Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-696
126 696. országos ülés 1911 február 8-án, csütörtökön. az emberen a világtörténelem kerekei, de meg kell próbálni megállítani annak a rohanását. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) T. ház ! Az én álláspontomról mindent lehet állítani, csak azt nem, hogy az valamely, az újításoktól félő, túlmerész konzervativizmus volna. En nem hiszem — és itt gondoljanak vissza a képviselő urak mindazokra a választójogi reformjavaslatokra, amelyek csak 12—15 évvel ezelőtt még a magyar közvéleményben megfordultak — én nem hiszem, hogy túlságosan konzervatív jellege volna annak a választójogi politikának, mely a választók számát egy csapásra 50—60 százalékkal fölemeli, mely behoz az alkotmány sánczai közé uj széles néprétegeket, behozza őket oly módon, mely biztosítja számukra a parlamentben való érvényesülést és mely megadja a módot a választók számának automatikus emelkedésére, aszerint, amint a magyar társadalom általános műveltségi színvonala emelkedik, (ügy van! TJgy van ! a jobboldalon. Zaj balról.) T. ház ! A mi választójogi törvényünk két általános korlátot ismer : a korhatárt és a hatosztályu elemi iskola sikeres elvégzését és miután a mai időben még Magyarország lakosságának jelentékeny része nem végezhette el a hatosztályu népiskolát, csak ezért állit bé kvázi kisegítő eszközül vágyom határokat is. E két korhatár mindegyide megegyezik az általános választói jog kritériumaival, mert mindenki, a legszegényebb ember is, anyagi áldozatok nélkül, ingyen megszerezheti, mert általánosan mindenkire nézve érvényes. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Es nagyon kérem a t. képviselő urakat, ne törjenek olyan könnyen pálczát a korhatár felett. Az eszme, t. i. a 24 éven túlmenő korhatár modalitása az aktiv választójognál uj, csak nagyon részlegesen van meg . . . Egy hang (balról) : Dániában! Gr. Tisza István ministerelnök: ... talán Dániában. De méltóztassanak megengedni, nézetem szerint nem képzelhető ennél helyesebb korrektúrája azoknak a bajoknak és veszedelmeknek, melyeket az általános szavazati jog magában rejt Európa minden társadalmára nézve, (ügy van! jobbfelől.) magában rejt az angol, a frauczia és a német társadalomra nézve is, (Zaj balfelól.) de fokozott mértékben rejt magában olyan társadalomra nézve, mint a miénk, amelynél annyi komj)likáczióval kell megküzdeni, melynél annyi változatos veszedelem fenyegeti az államot és a nemzetet, ha nem vagyunk kellőleg óvatosak a választójog megállapításában. (Élénk helyeslés jobbról.) A legabszurdabb korhatárbeli állapot a régi magyar törvényekben van. Az a törvény igazán unikum volt a világon, amely 24 évben állapította meg a nagykorúságot és 20 évben az aktiv választójogot ; amely azt mondta mindenkinek: Téged nem tartalak arra alkalmasnak, hogy a saját ügyeidet intézd, te, ha száz koronát ki akarsz adni vagy fel akarsz venni, eredj a gyámodhoz vagy a gyámhatósághoz, mert erre nem vagy való, arra azonban alkalmasnak Ítélünk, hogy dönts a magyar nemzet sorsáról. (Élénk tetszés jobbról. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, ennek az okoskodásnak épen fordítottja áll. Valaki sokkal hamarabb lehet alkalmas arra, hogy a saját magánéletének egyszerűbb és szűkebb viszonyait áttekinthesse és hogy helyesen irányithassa tetteit akkor, mikor saját közvetlen létérdekéről van szó. Es azt tartom, egészen jogosult az a felfogás, hegy azoknak a polgártársainknak, kiknek nem volt alkalmuk magasabb műveltségre szert tenni, azt mondjuk : szerezzenek maguknak bizonyos élettapasztalatokat, bizonyos életbölcseséget, mely módot nyújt nekik különbséget tenni a komoly valóság és a csillogó látszat, a nemzet javára szolgáló igazság és a tetszetős jelszavak között. (Elénk tetszés jobbról. Zaj balról.) Es, t. ház, hogy ez állásponttal szemben menynyire nehéz helytálló indokokat felhozni, azt legjobban bizonyította előttem Vázsonyi t. képviselő ur, ki ma minden csillogó dialektikája mellett olyan érveket hozott fel a maga állításai bizonyítására, melyek, azt hiszem,, pillanatig sem állják ki a vizsgálat próbakövét. Hogy csak két főargumentumát vegyem : a t. képviselő ur azt mondta : Hogyne volna érett az, aki koczkára tette az életét ? Le tudná ezt a képviselő ur íróasztalánál nyugodtan írni egy darab papírra? (Felkiáltások balról: Hogyne ! Vezérczikkbe ! Derültség.) Az már egészen más ; ép azt akartam mondani : ha csak nem abból a czélból, hogy nyomdafestékkel adja be a közönségének. (Hosszantartó nagy zaj. Felkiáltások balfelól és a szélsőbaloldalon ; A lövészárokban másként gondolkoznak erről!) Beck Lajos (közbeszól). Elnök (csenget) : Csendet kérek! Ne méltóztassék folyton közbeszólni! (Halljuk! Halljuk! jobbról.) Gr. Tisza István ministerelnök: A lövészárok népe jobban meg fog engem érteni, mint a képviselő ur. (Élénk helyeslés jobbról.) Higyje meg nekem a képviselő ur, a lövészárok népe verekszik hazájáért (Zaj balról.), verekszik azért, hogy ez országnak véráztatta földje, e maroknyi magyar nemzet ősi patrimóniuma megmaradjon és ne jusson idegen kézre. (Élénk tetszés jobbról. Zaj balfelól.) A lövészárok népét az a nemes hazafiság vezeti, mely a nemzetet már kimentette ezer veszélyből és ezer megpróbáltatás között. Es jótállok róla, hogy a lövészárok népe tiltakoznék leginkább az ellen a sivár felfogás ellen . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon, ügy van! ügy van! Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István ministerelnök: Igenis, a lövészárok népe tiltakoznék legerősebben az ellen a sivár felfogás ellen, a mely itt tegnap is kifizetendő számláról és nem tudom micsoda követelésről és viszontszolgálatról beszélt. A számla fogalma nem méltó a lövészárok népének lelkületéhez. (Zaj a szélsőbáloldalon. ügy van ! jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek!
