Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.

Ülésnapok - 1910-697

.142 Ml. országos ülés 1917 nem történik semmi. (Felkiáltások balfelöl: Nemis akarják!) Van egy német tragédia, hol az epilógusban fellép mint gyermek, Spinoza, ki többek közt azt mondja, hogy ő tele van feleletekkel és senki sem akarja kérdezni. Mi az ellenkező helyzetben vagyunk. Tele vagy unk_ kérdésekkel és nem kapunk semmiféle választ. (Elénk helyeslés és taj)s a baloldalon.) Ilyen a kiadások kérdése. Igaz, hogy a kormány egy általános felhatalmazást kapott a kiadások megtételére. De másutt is, Francziaországban is hoztak törvényt, pour la défense nationale, de azért mit látunk? Angliában pl. minden külön kölcsönre vonatkozó tétel mint specziális külön számszerű tétel szavaztatik meg. Francziaországban, ha ez nem is igy történik, de az 1914 augusztus 15-én hozott törvény egyenesen kimondja, hogy mindig a kamarák összeülését követő 14 napon belül okvetlenül be kell ezen összegeket jelenteni. Les decrets doivent étre soumis á la sanction du pouvoir legislatif dans la quinzaine de la plus prochaine reunion des Chambres. Mi ebben a tekintetben felvilágosítást nem Icapunk. Vagy vegyük a bankjegy forgalmának kérdését. Nincs ember, akit ez ne érdekelne. (Igaz I Ugy van! a baloldalon.) Minden országban közzététetnek ezek a kimutatások. Mi teljesen sötétben vagyunk, nem is kell ugrani bele, benne vagyunk. (Derültség bálfelől.) Ugy látszik, a t. pénzügyminister ur azon az állásponton volt, mint I. Ferencz császár, aki, mikor kérdezték tőle a bankjegyek összegét, azt felelte: azt Istenen kivül senkinek sem kell tudnia. (Derültség balfelöl.) Vagy itt van pl. a kiegyezés kérdése. Ezt most csak abban a vonatkozásban említem fel, hogy egyáltalában nem kapunk semmi felvilágosítást és igy semmiképen nem tudjuk közölni a kormánynyal aggályainkat, nem tudjuk irányítani, nem tudunk megjegyzéseket tenni abban az irányban, hogy a változott idő talán változott rendszert és változott eljárást követel. Nem szenved kétséget, hogy az a sok hiba, ami az egész közgazdaság terén történt, összefügg azzal, hogy nem létesítettek mindjárt a háború elején egy olyan szervet, amely az idevágó összes kérdésekkel rendszeresen, folytatólagosan foglalkozott volna. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon:) Mert amint a háború folyama alatt elsőrendű fontossága van annak, hogy a hadsereg élére kitűnő vezérkar kell, az itt benn végzendő munkákat sem lehet teljesíteni, ha nincs szervezett vezérkar. Németország érezte ennek hiányát, de némileg pótolta azután későbbi szervezetekkel, pótolta egy nagyon ügyes, nagyon kiváló embernek tevékenységével, Rathenauéval, aki nagyon fontos kérdésekben mégis kellő időben felszólalt és irányította a kormány tevékenységét. De nálunk ilyen szerv nélkül nem lesz lehetséges megoldani azokat a nagy február 9-én, penlekcií. problémákat sem, amelyek a béke közeledtével és beálltával megoldásra várnak. Akár veszszük -a külkereskedelmi kérdéseket, akár a nyerstermény-beszerzéseket, akár a visszatérő munkások elhelyezését, ez mind rosszul fog sikerülni, mert mi egyáltalában nem vagyunk tájékozva és nem leszünk felkészülve, amikor eljön majd az idő, amint nem voltunk felkészülve más tekintetben sem. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Itt van pl. egy olyan kérdés, mint a mezei munkák elvégzése. Csak néhány nap előtt kaptam értesítést arról, hogy akiket a mezei munkákra szabadságoltak, azoknak nagy része olyan időben érkezett pl. Erdélybe, amikor nem lehetett hasznukat venni, amikor a föld már olyan kőkemény volt, hogy ott nem lehetett munkát végezni. (Ugy van! bálfelől.) Áttérek a kormányjelentésben érintett kérdések tárgyalására. (Halljuk ! Halljuk! bal felöl.) Itt elsősorban magát a jelentést óhajtanám kissé megvilágítani. (Halljuk! Halljuk! bálfelől) Nem osztozkodom abban a dicséretben, amelyet az előadói székből hallottunk, mert ez az egész jelentés tulajdonkópen nem is jelentés. Ez a legjobb esetben egy levéltár, egy irattár, amelyben a rendeletek egymásután fel vannak sorolva. A jelentés felhoz egyes rendeleteket, azok között lényeges különbséget nem tesz, ott a karpaszomány ép olyan fontos, mint az erdélyi evakuáció, vagy a nagy állami hitelműveletek. Ezek között a. jelentés semmiféle különbséget nem tesz és a jelentés egyáltalában nem élvezhető olvasmány. Fel lehet keresni az illető rendeletet, ha az ember épen tájékozást akar róla magának szerezni, de azt hiszem, hogy a tiz ujjamon összeolvashatnám azoknak a számát, akik ezt a jelentést elolvasták, már pedig ezt el kellene olvasni. Hasonlítsuk össze a magyar jelentést a német jelentéssel. Szeptemberben jelent meg a kilenczedík német jelentés. Aki közügyekkei és komoly ügyekkel foglalkozik, annak számára ez olyan olvasmány, amelyet jóformán nem lehet letenni a kézből. Itt minden fontos kérdés kellően be van állítva, fel van említve annak előzménye, következménye, szóval kellően klarifikálva van. Nagyon természetesen felvilágosítást kapunk itt a pénzpiaczról, a váltóárfolyamról, a bank működéséről, az élelmezés kérdéséről, szóval megadatik az a felvilágosítás, amely szükséges azoknak tájékoztatására, akik közügyekkel foglalkoznak. Ezenfelül természetesen a német jelentés is közli a rendeleteket. Németországról nem is akarok hosszasan szólni, mert Németország persze Németország és mindenben, vagy legalább nagyon sok dologban felettünk áll, . . . Gr. Batthyány Tivadar: A választójogban nem. (Derültség balfelöl.) Földes Béla: . . . de itt van a sajnált