Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

17 február 6-án, kedden. 28 694. országos ülés 191 vecskéjüket 1917 január 27 és 28-ika közötti éjjel, amikor a jegyző megtudta, hogy Bartos János orsz. képviselő a kerületben jár és jegyezgeti a nép panaszait. A segélyekből jogtalanul levonásokat eszközölnek, hogy az jár a kifizetésénél jelenlevő tanuknak, (Mozgás a baloldalon.) levonnak azonkivül az adóra is. Ha panaszkodunk a jegyzőnek a segély miatt, elküld bennünket a főszolgabíróhoz, az pedig visszaküld a jegyzőhöz, ha pedig a pénzügyigazgatósághoz mentünk panaszra, onnan azzal küldöttek el, hogy ha a jegyző fel nem vesz panaszra bennünket, nem segithetnek rajtunk. Ha panaszkodtunk, a jegyző gorombásokdott velünk és azzal büntetett, hogy két-három hétig egy fillért sem kaptunk. A segély kifizetése rendetlenül történik, néha 2—3 hónapig egy fillért sem kaptunk, akkor egyszerre kifizettek nagyobb összeget. Azt is előadjuk, hogv megtudtuk ma reggel azt is, hogy akik tegnap este elmondták panaszukat képviselőjüknek, azok könyveiket nem kapták és segélyük kifizetését is megtagadta. (Mozgás a baloldalon.) Mi már panaszkodni sem merünk elmenni hozzá, mert kinevet bennünket, kirúgással fenyeget, elnevez bennünket —• hogy minek, azt itt a képviselőház előtt nem olvashatom fel — és egyéb gyalázó kifejezésekkel illet. A segélyeket helyette gyakran a felesége fizeti M.« Ezt 50 ember irta alá. A belügymimster urnak majd át fogom adni. Azután itt van tovább (olvassa) : »Akar rótt maholányi lakosok mindenben magunkévá teszszük az ebedeczi ek panaszát, mert Koncsiszkv Ferencz jegyző velünk épen ugy bánik és gorombáskodik, ha panaszunkkal hozzá fordulunk«. Leszek bátor még néhány részletes adatot közölni, a jegyzőkönyvek itt vannak mind (olvassa) : »Batyó Andrásné, ebedeczi lakos : Eskü alatt vallhatom, hogy a férjem mindjárt a mozgósításkor bevonult. Visszamaradtam teljesen vagyontalanul két kis gyerekkel. Az anyám házánál lakom. Kezdetben kaptam egyszer két hónapra 40 koronát, de a jegyző ebből levont adóra 10 koronát. Az atyám, Klincsik Kristóf elment az alispánhoz emiatt panaszra, ennek az lett az eredménye, hogy az atyámat hadimunkára rendelték, én pedig két hónapig nem kaptam semmit. Ha panaszkodtam, azt mondta a jegyző, hogy az atyám azt felvette az alispánnál. Végre kaj>tam nagynehezen egyszer 20 koronát, később 1915-ben kaptam több hónapra egyszerre 56 koronát; ekkor azt mondta a jegyző, hogyha nem megyek gazdasági munkára, nem kapok semmit. 1915 április hótól kezdve októberig kaptam havi 30 koronát, de a jegyző, illetőleg felesége, mindig levontak ebből 10 koronát azon a czimen, hogy én voltam mezőgazdasági munkában, tehát kereshettem. De mindig levontak 20 filléreket is.* Huszár Károly (sárvári): Büntetik azért, hogy dolgozik ! Bartos János (tovább olvassa) : »Mikus Józsefné, született Zsiak Róza ebedeczi lakos előadja : A férjem az első mozgósításkor bevonult. Itthon maradtam hat apró gyerekkel, akik közül a leg idősebb 13 esztendős. Teljesen vagyontalan vagyok, bérelt lakásban lakom. Eleinte három hónapig kaptam 60 koronát; később 51 koronát, de két-három hónap is van olyan, hogy egy fillért sem kapok. Mikor panaszkodtam a jegyzőnek, hogy nem tudok megélni, azt mondta a jegyző, hogy »pedig bizony, ha neki olyan üszője volna, mint én, nem lenne kára belőle. Erre az esküt letehetem.« »Jurik Miklósné, ebedeczi lakos előadja: Férjem az első mozgósításkor bevonult. Két kis gyerekkel maradtam vissza. Félhold földünk van, de az is adóssággal terhelve. Három hónapig eleinte kaptam 60 korona havi segélyt, később 22 koronát. Mikor panaszkodtam, hogy nem tudok belőle megélni, 30 koronára felemelte a jegyző. Ezzel nincs rajtam segitve, mert levonják az adókat és a 20 filléreket. Erre leteszem az esküt.« »Drienovszky Kamill ebedeczi lakos előadja, hogy a segélykönyvemben három segély kifizetése van feltüntetve pedig csak kétszer kaptam. Az 1916 november 1-én bevezetett 20 koronát nem kaptam meg.« >>Klikács Ferenczné ebedeczi lakos előadja : Eskü alatt vallhatom, hogy férjem az első mozgósításkor bevonult és 1915 szeptember óta orosz fogoly. Visszamaradtam 3 éves kisfiámmal. Van a férjemnek alig egy hold földje és ennek daczára nem akart a jegyző hadisegélyre felvenni. Több izben jártam a főszolgabírónál is, de ez a jegyzőhöz küldött vissza. Végül elmentein a pénzügyigazgatósághoz, ahol azt mondták, hogy nekem nem jár segély, mert a jegyző jelentése szerint négy hold földje van az uramnak. Aztán újból elmentem a főszolgabiróhoz, onnan pedig a jegyzőhöz és megmondottam, hol jártam, mire a jegyző 10 korona havi segélyt ad 1915 júniusa óta. Mikor emelést kértem, a jegyző azt mondta, nem ad, hanem fiatal vagyok, menjek szolgálni. Nálam is megtörténtek a levonások, segélykönyvem a jegyzőnél van. A segélyt hol a jegyző, hol a felesége fizeti ki.« Nem akarok ezen községbeli panaszok felsorolásával visszaélni, de száz meg száz panasz van ebből az egy községből. De nemcsak itt történnek ily dolgok, de kerületem más községében is, de különösen az oszlányi járásban. Magában Oszlány községben, amely járási székhely,nincs jegyző. A jegyző bevonult és a felső közigazgatási hatós°g nem intézkedett, hogy föl legyen mentve, vagy hogy legyen állandó helyettese, hanem a szomszédközségekből minden két-három héten egy más jegyző jár be és hetenkint váltakozva helyettesitik. (Mozgás.) Ebben a községben vannak a legnagyobb rendszertelenségek és rendetlenségek a segélykiosztás tekintetében. Emiatt az aranyosmaróti pénzügyigazgatóság kiküldött egy számvizsgálót a helyszínére a panaszok felülvizsgálására. Aznap volt kitűzve Oszlányban a megyebizottsági tagválasztás is, a község elöljárósága, az egész, szerepelt, mint tanú, mind ott volt a megyebizottsági tagválasztáson és a pénzügyi kiküldött magával a helyettes jegyzővel csinálta a felülvizsgálatot.