe ütközött, mert nem lehetett e fogatokkal az állomásra menni, különben sem lehetett a szállításra vaggont biztosítani, a vetőmag pedig KÉPVII. NAPLÓ, 1910—1915. xxxiv. KÖTET. sürgős volt, a vásárló gazdák kértére tehát ez a gazda 50—60 kilométernyire tengelyen szállította el ezt a vetőmagot, természetesen ezt már nem ingyen, mert nagy távolságról volt szó és ekkora távolságért 40 koronát igényeltek a fuvarosok. Ehhez azonban természetesen, minthogy egyegy 'fuvarra a mai lóviszonyok mellett 8—10 métermázsánál többet ilyen nagy távolságra semmiesetre sem lehetett felrakni, hozzá kellett számítani a'gabonának métermázsánkénti árát. És most előállott az a helyzet, hogy ezt a gazdát, mert másik járásbeli gazdatársainak ilyen óriási szívességet tett, árdrágításért megbüntették. Gueth Gyula: Bosszúból csinálta a főbíró! Ostffy Lajos: Nem tudom, bosszúból csinálta-e; ezt nem akarom kutatni; amennyire a főszolgabírót ismerem, nagyon jóindulatú ember, hanem valószínűleg a rendelet betűjének félremagyarázása folytán cselekedett igy. A rendelet ugyanis ugy szól, hogy azok az árak a rendeltetési állomásra való szállítással együtt értendők. A kihágási eljárás tehát a betűhöz való szigoru ragaszkodás miatt árdrágítás miatt indíttatott meg, sőt ami jüáne a legnevetségesebb, — de ez már a második fórumon töröltetett — ipari kihágás miatt is megindították az eljárást, mert az illetőnek nem volt iparigazolványa ahhoz, hogy más gazdáktól is összeszedhesse a gabonát mások számára. Ez az ügy különben ma harmadfokon a belügyminister ur előtt van, aki volt kegyes kilátásba helyezni, hogy az ügy elbírálására figyelmet fordít. Szükségesnek ~ tartottam ezt felemlíteni, mert olyan fogadkozásokat hallottam, hogy »ha emiatt büntetés vár reánk* — elzárásra és súlyos pénzbüntetésre ítélték az illetőt — »akkor senkinek sem fogunk többet vetőmagot szállitani«. A gabonafélék makszimális árának megállapítása volna a leghatékonyabb eszköz a termelés biztosítására; azokat az árakat ugy kellene megállapítani, hogy a termelési költséget feltétlenül fedezzék, a termelés rentabilitását biztosítsák. Ez a kérdés már többször képezte kritika tárgyát, ugyanis sok helyen a megdrágult munkaerő folytán egyenesen kétessé válik a gabonatermelés rentabilitása. Ismétlem, nagyon kényesnek tartom a gabona makszimális árának tetemes emelését, tekintettel a fogyasztóközönségre és a mezőgazdáknak is be kellene ezt önzetlenül látniuk, azonban azt látjuk, hogy a fogyasztók ma is csak ugy jutnak hozzá a fogyasztási ezikkekhez, mintha 70—80 korona volna a gabonának ára. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Hiszen látjuk, hogy a liszt ára 90 korona. Vagy a gabona makszimális árának kellene a termelési költségekhez alkalmazkodnia, vagy lehetővé kellene tenni a termelési 44