Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-694

694. országos ülés 1911 február 6-án, kedden. 29 Amikor 6 órára befejezte a dolgot, és sietnie kellett a vonathoz, berendelte az elöljárókat, esküdteket, és találomra irattá alá a jegyzőkönyvet, így a dolognak eredménye nem az lett, hogy a kik panaszkodni jártak az aranyosmaróti pénzügyigazgatósághoz, nagyobb segélyt kaptak volna, ellenkezőleg, deczember, október, szeptember óta egyesek egyáltalán nem kaptak semmit, tehát büntetésből megszüntették a segélyüket. Ebből a járásból különben még elmondhatok egy és más panaszt. Itt vannak pl. a következők : Bezdek Ferenczné oszlányi lakos ; férje, aki kőműves, még a mozgósításkor bevonult. Teljesen vagyontalan. Három kis gyermeke van. Eleinte kapott havi 40 korona segélyt. 1916 szeptember havában azonban a jegyző beszüntette a segélyt, mert a férje állítólag eltűnt. Az asszony gyermekeivel alamizsnára van utalva. Még csak ideiglenes segélyt sem kap. Pasztierik Mária oszlányi lakos ; három fia a harcztéren van. Teljesen vagyontalan. 74 éves öreg, beteges asszony, segélyt egyáltalán nem kap. Pollák Tóbiás nagyugróczi lakos ; 47 éves, gyári munkás, beteges. Napi 2 korona 30 fillér bére van. Ebből 8 tagú családját- kénytelen fentartani. A család tulaj donképeni fentartója a fia volt, aki 1915 deezemberében bevonult. Segélyt egyáltalán nem kap. A jegyző is, a főszolgabiró is többször utasította el hadisegélv iránti kérelmével. özv. Laurinecz Mihályné nagyugróczi lakos. Két fia a harcztéren van, a harmadik már elesett. Otthon még két kis gyermeke van. Vagyontalan. Segélyt nem kap. A jegyző is meg a főszolgabiró is elutasították azzal, hogy keresse a segélyt másutt. Szulyovszky Jánosné nagyugróczi lakos ; férje, aki gyári munkás, 1915 novemberben vonult be. Vagyontalan. Évi 56 korona lakbért fizet. Kilencz gyermeke van. öreg, 67 éves anyját is ő tartja el. Napi 2 korona 4 fillér segélyt kap. A jegyző nem akarja azt fölemelni. T. képviselőház ! Nemcsak az én kerületemben, Bars vármegyében, de másutt is hangzanak fel ilyen panaszok. Erre nézve van itt egy rövid kis felirat, amely különben Teleszky János pénzügyminister úrhoz van intézve. Leszek bátor azt fölolvasni. (Olvassa) : »Kövesfalva (Szepes vármegye) község több mint 40 hadisegélyt élvező asszonya meghatalmazásából vagyok bátor alábbi panaszszal nagyméltóságod elé járulni és sürgős vizsgálatot és orvoslást tiszteletteljesen kérelmezni. A község elöljárósága, illetve a jegyző, a hadisegély felvételéről szóló kis könyvecskéket nem szolgáltatja ki a jogos tulajdonosok kezéhez, hanem azokat magánál tartja vissza és igy a hadi özvegyek nincsenek abban a helyzetben, hogy a kis könyvecskékből meggyőződést szerezhetnének,hogy mily havi hadisegély illeti meg őket jogosan. A hadisegélyek is nem havonta lesznek kifizetve az illetőknek az elöljáróság által, hanem tetszésszerinti időben és a kifizetés napján is az esedékes összeg valódiságáról sohasem győződhetnek meg a hadi özvegyek, mivel a kifizetést teljesítő elöljárósági közeg erről nem engedi meg őket meggyőződni, mert az összeget egyszerűen a kis könyvecskében tenyerével betakarja és ugy követeli a felvételt a hadi özvegy aláírásával igazolni. Legutoljára a hadisegélyek kifizetése 1916 november 21-én lett foganatosítva. Több ízben kére'mezték már a kis könyvecskéknek a felek kezéhez való kiosztását, de minden egyes alkalommal a községi jegyző, illetve annak helyettesétől azzal lettek visszautasítva, hogy a könyvecskék nem adhatók ki, mivel azok el vannak zálogosítva. A hadisegély egy-egy hadi özvegynek jelenleg 75 koronával lesz fizetve, akár gyermektelen, akár több gyermekkel biró, e részben nincs különbség. Ezen hadi özvegyek nevében már eljártam az ólublói főszolgabíró urnái is és ámbár megígérte volt az orvoslást, e^ideig semmit sem tett még, daczára annak, hogy ottlétem óta már 9 hete múlt el, már pedig szerény nézetem szerint a hadi özvegyek sürgős és méltányosabb eljárást érdemelnének meg. Időközben a biró az illető hadi özvegyek előtt odanyilatkozott, hogy több segélyre, nem számithatnak, mert a jjénz a katonaság élelmezésére és fizetésére kell, de ha nem lesznek hallgatag és csendesek, ugy még azt a segélyt is elveszítik, a melyben most részesülnek, mivel ezen segélyeket sem a ministerium, sem a pénzügyigazgatóság, avagy szolgabiróság engedélyezi, hanem'egyedül a községi elöljáróság és igy, bármikor akarja, azt vissza is vonhatja az illetőtől. Amióta a főszolgabiró urnái voltam, azóta ugy a jegyző, mint az őt helyettesítő helybeli tanító hozzám jött veszekedni és kérdőre vonni, hogy mit avatom magamat az elöljáróság ügyeibe és miért pártolom a parasztokat ővelük szemben.* T. képviselőház ! Ezek azok a dolgok, amelyek legjobban keserítik el a mi vitéz katonáinkat és ezek megszüntetése iránt sürgősen kell intézkednie a kormánynak. Egyenesen hadviselési érdek, hogy a hadisegélyek körüli visszaélések és mulasztások mielőbb megszüntettessenek, mert ezekből nagy kár háramlik az országra. A lövészárkokban annyira vérző, szenvedő katona sokkal nagyobb biztonsággal és nyugalommal fog küzdeni, ha tudja azt, hogy családja biztonságban van és nincs kitéve a nyomor veszélyének. Gondoskodnia kell tehát a kormánynak, hogy a közigazgatás tisztességes módon legyen rendelkezésére hős katonáink családjainak. Sújtson le a kormány azokra a tisztviselőkre a törvény teljes szigorával, akik könyörtelenül és lelketlenül intézik el hős katonáink hozzátartozóinak segélyügyeit. A mi népünk és a nri katonáink, akik a teherviselés készségében oly türelmesek, a hazafias áldozatok viselésében oly kitartók, igazán nem érdemlik meg azt, hogy családjuk a háború szenvedésein felül még