Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-697
138 697. országos ülés 1917 kat fejezi ki. Bizonyára ez ma már a leghőbb óhajtásuk. Be kell azonban látniok és be fogják látni, hogy minket gazdasági téren épen ugy nem lehet megsemmisíteni, mint katonai téren. A reánk zúdított megpróbáltatásokhoz ám jöhetnek talán még ujak is : amint kiáltottuk az eddigieket, ugy bátran szemébe nézünk az uj fenyegetéseknek. Mélyen t. képviselőház"! Van szerencsém tisztelettel indítványozni, hogy a ministerelnök urnak a kivételes hatalom igénybevételéről szóló hatodik jelentését tudomásul venni és azt hasonló czélból az ötödik jelentésre hozott határozatra való hivatkozással a főrendiházhoz áttenni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra ki következik? Szepesházy Imre jegyző: Földes Béla! Földes Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kormány a háború egész tartama alatt nem terjesztett költségvetést a képviselőház elé s ennek következtében a kormány sáfárkodását az egész vonaton eddig vita tárgyává tenni nem lehetett. Minthogy a koronázásra szóló előkészületek következtében az indemnitási vita alkalmával sem gyakorolt az ellenzék kritikát, kötelességünknek tartjuk most a kormány sáfárkodását minden tekintetben, az egész vonalon szóvá tenni, nem csak azokra a kérdésekre vonatkozólag, amelyeket a jelentés érint, amelyek tehát a kivételes hatalommal összefüggnek, hanem általában az egész kormányzatnak a területét akarjuk ez alkalommal áttekinteni. (Halljuk!) T. ház! A kivételes hatalom igénybevételéről és kezeléséről szóló jelentés, amelyet pártom megtisztelő megbízásából kritika tárgyává fogok tenni, bizonyos tekintetben összehasonlítható a hareztéri jelentésekkel. Hiszen tudvalevőleg — fájdalom — a megátalkodott ellenség kettős harezot vív ellenünk: harezot vív elsősorban hős katonáink ellen, de harezot vív velünk szemben is, akik itthon végezzük a polgári munkát. (Ugy van! bal/elöl.) Harezot vív különösen az ittlevőknek gyengébb részével: t. i. az asszonyokkal, gyermekekkel és tehetetlenekkel szemben. Győzelmet pedig csak ugy biztosi that a nemzet magának, ha mind a két téren tud eredményt felmutatni, ha mind a két téren szembeszállhat az ellenséggel. Be hogy mind a két téren győzhessünk, erre az első feltétel az, hogy mind a két téren oly vezetés alatt álljunk, amely a sikert előmozdíthatja. (Ugy van! balfelöl.) Ebből az alkatomból természetesen nem a hadvezetést fogom szóvá tenni, hanem a polgári kormányzatnak, a polgári közigazgatásnak a tevékenységét. Ennek is kétségtelenül nagy jelentősége van, sőt talán épen annyi jelentősége, mint a hareztéren vívott küzdelemnek, mert hiszen tudjuk, hogy ellenségeink leginkább itt várnak eredményt. De azért is nagy fontosságfebniár 9-én, pénteken. gal bír ez, mert végre az állami élettel összefüggő minden mozzanatnak megvan a maga jelentősége és ha bármely téren erőt tudunk felmutatni, az előnyünkre szolgál és ha bármely téren gyengeséget árulunk el, az meg hátrányunkra válik. Hogy ennyi erővel rendelkezünk, annak mindenesetre elsősorban fontos tényezője a társadalom, másfelől a kormányzat tevékenysége. De mielőtt e téren részletekkel foglalkoznám, átalánosságban vagyok bátor néhány megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk/) Az ellenzék, bár az együttműködésnek akár parlamenti, akár lélektani mozzanatai alig voltak meg, a háború egész tartama alatt tárgyilagos bírálatot gyakorolt a kormányzat vitele tekintetében; ez azonban a kormány és a kormánypárt részéről kellő méltánylással nem találkozott. (Ugy van I balfelöl.) Ismeretes, hogy újév napján a kormánypárt elnöksége részéről egy kihívó üzenet ment Magyarországnak és elsősorban az ellenzéknek, hogy el kell seperni az ellenzéket. (Ugy van! balfelöl.) De nem tulajdonithatok e nyilatkozatnak nagy jelentőséget, annál kevésbbé, mert az a seprű nem egy pártnak a kezében van. Ráth Endre: G-ömörmegyében seperjenek! Földes Béla: A seprű a nemzetnek a kezében van és az ellenzék nyugodtan várja annak a seprűnek az alkalmazását. Amíg pedig az az ellenzékmentes parlament létre fog jönni, addig kötelességünknek tartjuk a mai rendszerrel szemben állást foglalni, és pedig nemcsak azért, mert eredete, keletkezése nagyon zavaros, nemcsak azért, mert párthatalmi túltengésben van, nemcsak azért, ami egyáltalában a háború előtt történt, hanem különösen azért is, ami a háború alatt történt. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Állást foglalunk ezen rendszerrel szemben elsősorban azért, mert ugy találjuk, hogy a nemzet nagy erőlködésének, a nemzet nagy áldozatainak megfelelő, teljesen jogosult felfokozása az igényeknek, az aspiráczióknak a kormányban és a kormánypártban kellő képviseletet nem talál. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiszen csak vissza kell tekintenünk a hitlevél szövege feletti vitára. Mire viheti egy olyan nemzet, amelynek csekélységek miatt is erős vitákat kellett indítania, amikor a szóban forgó kérdések tulajdonképen a magyar közjog követelményeinek feleltek meg és ezekért is olyan nagy parlamenti harezot kellett vívnia? De más tekintetben is a nemzetnek nagy áldozatkészségével, a nemzetnek nagy törekvéseivel szemben, — amelyek jogosultak, mert ilyen nagy háború után minden nemzet az állami lét magasabb fokára szokott emelkedni — akár hőseink kitüntetését nézzük, akár a magyar nemzet hősei emlékének megörökítését veszszük tekintetbe, mind a kettőre nézve igen alapos kifogásaink, igen alapos kritikánk foglalhat helyet. (Ugy van! a srélsöbaloldalon.)
