Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-702

342 702. országos ülés 1917 f szabbitás mellőzését fogják kérni, ugy hogy a felmerülő esetekben feltétlenül eljárhatnak ennyi idő alatt ezek a bizottságok, melyeknek nem is szükséges ugyanazon' tagokból állniok, hanem esetenként állhatnak más-más tagokból is. (Helyeslés bal felől.) A mezőgazdasági termelés másik tényezőjének, az emberi munkaerőnek dolgában, mint emiitettem, történtek szerencsés intézkedések az elmúlt esztendőben a hadifoglyok rendelkezésre bocsátása tekintetében. Most csak arra vagyok bátor felhivni a figyelmet, hogy a hadifoglyok munkájára a folyó évben is nagymértékben rá lesz utalva a mezőgazdaság. (Felkiáltások balfelől: De mennyire ! Még nagyobb mértékben I) "Ezt a munkát azonban eredménynyel csak akkor vehetjük igénybe, ha annak a hadifogoly munkásnak a táplálkozása kellőkép biztositva van. Jelenleg nem éljük súlyos és nehéz mezőgazdasági munkáknak az idejét, ezekben a mostam hónapokban súlyos mezőgazdasági munka nincs. Másfelől számot vetnek a magyar gazdák azzal a körülménynyel is, hogy a gabona rekvirálása — hogy milyen okból, azt nem fejtegetem — nem ugy sikerült, ahogy számították, tehát ma minden készletre feltétlenül szükség van és meg kell alkudniuk azokkal az úgyszólván minimumra redukált fejadagokkal. De a nehéz mezőgazdasági munka idejére ezeket a redukált fejadagokat a hadifoglyokra nézve fentartani teljesen lehetetlen és kizárt dolog, ha azoknak a munkáját a magyar mezőgazdaság érdekében eredménynyel akarj uk igénybe venni. (Helyeslés balfelől.) Hallottam eseteket, — nem akarom ezt itt bővebben fejtegetni — hogy szövetségeseink hadifoglyai közt, t. i. akik szövetségeseink országában vannak, vannak olyanok, kik tisztán csökönyösségből nem dolgoznak. Én mondhatom, amennyiben ebben tapasztalatom van, hogy mi ilyesmire nem jmnaszkodhatunk.- A mi hadifoglyaink szivesén megteszik a munkát, megértik, hogy ez kölcsönösen kötelessége a hadifoglyoknak, a tőlünk fogságba esett szerencsétlen véreink bizonynyal ép ugy dolgoznak, mint ők, azonban az élelmet és azt a csekély ruházatot feltétlenül igénylik. Azt biztositani kell, hogy a hadifoglyoknak a fejadagja a nehéz munka idejére felemelhető legyen. (Igazi- Ugy van ! balfelől.) Még egy körülményre vagyok bátor felhivni a figyelmet. Ma, hála Istennek, nagyszámú román hadifoglyunk is van, de a mezőgazdasági munka szempontjából ezekre vajmi kevés mértékben lehet számítani. Saját tapasztalatomból tudom, látom őket elég nagy számban a közelemben levő fogolytáborban, hogy olyan anyaggal, mint a román hadifoglyok, mezőgazdasági munkát végezni alig lehet. Ha már erről van szó, szükségesnek tartom megemlíteni azt a körülményt, is, amely legjobban jellemzi, hogy milyen anyag a román hadifogoly, hogy a közelembe eső fogolytáborban naponként ciroa 20—áO román fogoly : hal meg. "ebrnár 22-én, csütörtökön. Ezt azért emlitem meg, hogy egyszerre elejét vegyem mindenféle olyan aggodalomnak, -amely ennek a jelenségnek szárnyra kelése esetén támadhat, t. i. nincs ott epidémia, nincs ott semmiféle fertőző betegség, hála Istennek, ugyanabban a táborban az orosz foglyok és még inkább hála Istennek, az őrzászlóalj öreg magyar népfölkelő katonái egyáltalában nem halnak meg, egyáItalában nem betegek ma, hanem egészségesek. Kizárólag a román hadifoglyok között van ez az óriási nagy és konzekvens állandó halálozás. Nem epidémia pusztítja őket, hanem a teljes kiéhezettség, elnyomorodottság, amelylyel hozzánk jöttek ; olyanok ezek a román hadifoglyok, hogy egy 180—185 czentiméter magas egyén hullája 36—37 kg. Ezek a teljes kióhezettség tünetét mutatják. Nálunk a fogolytáborban adnának nekik gyógyszert is, ennivalót is, de már egyáltalában nem képesek enni, szervezetük teljesen oda van, elgyengült már odahaza Romániában, ugy látszik, a saját hadseregükben táplálták őket ennyire gyengén, hogy így lefogytak. Ilyen hadifogolyanyag munkájára tehát nem nagyon lehet számítani. Ujabban van a mezőgazdasági munkásoknak egy másik faja is, t. i. azok a katonai munkások, akik bizonyos rokkantság miatt mintegy üdülésre adatnak ma ki mezőgazdasági munkákra. Ezekkel szemben az az eljárás, hogy akik frontszolgálatra nem alkalmasak, bizonyos kisebb mértékben megrokkantak, azokat átteszik lovas csajmtnemekhez, ha nem tartoztak oda és lovakkal adják ki, mint lóápolókat, mezőgazdaságokba munkára. Itt felhívom a honvédelmi minister ur figyelmét arra, hogy nagyon furcsa helyzetek állanak be. Tudok olyan esetet, hogy pl. olyan rokkant katona, aki a polgári életben mezőgazdasági cseléd volt és 16 évig szolgált egy és ugyanabban a gazdaságban, most kiadatott egy egészen más gazdaságba mezőgazdasági munkára. Családja ma is ott van, ahol ő 16 évig szolgált, de ezt az embert nem lehetett megszerezni annak a gazdaságnak számárai munkásnak, mert nem tartozik ahhoz a hadkiegé. szitő kerülethez, ahol az ő uraságának gazdasága van. Tehát tisztán csak bizonyos katonai czopi akadályozza meg azt a raczionális elintézést, hogy az ilyen emberek, akik rokkantság miatt harcztéri szolgálatra alkalmatlanok és mezőgazdasági munkára adatnak ki, megkérdeztessenek, vájjon polgári foglalkozásukban nem mezőgazdasági munkások-e, és ha igen, megkérdeztessék az a gazdaság is, hogy nincs-e reájuk szükség és azután elsősorban ezekbe a gazdaságokba adassanak ki ezek az emberek. Ezzel először is eléretnék az a gazdasági czél, amelyet támogatni igyekeznek, hogy a gazdasági munkára katonák állíttassanak be, másrészt egy humanitárius czél is eléretik, az az ember odahaza lehet saját családja körében ; (Ugy van ! Ugy van ! balfelől.) de harmadszor még egy más czél is eléretik, t. i. annak a családnak, ha ez az ember már gazdaságban dolgozik, meg kell kapnia a hadisegélyt, -mig ha visszakerül abba a gazdaságba,