Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-699

218 699'. országos ülés 1917 február 19-én, hétfőn. menti pártok tagjai többé nem mint ellenfelek, lianem mint ellenségek álltak a munkapárt tagjaival szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) S habár a háború parancsolta szükség az egyetlen nagy czél, a győzelem és az ennek alapján elérendő béke érdekében szem előtt tartandó szempontok szigorú megtartására utalt is bennünket és ha igyekeztünk is ténykedéseinkben gondosan megtartani azt a mértéket, melyet az ország helyzete jsarancsol: az a keserűség, t. ministerelnök ur, melyet minden tisztességes és önérzetes férfiúnak a rajta méltatlanul elkövetett durva erőszak visszahatásaképen éreznie kell, a lelkéből ki nem irtható (Taps balfelöl.) s a ministerelnök ur mindenkivel szemben léptennyomon kifejezésre jutó, fölényes, lekicsinylő, leczkéztető és a monarchia diktátori szerepét magának vindikálni akaró személyisége teljességgel nem alkalmas arra, hogy az előbb jelzett érzelmekből fakadó indulatok éle letompítható lehessen. Az ország jövőjét, létét érintő kérdéseket, a háborús közellátás bajai, a visszaélések kiirtását sokkal sikeresebben, eredményesebb munkálkodással lehetett volna elérni, ha az együttműködéshez szükséges ós a munkapárt berkein kivül is található értékes nemzeti erők nem kényszerültek volna pártszenrpontból az ország sorsának intézéséből kimaradni és parlagon heverni. A nagy idők nagy teendőinek elvégzésére egyedül a t. kormány tartotta magát illetékesnek és hivatottnak. A nagy kvalitásokhoz fűzött e tekintetben való reménysége meg is felelt a beléje helyezett bizalomnak, de csak kvantitatív tekintetben, amennyiben az elkésve érkezett vagy elhamarkodottan és hiányosan kiadott rendelkezések tömkelegében oly bábeli zűrzavarba jutottunk, hogy komolyan attól kell tartani, hogy teljesen meg fognak zavarodni és épelméjüktől megfosztatni azok is, kik ez útvesztőkben kénytelenek hivatalos kötelességeiket teljesíteni. S ez nem frázis. Tessék csak gondolkozni azon, miképen lesz képes e rendeletek elintézésében eligazodni, melyek egymásnak sokszor ellentmondanak és érthetetlenek, a közigazgatási adminisztráczió legalsóbb fokán álló szerv, a községi jegyző, aki egyszersmind a legsúlyosabb terhekkel van megrakva és akinek az összes állami funkcziók végrehajtásában kell folytonos és hatékony közreműködést kifejtenie, hogy az állami gépezet működésében fennakadás be ne álljon. Nem tudom megérteni, mint lesz képes lelkiismeretes és eredményes munkát produkálni az az ember, kinek a törvény által rárótt kötelességein és idegölő munkásságának teljesítésén kivül erejét még abban is kell kimerítenie, hogy a rendelet-rébuszok megfejtésének problémájával töltse napjait. De tegyük fel, hogy ereje végső megfeszítésével sikerül neki ezekből a megfelelő értelmet kihámozni és az így megfejtett rébuszok alapján hozzákezd azok végrehajtásához, nagy ügygyel-bajjal, gondossággal megteszi a szükséges előintézkedéseket, kivonatol, lajstromoz, fogalmaz, másol, kiad, jelent, igazol stb. s azt gondolja, hogy már biztos révbe kerül, mikor jön egyszerre a hideg zuhany, a visszavonó és hatályon kivül helyező rendeletek áradata, mely papírkosárba hajitatja vele eddigi munkája gyümölcseit. S ez a szerencsétlen pária, ki legtöbbször megfelelő segéderővel sem rendelkezik, kezdheti kálváriáját újra és hálát adhat Istenének, ha ez odisszeájában állásától fel nem függesztik! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Aki betekintett a műhelyekbe, tudja mennyi irni és tennivalóval van összekötve e munkálatok előkészítése és a helyes kerékvágásba illesztése. Sőt tudja azt is, hogy mennyi, már kiadott intézkedést kell a falvakban rohamosan megváltoztatni, ami persze az ily rendeletek gyártásával foglalkozó bürokratikus talentumoknak nem okoz fejfájást, de tessék elhinni, sok ezer ember munkaszeretetét és munkabírását fogja megemészteni, gazdasági életünket megbénítani, a közigazgatást felületessé tenni, a gyengébbeket ingatag erkölcsökre ösztökélni, amennyiben a kötelesség teljesítésében bizonyos lazaságra, könnyelműségre csábítja a könnyebb és gyorsabb elintézhetés érdekében. Teljes joggal kérdezhetjük, vájjon ilyen körülmények között várható-e, hogy ezek a rendeletek még abban az esetben is, hogy jók és a háborús bajok szanálására alkalmasok volnának, azzal a preczizitással ültethetők át a gyakorlati életbe, amelyet az ország érdeke megkíván és nem fogja-e azok legnagyobb részéről az illetékes tényező azt mondani, a megbirkózhatatlanság tehetetlenségének érzetében: a papiros türelmes! Nagyon károsnak tartom, hogy a kormánynak ilyenféle gondatlansága teret enged fairé és laisser passer-féle felfogás -érvónyesülé- * sének, különösen ma, amikor mindenkinek egész lelkével, egész tudásával, izmai végső megfeszítésével kell hogy szolgálja hazájának ügyét, odaadással és fáradhatatlanul. (Ugy van! balfelöl.) Aki az utóbbi időkben künn járt az országban és betekintett ezekbe a műhelyekbe és aki csak egy kissé is ismeri a hivatalos apparátus technikáját, az tisztelettel és elismeréssel fog megemlékezni mindazokról, akik ily súlyos viszonyok és ily zavaros állapotok között végeztek annyit, amennyit a fizikai lehetőség határai között végezni lehet és bárha működésük a súlyos viszonyokkal nem is tudott minden téren és minden tekintetben megbirkózni, a felelősség nem az ő vállaikat fogja terhelni, hanem azok lelkére fog nehezedni, akik az inieziálás, az irányitás művészetében sikereket felmutatni nem tudtak, akik félszeg intézkedésükkel, kormányzati képességük fogyatékosságával (Ugy van! Taps balfelől.) az ország életérdekének előmozdítására, megélhetésének biztosítására, a. hábofuszülte zavaros állapotok é§ csapások el-