Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-696
696. országos ülés 1917 február 8-án, csütörtökön. 127 Gr. Tisza István ministerelnök : Az a-magyar nép osztály- és rangkülönbség nélkül védi hazáját a lövészárokban. Mert bocsánatot kérek, az ellen is tiltakoznom kell/ hogy itt ugy állítsák oda a dolgot, hogy a nemzetet a jogtalanok tömege védi. Együtt védjük mindannyian. (Elénk' helyeslés jobbfelől, Nagy zaj a bal- és a szélsőbáloldalon.) Beck Lajos : Nyolczvan százaléka a katonáknak mezőgazda ! Elnök: Beck Lajos képviselő urat kérem, tartózkodjék a folytonos közbeszólásoktól. Csendet kérek a ház jobboldalán is. Gr. Tisza István ministerelnök: Nagyon értem, hogy a képviselő urak ezt nem szívesen hallgatják. Nagyon értem, hogy a képviselő urak a legkülönbözőbb közbeszólásokkal igyekeznek egyfelől beszédem folyamát megzavarni (Felkiáltások balfdől: Dehogy ! Zaj. Halljuk ! jobbról.) másfelől erről a kellemetlen témáról . . •. (Élénk felkiáltások balról: Kinek kellemetlen?) Az uraknak kellemetlen az igazság, melyet meg kell mondanom, (ügy van! Ugy van! jobbról.) Justh Gyula : Az nem igaz ! Gr. Tisza István ministerelnök: Én Justh Gyula képviselő ur egész viselkedéséből azt látom, hogy ez neki kellemes, tehát ő rá vonatkozólag visszavonom azfc, amit mondottam. (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk I jobbfelől.) Mondom, t. ház, én ezt nagyon jó értem és konstatálom, hogy a t. képviselő urak minden módon igyekeznek erről a rájuk nézve nagyon kellemetlen témáról mindenféle közbeszólással mellékvágányokra terelni a vitát. Justh Gyula : Nekünk nem kellemetlen ! Nem igaz ! (Derültség. Halljuk I Halljuk ! jobbfelől. Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Felkiáltások a jobboldalon : Hallgassák meg türelemmel a szónokot! Majd mi is igy hallgatjuk meg az önök vezérszónokát I) Egy hang (a baloldalon) : Hiszen önök folyton kiabálnak ! B. Podmaniczky Endre : Nem kiabálunk soha ! (Derültség és felkiáltások balfelől : Podmaniczky kiabál legtöbbet!) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Tisza István ministerelnök: De azért biztosithatom róla az urakat, hogy azt a magyar népet senki az urak közül jobban nem ismeri és jobban nem érti, mint én. (Derültség és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. Ugy van! Ugy van! Helyeslés jobbfelöl.) Igenis, biztosithatom róla. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagyon rosszul informálták önt! Nagyon egyoldalú megállapítás / A- nép nem állitja ki ezt a bizony itványt. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Életem legjavát a magyar nép között éltem át ; kenyerem legjavát a magyar néppel együtt ettem meg; ami az én életemben poézis és gyönyörűség van, annak egy nagy részét a magyar néplélekkel való benső egybeforrásomnak köszönhetem. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Beszélhetnek a képviselő urak akármennyit . . . Héderváry Lehel : Hogyne; szavazni önök fognak ! (Derültség balfelől.) Pál Alfréd : A Tiszák véreznek a lövészárokban ; önök szónokolnak. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ezt a gyönyörűségemet tőlem senki el nem fogja venni és azt a hitet senki belőlem kiölni nem fogja, hogy valahányszor szemtől-szembe kerülök a mag var emberrel, a magyar néppel, mindig meg fogjuk egymást érteni. Csuha István : De előbb berugatja a magyart, aztán próbál tárgyalni vele ! (Derültség a szélsőbaloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház ! Felveszem beszédemnek meglehetősen rég elejtett fonalát és visszatérek Vázsonyi Vdmos t. képv ; selő úrhoz. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelől.) Ö azt mondta : hogyne volna érett az, als? koczkára teszi az életét. Hát ezt a kritériumát az érettségnek én még sohasem hallottam. Vagy nem hallotta a t. képviselő ur számos esetben, hogy 7—8 éves gyermek koczkára teszi az életét, hogy kimentsen egy égő házból egy másik gyermeket? (Derültség, a bal- és a szélsőbaloldalon. Élénk helyeslés a jobboldalon.) Igen, igen ! Hát erre milyen választ adhatnak? (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Még nem is tudják, mit akar mondani 1) Hát a t. képvieslő urak azt hiszik, hogy ez parlamenti vitatkozás? A t. képviselő urak azt hiszik, hogy ha valaki mond itt egy abszurditást és az ember ennek az abszurditását kimutatja, akkor a parlamenti rend és a tanácskozási lojalitás azt hozza magával, hogv arra ilyen választ adjanak? (Élénk helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Halljuk ! Tessék meghallgatni !) Én azt kérdem : Megáll-e az az állítás, hogy érett az, aki életét koczkáztatja, igen vagy nem? Ez a tézis. Ha megáll, akkor az a lás gyermek, aM egy másik gyermektársát kihúzza a vízből vagy kihozza az égő házból és aki a hősiességnek bizonyára igen magas fokára emelkedett, érettnek tekinthető, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ha pedig ez nem érett . . . (Mozgás balfelöl. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Tisza István ministerelnök: ...akkor ki van húzva az alap a t. képviselő urnak egész okoskodása alól. És a képviselő ur azt mondja, hogy a korhatárnak 30 évben való megállapítása merénylet Magyarország fiatalsága ellen. Bocsánatot kérek, én aztartom, a fiatalságnak kötelessége készülni arra, hogy hasznos szolgálatokat tehessen a közélet terén. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De azt tartom, hogy azoknak, akiknek szerencsésebb körülmények nem tették lehetővé azt,
