Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-697

697. országos ülés Í&17 február §-én, péntekéit. 141 ban, ne méltóztassék felejteni, hogy ott az a magyar katona érintkezik szövetségeseinkkel, osztrák bajtársakkal, másokkal. Hisz vannak hetek, hogy nem történik semmi. Vannak tapasztalataim, hogy jönnek fiatal emberek, kik kitűnően teszik le a szigorlatot és elmondják, hogy unatkoztak, mert heteken át nem történt semmi, hogy meghozatták a könyveket és tanultak. Az a, magyar katona beszélget osztrák, német vagy bolgár bajtárssal és mindegyiktől hallja, hogy ott, náluk, van általános választói jog. Ez mindenesetre kell hogy kellemetlen, deprimáló hatást tegyen rá. (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Amint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam a tegnapi ülésben helyesen utalt erre a kérdésre, hogy bizonyos szolidaritás van a szellemi kultúra, a jog terén, az európai népek közt. Mi tehát nem maradhatunk oly távolságban más népektől, nem hanyagolhatjuk el ezeknek az intézményeknek létesítését, amelyek a nyugaton megvannak. És még egy oldalát érintem a kérdésnek. Ott vannak — természetesen most a kérdés kialakulása kissé zavaros Amerika állásfoglalása következtében —, de ott vannak fajrokonaink, ott élvezik a választójogot. Mi édesgetjük őket arra, hogy jöjjenek vissza, nekünk jó volna, ha visszakapnék azt a munkaerőt. Én nem akarok ezzel a kérdéssel ex asse foglalkozni, ennek többféle konkatenácziója, összefüggése van. De ha meggondoljuk, hogy ők egy nagy államban, mint egyenjogú polgárok résztvesznek az államügyek intézésében, amennyiben fölveszik az állampolgárságot, akkor, azt hiszem, ez is útját állja annak, hogy visszavándoroljanak, aminek egyéb nehézsége is van. Ha ezt az állásfoglalást szem előtt tartom, akkor arra az eredményre jutok, hogy én a mai rendszertől nem várhatom azt, hogy az egy termékeny, egy messzelátó, egy filantróp szocziálpolitikát gyakoroljon; (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) nem várhatom, hogy az egyes osztályoknak megadja a lét azon föltételeit, melye. ket a magasabb kultúra megkövetel, (Igaz! JJgy van 1 a baloldalon.) nem számithatok arra, hogy erélyes birtokpolitikát követ. Hogy egyebet ne érintsek, látjuk, hogy Németországban már javában folyik a rokkantak telepítése. Ausztriában, Csehországban megalakultak erre a szervezetek, biztosítják a rokkantak letelepítését. Németországban hozzájárul ehhez az, hogy Németország ismerve a mezőgazdasági termelés nagy fontosságát, ami különösen ebben a háborúban kitűnt, nem akar egyetlen embert sem más térre vinni, ki a mezőgazdaságban volt alkalmazva és lehetőleg mindenkit vissza akar téríteni a mezőgazdasághoz, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nálunk —. lehet, hogy rosszul vagyok informálva — azt hallom, hogy nagyon erősen dirigálják a mezőgazdaság embereit is az ipari munkára, hogy susztert csináljanak belőle, pedig mint suszternek kevesebb keresete lesz. Erre nézve egy jelentékeny tényező panaszt tett, hogy tul nagy számhan téritik az embereket olyan foglalkozásra, amely azzal az előnynyel jár, hogy elkerülhető a telepek létesítése. Nézetem szerint ez teljesen elkerülhető még sem lesz. Ezt akartam a t. ministerelnök ur tegnapi állásfoglalására vonatkozólag röviden kifejezni. Visszatérve gondolatmenetemre, mely abból indult ki, hogy a mai uralkodó rendszerrel szemben állást kell foglalnunk, kiemelem még azt is, hogy nem történt jóformán semmi annak megakadályozására, hogy a gazdasági morálnak teljes megfeneklése, elzüllése valamiképen megakadályoztassák. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) A hadseregszállitótól le a kofáig olyan állapotokat találunk, amelyekkel a háború alatt megbékülnénk, de nem valószínű, hogy ezek a békében lényegesen javulni fognak, ami a béke idejére nagyon szomorú kilátást nyújt. (Igaz!, Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem tudta megakadályozni a mai rendszer azt, hogy a háborús vállalati nyereségek és uzsorás üzletek szennyvize érintse a parlament küszöbét, pedig arra nézve nem lehet semmi kétség, hogy vagy a jparlament megfojtja az üzletet, vagy az üzlet megfojtja a parlamentet. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy további jelenség, amelylyel szemben lehetetlen állást nem foglalni, az — majd visszatérek azokra a megjegyzésekre, amelyek Németországra vonatkozólag az előadói székből elhangzottak —, hogy bár történt itt bizonyos szervezetek fölállítása, többnyire meglehetősen későn, mégis azt látjuk, hogy a mai rendszernek szervezőképessége nagyon csekély. Akár nézzük az evakuácziót, ahogy az lefolyt Erdélyben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) akár nézzük az emberek visszaszállítását, mindkét tekintetben, azt a benyomást szerezzük, hogy a szervezőitehetség nemcsak nem olyan, mint Németországban, de a lehető legalacsonyabb. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső bal oldalon). Nagyon sajátszerű jelensége parlamenti életünknek az, hogy a kormány elzárkózik majdnem minden felvilágositásadás elől. Néha egyegy morzsát kapunk, mint tegnap a rokkantakra vonatkozólag. Bár kötelessége az egész kormánynak és kötelessége a parlamentnek ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni, nem kaptunk eddig semmiféle felvilágosítást. A t. ministerelnök ur gróf Apponyi kérésére előterjesztett néhány adatot. A rokkanthivatal vezetője előadást tartott Kolozsvárott, ezeket velünk ismertette. Tegnap igy jutottunk hozzá, hogy néhány adatot hallottunk, de hogy a kormány arról gondoskodnék, hogy a parlament állandóan tájékozva legyen az államügyekről, ez irányban