Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-697
697. országos ülés 1917 február 9-én, pénteken. 139 Ha a kormánynak és a kormánypártnak viselkedését erről az oldalról nézzük, ez annál meglepőbb, mert viszont más tekintetben a kormány igen nagy erélylyel, igen nagy határozottsággal, majdnem mondanám, igen nagy makacssággal lép fel. A kormány törvényjavaslatot terjeszt elő akkor, amikor' akar és ha nem akar, nem terjeszt elő. A kormány akkor ad felvilágosítást, amikor akar és ha nem akar, akkor nélkülözzük a felvilágosítást. És ez történik Magyarországon daczára annak, hogy mi azt biszszük és azt hiszem némi joggal, bár itt eltérő nézetekkel is találkozunk, hogy Magyarországon a parlamentáris kormányzat rendszere áll fenn, mert hiszen csak kivételesen történt meg az, ugyebár, hogy olyan férfiút biztak meg a kormány vezetéséve], aki nem támaszkodott a többségre, vagy nem volt abban a helyzetben, hogy a többséget magának megszerezze. És mi történik más államokban? Ha nézzük Németországot: Németországban nem parlamentáris a kormányzat ugyebár; ott a császár nincs ahhoz kötve, hogy ugy válaszsza tanácsosait, ahogy az a többség kívánságának megfelel és mégis a háború alatt a parlament működése és befol állami ügyekbe nagy, igen nagy mértékben fokozódott. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most, nemde, állandóan együtt van ott az az u. n. főbizottság, amelylyel minden fontosabb kérdésben érintkezést keres a kormány. De még tovább is mehetünk. Én már egy alkalommal az itteni helyzetet ugy jellemeztem, hogy mi tulajdonképen csak felhatalmazásokat adunk, mi nem is alkotunk törvényeket, hanem a törvényhozás működését, f unkczióját tulajdonképen többé-kevésbbé a végrehajtó batalomra ruháztuk. Németországban legalább bizonyos vonatkozásban az ellenkezőjét látjuk; látjuk a hazafiúi segélyszolgálat kérdésénél, ahol a törvényhozás valóban résztvesz a végrehajtásban is. Ebben a tekintetben tehát ott, mondom, ugyan nincs parlamentáris kormányzat, mégis sokkal kedvezőbben alakul a helyzet, mint Magyarországon. De ha azt mondtam, hogy állást foglalunk a mai rendszerrel szemben és az ellen küzdünk, ugy ez egyéb okokkal is összefügg. Azt látjuk, hogy a kormány bizonyos fásultsággal áll szemben azzal a nagy vagyon- és jövedelem-eltolód4ssal, a magyar társadalom struktúráját alapjában megtámadó változásokkal, amelyek a háború következtében és alatt végbemennek. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház! Nem szeretem a jelszavakat és az erős kifejezéseket, de az kétséget nem szenved, mindenki tud erre nézve adatokat felhozni, hogy — ha ez különben egyébként az újonnan keletkezett vagyonokra bizonyosan nem igen áll — de különösen a habomban keletkezett vagyonokra állhat az a kijelentés, amelyet egy ministerséget viselt és igen előkelő német közgazdasági iró mondott, hogy nem lesz az ember milliomos anélkül, hogy a fegyházat kabátjának az ujjával súrolja. (Elénk helyeslés és derültség a szélsőbaloldalon). Mondom, ez ezekre a háborús vagyonokra igen nagy mértékben áll. Hogy ez igy van, erre kifejezett példát, sőt tulajdonképen bizonyítékot találunk egy olyan lajiban is, aminő a Neue Ereié Presse, amely ugyebár, igen nagy tekintély, amely igen közel áll az üzleti világhoz és amely január 1-én megjelent számában azt mondta, hogy a jilutokráczia tűltengésben van és hogy nem kellett volna megengedni a mammutdividendákat. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaldalon). Itt pedig mit látunk ? Saját tapasztalatomból beszélhetek. Ha az uíczán sétálok és azt kérdem, hogy ki kezeli azt a nagy három- vagy négyemeletes házat, azt hallom, hogy X bank. Ha az ember azt kérdi, hogy ki kezeli azt a birtokot, ki kezeli azt a gyárat, ki kezeli azt a vasutat, vagy hogy ki kezeli azt a bányát, mindenütt ugyanazzal a tényezővel, ugyanazzal a bankkal r találkozunk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon). És itt különösen tekintetbe kell vennünk azt, hogy az u. n. jnutokrácziának •— nem találok más kifejezést — igen sajátszerű élettana van. Mert akár az arisztokráczia, akár a demokráczia a hatalmat a hatalomért keresi és azért, mert gongolja, hogy azt jól fogja kezelni. A plutokráczia azonban nem azért keresi a hatalmat, hanem csak a pénzszerzés kedvéért ; nem is törekszik arra, hogy ebbe a vörös bársonyszékbe kerüljön, neki elég, ha olyanok ülnek benne, akik az ő ekszponensei. (Ugg van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy hang (a szélsőbaloldalon): Akiktől a birtokokat kiveheti bérbe! Földes Béla: Neki elég, ha a kormány hatalmi eszközeit ezekre a czélokra fel tudja használni. Neki esetleg más kivánsága nincs, mint, mondjuk, bizonyos társadalmi előkelőség külsőségeit a maga számára biztosítani, ami ellen semmi kifogásunk sincs. T. ház! Talán érdemes hivatkozni egy nagy angol államférfiura, a XIX. század legnagyobb pénzügyministerére, Grladstonera, aki azt mondta, hogy »ha volt hosszú működésemnek valami érdeme, ugy ez abban volt, hogy én a kormányt a Citytől függetlenné tettem«. Ezzel szemben, t. ház, midőn mi azt éreztük, hogy a háború alatt ebben a tekintetben különös veszélyek fenyegetik a magyar társadalmat, és azt tartottuk, hogy ezen veszélyeket kell gyengíteni, ha lehet, elhárítani, akkor miképen felelt meg a tegnapi napon a t. ministerelnök ur? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) 0 •azt mondta, — ha talán nem is tudom szó szerint idézni a szavait, de körülbelül az volt szavainak értelme, — hogy egész Európát és a magyar társadalmat is nagy veszély fenyegeti. Ismétlem, nem szeretek túlozni, de körülbelül olyan hangon mondta ezt, hogy az ember visszaemlékezett Metternich szavaira a karlsbadi 18*
