Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-695
695. országos ütés 1917 február 7-én, szerdán. ŐS háborodásra, amit a hosszú lejáratu kiegyezés tervének egyszerű felbukkanása a magyar politikai körökben keltett, közölte, hogy ezúttal is ragaszkodni kénytelen a 10 éves időtartamhoz. A tárgyalások során azután kitűnt, hogy az osztrák kormány a hosszabb rendezésért áldozatokra is kapható és a régi Kossuth-féle kiegyezés képe teljesen megváltozott. Az uj kiegyezés visszaállítja az 1907. év előtti teherviselési viszonyokat, amennyiben lecsípi a kvótából a 2% többletet, amit a koalicziós kormány a kiegyezés szerződés-jellegéért vállalt. Az. uj kvóta eszerint 36'6% helyett 34'6°/o lesz, ami különösen a közösügyi kiadásoknak a három esztendős háború alatt eleddig elképzelhetetlenül, óriási összegre emelkedése révén jelentékeny eredmény. A Németországgal való közvetlen kereskedelmi forgalom szempontjából van különös fontossága a második engedménynek: az uj kiegyezés biztosítja számunkra az annabergi csatlakozást. Ez az engedmény azonban értesülésem szerint csak látszólagos, mert az osztrák kormány már is mindent elkövet arra, hogy forgalom-technikai és tarifapolitikai kikötésekkel közömbösítse a csatlakozás létesítéséből Magyarországra váró hasznot. Igyekezete nem érintheti azt a negatív megállapodást, amely szerint az annabergi csatlakozás létesítése és a dalmát vasút épitése között nincs junktim. Eégi, ujra meg ujra sürgetett követelés teljesül a magyar záloglevelek és járadékok osztrák óvadékképességének (Pupillarsicherheit) elismerésével is, ami hatalmas nyomás alól szabadítja fel a záloglevelek kibocsátására jogosított magyar pénzintézeteket, amennyiben öblös levezető csatornát nyit a tárczájukban lévő záloglevelek számára. A sorrendben utolsó lényeges megállapodással az egész kiegyezés agrárius jelleget nyer. Nagy védővámokkal elzárja az állatbehozatal útját, ami a magyar fogyasztó-közönséget teljesen kiszolgáltatja a háború alatt amúgy is túlontúl jóllakott agráriusok önkényének. Ezen a képtelen helyzeten állítólag titkos megegyezés enyhít, amely az állategészségügyi rendelkezések liberális kezelését teszi kötelezővé. Az alacsonyabb védővámok mellett az állategészségügyi sikanirozás csökkentette a behozat talt; ha ez tényleg megszűnik, a nagyobb védővám daczára is nagyobbszámu állat lépheti át a határt, mint eddig. Hosszú idő óta ez az első kiegyezés, amely a szerződő felek egyikét sem elégíti ki. Minden korábbi fogadkozás ellenére is bizonyos, hogy Ausztriában nem gondolnak a kiegyezés parlamenti elintézésére, hanem a 14. §-sal segítik törvényerőhöz. Magyarországon nem annyira tárgyi kifogások kezdik majd ki, mint inkább az a szempont, hogy a kormány az egész mértékadó közvéleményt kifejezett akaratával szemben húsz évre kötötte meg az országot a kiegyezésben. 2. Igaz-e ezen czikk azon állítása, hogy minden kiegyezési kérdésben megtörtént az elvi megállapodás, különösen pedig a kiegyezés 20 éves tartamára is ?« T. képviselőház! Midőn ezen czikk megjelent, megjelent a czenzura részéről a következő bizalmas értesítés: (Olvassa.) »A sajtóalbizottság felsőbb meghagyásból felkéri a t. Szerkesztőségeket, hogy az Esti Újságnak a kiegyezésről szóló közleményét, melyet egyébként félhivatalosan meg is czáfoltak, ne vegyék át. Az Esti Újság ellen az eljárás megindult. A sajtóalbizottság ebből az alkalomból felhívja a lapok szíves figyelmét arra a korábbi kérelmére is, amely szerint a kiegyezési tárgyalások érdemi tartalmával a lapok ne foglalkozzanak. Budapest, 1917 január 29. Délután 3 óra.« T. képviselőház! Én nem értem, hogy miért kell Magyarország népét, Magyarországnak a lapokat olvasó közönségét egy kinai fallal körülvenni olyan közlemények tekintetében, amelyek semmi összefüggésben a hadihelyzettel, a háborúval nincsenek (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) és amely közleményekről a külföldi lapok, mint a Vossische Zeitung és más egyéb német lapok ugyanezt a jelentést akadálytalanul leadták. Kérem a t. igazságügyminister ur felvilágosítását. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan válaszolni. Balogh Jenő igazságügyminister: T. képviselőház ! Egyáltalában nem vonom kétségbe, hogy a sajtójogi előzetes ellenőrzés gyakorlása körül akár a korábbi hónapokban, akár az utóbbi időben bizonyos elnézések, bizonyos tévedések, bizonyos helytelen intézkedések történhettek. T. ház! Hogy ez a czenzurának szinte természetében rejlik, annak bizonyitása iránt arra vagyok bátor hivatkozni, hogy hasonló panaszokat, aminőket Magyarországon a sajtójogi előzetes ellenőrzés gyakorlása körül emeltek, hangoztattak más államokban sokkal hangosabban és sokkal gyakrabban. En azt hiszem, hogy mindazon intézkedések, melyeket a kormány épen ezen sajtójogi előzetes ellenőrzés gyakorlása tekintetében az utolsó hónapokban életbeléptetett, az a személyes érintkezés, amely nap-nap mellett lefolyik egyrészt a bizottság tagjai, t. munkatársaim és a sajtó t. munkásai között, ezeknek a panaszoknak alapját legtöbb esetben képesek megszüntetni, ugy hogy ezek a panaszok mind ritkábban nyilvánulnak és mind kevésbbé élesek. Ami a konkrét panaszt illeti, arra az intézkedésre a felhatalmazást nem ugyan ezen szövegben, mert hiszen megvallom, sokféle elfoglaltságom mellett hasonló bizalmas értesítések közvetlen szövegezésével nem szoktam foglalkozni, de magára az intézkedésre én adtam a felhatalmazást és azért a felelősséget teljesen elvállalom. Intézkedésem indoka a következő. (Halljuk! Halljuk!) 13*