Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-702
702. országos ülés 1917 február 22-én, csütörtökön. ;l:;-í denki természetes dolognak találta, hogy magyar politikai részről az amerikai magyarsághoz akartak fordulni és annak lelkében a hazafias érzéseket megerősíteni. De nem ez az én főkifogásom, hanem az, hogy ezeknek a képviselőtársaimnak munkáját parallelába hozta azzal a szerb, román, tót és más izgatással, amely nemcsak ott folyik, hanem — jól tudja t. képviselőtársam — folyik egész Európa összes piaezain és amelynek ellenében hiába kértünk és kerestünk védelmet, sohasem találtuk meg azt abban a sajtóban. . Ha a kormányt vagy a kormán yférfiakat érte ellenzéki támadás, akkor erős védelem keletkezett az európai sajtóbam de amikor fajunkat, nemzetünket vagy szabadságszeretetünket támadták Amerikában, azok a tót, azok a cseh, azok a i-omán agitátorok, vagy pedig támadták Svájczban és másutt akkor védő kezekre — a mi kezünk talán gyenge volt ehhez — a szervezett állami hatalom erejére egyáltalában nem találtunk. Egyáltalában nagyon helytelennek tartom ezt a paralellát, . . . Farkas Pál: Pardon nem volt paralella. Holló Lajos: . . . hogy Károlyi Mihály és társainak amerikai agitáczióját olyan veszélyes tünetnek tüntette fel, mint azt a tót és más agitácziót, amely az állam megrontására akart törni és ebben az irányban bizony szerencsétlen -és káros lépésnek volt tekinthető. Ugy hiszem, hogy ezekben t. képviselőtársamnak is, másoknak is — ha objectiv kifogásaik voltak felszólalásom ellen — minden aggodalmát eloszlattam, mert az én hazafias törekvésem épen ugy áll, mint akármelyik t. képviselőtársam törekvése. (Elénk helyeslés a szélsöbalol dalon.) Elnök: Gróf Batthyány Tivadar képviselő ur személyes megtámadtat ás visszautasítása eziinén kér szót. Gondolom, a-t. ház megadja az engedélyt. (Helyeslés.) Méltóztassék szólani. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! A ház tegnapi ülésén Szterényi József igen t. képviselőtársam, a mai ülésen Farkas Pál t. képviselőtársam voltak szívesek velem foglalkozni beszédeikben, — méltóztatott ismételten aposztrofálni — ezért kötelességemnek tartom a házszabályokadta kereten belül lehetőleg egész röviden személyes kérdésben és szavaim értelmének rekfcifikácziója czimén a t. ház figyelmét pár perozre kikérni. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) Elsősorban Szterényi József t. képviselőtársam beszédére röviden csak ennyit: Az igen t. képviselő ur akkor, midőn az előző mondatban méltóztatott alludálni balkán kereskedelmi politikánkra vonatkozó fejtegetéseimre, a következő mondatban méltóztatott egy — nem tudom — orosz folyóiratból czitálni és hivatkozott arra az ismert tényre, hogy Oroszországban és egyéb ellenséges államokban, sőt talán nem is csupán ellenséges államokban igenis a cseheknek és tótoknak önállóságát Ígérgetik. Én erre aztán közbeszólottam és ma röviden csak ennyit válaszolok : Az igen t. képviselő ur igazat fog nekem adni, ha igy közvetlenül egymás mellett czitálta az orosz brosúrát és az én balkáni politikámat, hogy ezeknek egymáshoz semmi közük nincs, mert én lehetek a legnagyobb németbarát, anélkül hogy a gazdasági kérdésben kénytelen lennék pl. Szterényi t. képviselőtársam felfogását magamévá tenni. Hiszen elég, ha hivatkozom arra. hogy épen a gróf Apponyi Albert elnöklete alatt álló egyesült függetlenségi és 48-as pártnak ezen -vitában vezérszónoka, Pöldes Béla, minapi beszédében oly fény r ésen és oly nagy szaktudással fejtegette azon argumentumokat teljes helyeslésem mellett, amelyek a Németországgal való gazdasági közeledést még a preferencziális eljárás tekintetében sem teszik lehetővé. Ezek után, azt hiszem, tisztáztam azt a kérdést, hogy az orosz belügyministernek Cseh- és Tótországra vonatkozó Ígéretei az én balkán kereskedelmi politikámmal semmi összefüggésben nincsenek. Szterényi József: Természetes, nem is abban az összefüggésben mondtam ! Gr. Batthyány Tivadar: Ezt megállapítjuk és ez ezzel tisztázva van. Megjegyzem, hogy ha már ehhez a tárgyhoz szólok, talán én is kitérhetek néhány, a háború alatt történt német nyilatkozatra, amelyek Magyarországra nézve nem épen kecsegtetőek, amiből semmi esetre sem óhajtom azt a következtetést levonni, amelyet megfordítva ma is. tegnap is méltóztattak itt dedukálni. Farkas Pál t. képviselőtársam ismételten reflektált rám egy közbeszól ásómmal kapcsolatosan és kritizálta azt, hogy mi a hármas-szövetségi politikát nem helyeseltük. Ezzel szemben én közbeszólás alakjában — a házszabályoknak e csekély, de nem szokatlan megsértésével — tiltakoztam ez ellen. A hármas-szövetség ellen barátaim és én több szempontból foglaltunk állást. Azt mondtuk, hogy az államok szövetségei természetszerűleg fokozzák a fegyverkezést, amelynek végül háborúhoz kell vezetnie. Azzal a kérdéssel, hogy ki a hibás, egy beszédemben sem foglalkoztam és nem is foglalkozom. Csupán felfogásunk az, hogy ezek az államok szövetségei a fegyverkezés folytonos fokozására és végül a világháború kitörésére vezethetnek, amiben a tények, sajnos, nekünk adtak igazat. Bár csak ne lett volna igazunk ! Ami magénak a hármasszövetségnek struktúráját illeti, hogy igazunk volt-e, midőn az ellen állást foglaltunk, arra nézve ismételten hangsúlyozom, hogy a hármasszövetség egyik tagjával szemben, Olaszországgal szemben a tények nekünk adtak igazat, mert az egy olyan szövetség volt, amely addig volt jó, amig nem volt veszedelem ; amint kitört a háború, cserbenhagyott, később pedig ellenünk fordult. (Igaz ! ugy van ! a szélsőbal-oldalon)
