Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-699

699. országos ülés 19J zakodottságával s félelmet gerjesztő czinizmnsával azonban ilyen uj világot felépíteni nem lehet, (Igaz! Ugy van! bal felöl.) A t. kormánynak és az őt támogató pártnak egy pillanatig sem lett volna szabad megfeledkeznie arról, hogy háború van, hogy a háború rettenetes gazdasági, társadalmi és szocziális problémákat vetett felszínre, amelyek megoldása mellett megoldásra vár sok más régi, nevezetes kérdés is, mint pl. a választói jog kiterjesztése, a nemzet önrendelkezési jogának biztosítása, a nemzeti lét teljességének kiépítése. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) A nemzet e vitális és nagyfontosságú kérdések rendezésével tulajdonképen jövendőbeli világtörténelmi poziczióját alapozza meg és amikor a martiromságot szenvedőktől, a lövészárkok vér tengerétől tekintetünket ezekre a kérdésekre irányítjuk, akkor csak legelemibb kötelességünket kívánjuk teljesíteni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hogy azonban e nagy czélt szolgáló feladatok el is juthassanak a megvalósulás stádiumába, ahhoz szükséges a nemzet igazi érzelmi egysége, szükséges, hogy a politikai állapotok tisztázódjanak és állandósuljanak, szükséges, hogy a pártok közti elkeseredett, erőt emésztő harezok megszűnjenek és szükséges, hogy a nyugodt munka korszaka állhasson be. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ónként következik ebből a pártközi béke követelménye is, de nem a temető csendjének pártközi békéje, nem az a pártközi béke, amelynek összes költségeit az ellenzék fizetné meg, mig a többségi párt tisztelt tagjai csak az abszolutisztikus uralom önző czéljaira lennének figyelemmel, (Elén/t helyeslés a baloldalon.) hanem a pártközi békének az a tisztultabb, nemesebb formája, amely a megértés útját egyengeti és az állandó munkaközösséget biztosítja. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A többségi párt és a kormány hatalma megrendithetetlenségébe vetett bitében, a hatalomhoz minden áron való ragaszkodásában és a monopolisztikus birtoklás fentartásának érdekében az ekként jelzett állapot létrejövetelét a mai napig megakadályozta és nem akart okulni más országok parlamenti példáin, mert arra számitott, hogy egyeduralmi hatalmának műveletedben a háborús nemzeti egység védelme és fedezete alatt senki sem fogja megzavarni! (Ugy van! bal felől.) Őszintén megvallom, hogy bár az országos érdek talán mást kívánt volna, én tiszta szívből örülök annak, hogy ebből az esetleges közösségből kifolyólag bennünket semmiféle teher nem nyom s hogy épen ezért a felelősség sem illethet minket, ellenben szabadon marad erőteljes és tárgyilagos kritikánk a kormány mulasztásainak és az esetleg elkövetett visszaéléseknek a föltárására. A létre nem jött közösség a kormánynak és pártjának csak használhatott volna, mert ebben az alakulásban, ebben a közösségben felfrissülését, tisztulását kereshette és megtalálhatta volna, ha tekintetbe RÉFVir, NAPLÓ, 1910—1915. xxxiv. KÖTET. 7 február 19-én, hétfőn. 217 veszszük a kormánypárt egy nagy részének homályos származású költségekből megszületett eredetét és a nyers erőszak uralmára felépített és Magyarország parlamenti történetének egyik szomorú fejezetét képező rendszerét. (Ugy van! balfelöl.) A párturalom féltékenysége, és annak a lehetőségnek mérlegelése, hogy ebben az alakulásban egy esetleges ellenzéki fejlődés a kizárólagos és erőszakos uralmat veszélyeztethetné, lehetetlenné tette'az ország érdekében való ekkénti kibontakozást. De a munkaközösség megteremtésére irányzott törekvéseknek legfőbb, legigazibb és legnehezebb akadályát a ministerelnök ur személye képezte, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) aki önző, sivár párturalmi béklyókba verve az országot, rideg visszautasítással tette lehetetlenné az értékes nemzeti erők egybeforr adását. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) A háború elején még a ministerelnök urnak látszólag megváltozott viselkedéséből és egyéniségéből, beszéde kellemetlenségeinek az elkerüléséből és politikai ellenfeleivel szemben tanúsított bizonyos fokú szelidségéből már-már azt lehetett remélni, hogy meg fog történni minden arra, hogy a kiegyenlítés munkája biztosittassék. Senki sem gondolhatott arra, hogy a hatalmi érdekek személyes momentumai fognak ilyen súlyos időkben az ország érdekeinek fölibe kerekedni. Azonban a kiegyenlítési munkának biztosítására, az ország értékes erőinek kiválasztására komoly kísérlet nem történt és szégyenpír kell hogy elfussa orczánkat, amikor látjuk, hogy egy Apponyi Albertnek, egy Andrássy Gyulának a nemzeti tevékenység mezejéről tehetségük, képességük, szellemük és jellemüket ki nem elégítő és meg nem felelő működési körre kell kiszorulniuk és a sorsdöntő órákban szellemi képességeik elsőrendüségével és hazafiúi erények kitűnőségével nem szolgálhatják nemzetüket olyan erővel, ahogy azt megtehetnék, holott az egész művelt külföld bámulattal, csodálattal, elismeréssel és tisztelettel adózik önzetlen működésüknek. (Elénk tetszés és taps a baloldalon.) Nincs olyan nemzete a világnak, amelyik a most folyó világ-kataklizmának e tekintetbeni szükséges tanulságait le nem vonta volna. Csak mi vagyunk azok a szerencsétlenek, akik kénytelenek vagyunk elviselni e példátlan sivárságot, mert a ministerelnök ur következetessége, újból feltámadt temperamentuma, szilajságá és gyűlölete így kívánja. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezért nem feledhető a múlt és ezért kell minduntalan visszagondolni arra, hogy a ministerelnök ur erőszakos természetével, a nemzet küldötteinek megalázásával, az alkotmányon nem egy magasabb állam czél, nem egy sürgős katonai szükség, nem a salus reipublicae,' hanem egyéni szenvedélyei kielégítése érdekében (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) megteremtette azt a szerencsétlen és áldatlan helyzetet, melyben a magyar parla'28