Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-699

699, országos ülés 1917 február 19-én, hétfőn. 215 szilárdságának bizonyítására felette kívánatos és szükséges ezen érvek az újévi rohamozók lövészárkaiban nem voltak megtalálhatók és kívánságomnak be kellett érnie a t. munkapárt elnökének azzal a sikerével, amelylyel a Folies Caprice egyik kiváló művészének csinált veszedelmes konkurrencziát és parodizáló képességének latbavetésével eljátszott egy olyan jelenetet, amelyet egy ellenzékinek nem nevezhető, de széles elterjedettségnek örvendő napilajrank szerint, jobb lett volna el nem játszania, mert akkor hallgatott, amikor beszélnie kellett volna és akkor beszélt, amikor hallgatnia kellett volna. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) De hallgatott a munkapárt t. elnöke arról a sötét felhőről, arról a sötét árnyékról is, amely újévünk küszöbén a központi hatalmak igaz és őszinte békeajánlatának visszautasítása folytán mindnyájunk lelkére a legsúlyosabban ránehezedett és nem tartotta ezélszerünek, időszerűnek és alkalmasnak, hogy az országnak egész felizgatott közönségét arról a nagy pusztítást jelentő ujabb tényről néhány szóval tájékoztassa és megnyugtassa, holott az ellenzéki beszédek egész tendencziája ezen bekövetkezendő uj helyzet megismerésére és mérlegelésére volt felépítve. (Igaz! TJgy van ! balfelöl.) A szokásos újévi megnyilatkozásokban, méltán és menten minden vérmes illúziótól, az ország közönsége a guvernementalis párt részéről különösen eleárkatta volna, hogy kimerítő szocziális, társadalmi, politikai programmal fogja majd tájékoztatni a nemzetet jövendőbeli terveinek, szándékainak mikénti kiviteléről. Ilyen programmot azonban nem láttunk és nem kaptunk, de láttunk frondőrösködést fölfelé és ökölbeszorított kezek fenyegetését mifelénk, megtoldva a pártközi békének felmondásával és hangsúlyozva az erőt, az akaratot, a tehetséget a mi elsöprésünkre. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ily körülmények között csak nagyon természetes, hogy az ellenzék egyrészt a pártközi békének ilyen egyoldalú felmondása után, másrészt, hogy magát a végzetszerű szerencsétlen eltiprás veszedelme elől némiképen megmenthesse, a hatalomnak abszolutisztikus kiváltságosait nem fogja a legsimább bánásmódban részesíteni; a naponként felbukkanó ujabb jelenségek okot sem nyújtanak arra, hogy a bábomban eddig tanúsított és a t. ministerelnök ur által is több izben elismert önmegtartóztatás és önfegyelmezés erényeinek béklyóit továbbra is magunkra kötözzük. (Helyeslés balfelöl.) Az újévi adjon Isten-re pedig azzal a fogadj Isten-nel válaszolunk, hogy ha az izzó szenvedelmek harcza a háborúnak vaskényszerüsége alatt pihent is s ha sikerült is nekünk nagy önmegtartóztatás árán a piarlanienti kritikát bizonyos korlátok közé szorítanunk, önök az abszolucziót az elkövetettekért el nem nyerték és mi kiálthatjuk önöknek, hogy az aczólozott türelemmel tűrt megpróbáltatásoknak és megalázásoknak határához érkeztünk; a mostan folyó vitának hangjában a skálának mindenféle árnyalata képviselve volt és képviselve is lesz, magukra vessenek és tulajdonítsák azt annak a híres újévi akaratnak, erőnek és tehetségnek, amely megengedem, hogy talán csak egy Szilveszteri éj káprázatának Pata morganája volt, (Tetszés balfelöl.) de nagyon alkalmas arra, hogy a parázson nyugvó szenvedelmek csóvája ismét lángra lobbantassék. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) A kormányjelentéssel benyújtott rendeleteket vizsgálva, meg kellett állapítani, hogy azok rendszertelen tömegük, átgondolás nélküli, ötletszerű, sokszor összefüggés nélküli megfogalmazásuk és kiadásuk miatt olyan zűrzavarokat létesítettek, amelyek miatt azok között eligazodni és a szükségeset kihámozni nem lehet. Arra nézve, hogy mi van még érvényben és mi nincsen átvéve az előbbeni rendelkezésekből, az utóbb kiadott rendeletekben legtöbbször hiányzik minden felvilágosítás. A helyzet még kirívóbbá válik, hogy ha figyelembe veszszük, hogy ezek a rendeletek, amelyek a kormány jelentésének mellékletét képezik csak azok a rendeletek, amelyek a nagyközönséghez szólnak és hogy az a tömérdek sok más rendelet, amit az egyes ministeriumok az alájuk tartozó hatóságokhoz, intézményekhez a háború folyama alatt kiadtak, nincs itt bemutatva a t. háznak, holott ezek oly óriási tömkeleget képeznek, hogy nincs oly közigazgatási, de semmiféle más tisztviselője sem az országnak, aki képes volna megállapítani ós nyilvántartani: mi van még érvényben a kiadott rendelkezésekből és mit helyezett hatályon kivül egy későbbi ren-. delet. (TJgy van! balfelöl.) A fokozott igénybevétel mellett a köztisztviselőket még ily irányban sem támogatni, amikor ők amúgy is a legnagyobb anyagi nehézségekkel küzdenek megélhetésükért, a legnagyobbfoku kíméletlenség. (TJgy van! balfelöl.) Hogy mily kapkodó, minden komoly előrelátás és megfontolást kizáró módon, gyári üzemszerű tempóban láttak napvilágot ezek a sokszor egymásnak ellenmondó, sokszor érthetetlen, elhamarkodottan, vagy elkésve kiadott rendeletek, azt leszek bátor a t. háznak egynéhány példában számszerűleg bemutatni és ezzel kibővíteni néhány ággal Esterházy Móricz t. képviselőtársamnak a rendeletek őseiről és leszármazottjaikról megrajzolt családfáját. (Halljuk! Hall'juh!) Itt van a ministerelnöknek 1916 május 30-án 1750. szám alatt kelt rendelete az 1916. évi búza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermékek zár alá vételéről. Ezt a rendeletet egy hónappal később, június 30-án 2117. számú rendelettel már kiegészítik. Ez a kiegészítő rendelet 2633. számú ministerelnöki rendelettel augusztus 8-án ujabb magyarázatokat nyert, hogy az egy hónappal későbben, szeptember 7-én kelt 84200. számú rendelettel az előbb hivatkozott