Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-693

693. országos ülés 1917 február 5-én, hétfőn. 13 Előttem van a Pestex L]oyd és benne Lloyd George legutolsó beszéde, melyben azt mondja, — pedig ő vezérszelleme ma az ententenak — hogy egy béke győzelem nélkül nem jelentene békét, hogy azért ma békéről nem is lehet beszélni, hanem a harczot folytatni kell. mig a központi hatalmakat meg nem törték. Ez az ő álláspontjuk. Ezen állásponttal szemben alkudozásnak helye nincs. Ezen álláspont teljesen kizárja azt, hogy bárminő ajánlat elfogadtassák, ma csak egy mód van, az erélyes harcz. (Igaz ! Ugy van I) A tengeralattjárók harczát egy izben megkezdettük, azután egy bizonyos szünet állott elő az Amerikával való megegyezés folytán. Azonban amikor Amerikával tárgyalt Németország, hangsúlyozta, hogy elvárja, hogy Amerika segítségére lesz abban, hogy Angliának a nemzetközi jogba ütköző harczi modora ellen megvédje az emberiséget; amenynyiben pedig ezen várakozásában csalódnék, visszanyeri akcziószabadságát. Ebben a várakozásában j)edig csalatkozott ; az Egyesült-Államok semmi ilynemű léppést nem tettek, ugy hogy ma az előre bejelentett akcziószabadság teljesen fennáll. Miután pedig az öss*zes felelős tényezők azt hiszik, hogy a tengeralattjárók harcza sikerhez fog vezetni, én teljes bizalommal ezen szakvéleményhez, tudomásul veszem a t. ministerelnök ur jelentését és csak azt kivánom, hogy derék tengerészetünk a némettel szövetségben a győzelmes békét vívja ki. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Gróf Károlyi Mihály képviselő ur kivan szólni. Gr. Károlyi Mihály : T. ház ! Legyen szabad a ministerelnök ur iménti felszólalásához nekem is egész rövidséggel egy pár megjegyzést fűznöm. Egészen rövid leszek, már csak azért is, mert a zárt ülésben alkalmam volt ugyanerről a témáról beszélni és azt behatóbban tárgyalni. Ép azért tettem ezt ott, hogy elmondhassam azokat az aggályaimat, amelyeket itten nem akarok elmondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem vagyok ugyanis abban a szerencsés helyzetben, mint igen t. barátom, gróf Apponyi Albert, hogy helyeselni tudnám ezt a lépést. Hogy miért nem tudom helyeselni, azt itt elmondani nem tartanám czélszerünek. De valamire mégis ki akarok térni, amit igen fontosnak tartok : reményemet fejezem ki a tekintetben, hogy jóllehet Németország és az Egyesült-Államok között megszakadt a diplomácziai összeköttetés fonala, nem fog mégsem háborúra kerülni a sor a központi hatalmak és Amerika között. Ha e reményem nem valósulna meg, ezt nagyon, de nagyon fájlalnám. Fájlalnám nem etikai szempontból; nem azokat az emberi szempontokat akarom most hangoztatni, amelyek bennem is élnek épugy, mint gróf Andrássy Gyulában, és melyek, azt hiszem, mindenkiben élnek, hanem egy specziális magyar szempontból mélységesen fájlalnám, ha az a jó viszony, mely Amerika és Ausztria és Magyarország közt fennáll, a háború folytán megromlana. Sajnálnám magyar szempontból többek közt azért, mert tudvalevő, hogy Amerikában több mint két millió magyar honpolgár él, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s az ő sorsuk háború esetén válságossá válhatna, annyiban, (Igaz! TJgy van ! a baloldalon.) hogy nagy részök vagy kenyerét veszítené el, vagy abba a kényszerhelyzetbe jutna, hogy magyar honpolgárságától megváljon. Ez egyike azoknak a szempontoknak, mely miatt azt a reményt táplálom és itt kifejezem, hogy bár a diplomácziai viszony a német birodalommal megszakadt, nem fog háborúra kerülni a sor. Emellett természetesen remélem azt is, hogy a többi semleges államokkal is sikerülni fog, daczára a fokozottabb buvárhaj óháborunak, a békét fentartani, amit igen fontosnak és szükségesnek tartok. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ismétlem, t. ház, nem vagyok abban a helyzetben, hogy aggályaimat elmondjam. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezekre még csak allúziókat is tehessek. Csak egyet akarok még kifejezni és ez az, hogy nem tehetem, hogy örömmel üdvözöljem ennek a háborúnak Id élesedését. A tényt természetesen elfogadom, ennek konzekvencziáit magunkra nézve szintén akezeptálom, azonban mélységesen sajnálom. Sajnálom emberi, sajnálom magyar szempontból, sajnálom abból a szempontból, mert én igenis kimondottan nyilt paczifistának vallom magamat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Paczifistának, aki legnagyobb és legfőbb politikai czélomul tűzöm ki a világbékéért küzdeni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ebből a szempontból természetesen nem örülhetek azon, hogy egyre több és több nemzet csatlakozik és vonatik be ebbe a nagy világháborúba ellenünk, mert ez csak meg fogja neheziteni azt a nagy missziót és feladatot, amely, azt hiszem, mindnyájunkra vár, t. i. a valódi békének, a világbékének megteremtését. Ezeket a szempontokat tartottam szükségesnek felemlíteni és köszönetet mondok azért, hogy ezeket meghallgatni szivesek voltak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Rakovszky István képviselő ur kivan szólni ! Rakovszky István : T. képviselőház ! (Halljuk I Halljuk!) Legnagyobb sajnálatomra nem osztozhatom előttem szólott gróf Károlyu Mihály t. képvsielőtársam felfogásában, midőn ő azt mondja, hogy nem helyeselheti teljes mértékben azt a lépést, amelyet a központi hatalmak a tengeren tettek. Magam is paczifista vagyok, de én teljes mértékben helyeslem ezt a lépést, (Helyeslés jobbjelől.) mert ez létünk érdekében elkerülhetetlen volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Nem akarok a részletekbe bocsátkozni, mert hiszen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam