Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-695
100 695. országos ülés 1917 T. ház! Egyáltalában mindabban, amit a sajtó előzetes ellenőrzése tekintetében tettem, sohasem vezetett más, mint az a legbensőbb meggyőződésem, hogy mi áll abban az időpontban, mikor az intézkedést tettem, az országnak és a nemzetnek érdekében. Nyugodtan hivatkozhatom arra, hogy száz és száz czikk mutattatott be, melyben a kormány a legélesebb birálat és legélesebb támadás tárgya volt, és támadás nem lehetett oly éles, ráfogás nem lehetett oly alaptalan, állítás nem lehetett oly téves, amely arra indított volna, hogy annak a czikknek megjelenését meggátoljam. E czikk is, melyet a képviselő ur felolvasott, az Esti Újságban január 30-án megjelent és konstatálom — ezt a képviselő ur nem emiitette — hogy a kormány nem tett semmi oly intézkedést, mely e czikk terjesztését bármely irányban gátolta volna. Csak arról volt szó, hogy e czikket ne vegye át más lap. Ez figyelmeztetés volt és tudtommal oly intézkedés, mely azt czélozta, hogy e czikk reprodukcziójától a lapok álljanak el. Miért? Abban az időpontban, midőn a czikk megjelent, be nem fejezett kiegyezési tárgyalások folytak, melyekről ez a czikk egészen valótlan részleteket közölt, beállította olyan módon, ahogy a t. képviselő ur felolvasta, amely mód az ország lakosságának egy. részét egyenesen a legélesebb ellentétbe helyezte a lakosság más részével, a nemzet egy jelentékeny részét, a nemzet egy másik jelentékeny részével. Azt mondta, t. i. (olvassa): »A kiegyezés a magyar fogyasztóközönséget teljesen kiszolgáltatja a háború alatt amúgy is túlontúl jóllakott agráriusok önkényének*. Az én álláspontom lehet egészen téves, de gondolatmenetem a következő : A ránk kény szeritett, legfontosabb nemzeti létérdekünkért vívott élet-halálharczban a nemzetnek kifelé ugy kell mutatkoznia, ugy kell e harczot megvívnia, hogy a nemzetnek legalább minden nagy rétege, a társadalomnak nagy osztályai nem egy megosztott és egymással harczoló nemzet képét adják, hanem ugy, hogy vállvetetten állják e harczot az utolsó fillérig, az utolsó lövészárokig és az utolsó emberig. (Élénk helyeslés jobbról.) Már pedig ha valaki ugy állitja be, a valóságnak teljesen meg nem felelő módon, egészen a légből kapott mesék alapján, egy be nem fejezett kiegyezés tárgyalási menetét, hogy a kormány egyenesen arra tendál, hogy »a fogyasztó közönség nagy tömegét kiszolgáltassa a háború alatt amúgy is túlontúl jól lakott agráriusok önkényének* : ez nem egy egységes nemzet képét, ez megosztott, egymás ellen küzdő társadalmi osztályok harczát mutatja, (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Az a rendelet, mely a czenzura kezelésére nézve a kormány álláspontját az 1912: LXIII. t.-cz. 11. §-a alapján jelezte, egyenesen kiemelte, hogy a hadviselés érdekeit érintheti minden oly közlemény, mely alkalmas a lakosság széles rétefebruár 7-én, szerdán. geiben nyugtalanságot és izgalmat kelteni és ez a közlemény igenis ilyen, (Ugy van ! jobbról. Ellenmondás balfelöl.) mert itt a fogyasztóközönséget, a drágaság folytán úgyis nagy nehézségekkel küzdő százezreket, a nem agrárius elemeket egyenesen azzal nyugtalanítják, hogy. a kormány tisztán agrárius érdekeket szolgál. Ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak. A kormány egyes osztályok érdekeire való tekintet nélkül mindig az ország nagy, általános, egyetemes érdekeit szolgálja. Ez volt intézkedésem oka. Azt hiszem, mivel ez csak figyelmeztetés volt, hogy más lapok ne vegyék át azt a közleményt, mivel meg sem akadályoztam, hogy e czikk**' ! 'terjesztessék és nem tudom hány tízezer példányban szét is ment az országban, én ez intézkedéssel egyenesen kötelességemet teljesítettem és ezért kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobbról.) Elnök: Az interpelláló képviselő ur kivan szólni. Rakovszky István: T. ház! A minister urnái ugy látszik fogalomzavar mutatkozik. (Derültség jobbról.) Azt mondta, ő a legerősebb ráfogások és támadások közlését, melyek a kormányt érték, nyugodtan tűrte, de mikor a kormányról azt mondják, hogy rábocsátotta az agráriusokat a nagyközönségre, szükségét látta a közbelépésnek — tehát, íme mégis a kormány érdekeit ilyen módon védelmezte. (Elénk ellenmondás jobbról. Félkiáltások: Ez a fogalomzavar !) Elnök (csenget); Csendet kérek! Rakovszky István: A kérdés az, igaz-e ami abban a czikkben van, vagy nem ? (Felkiáltások: Nem!) Nem igaz! Helyes! Akkor erre a felelet nem az, hogy a czenzura közbelép, hanem hogy ezt megczáfolják. (Ugy van! balról.) Az, amit a t. minister ur mond. hogy szükségesnek látta a közbelépést, mert az a czikk káros lehetett az országra, nem áll. Ez még őt nem jogosítja fel arra az eljárásra, mert abban a ministeri rendeletben, melyet idéztem, körül van határolva azon esetek száma, melyekben meg van a jogi alap az ily eljárásra. Ami: nister ur eljárása nem volt egyéb, mint a sajtó szabadságnak elismerem ügyetlen megsértése, de mindenesetre megsértése. A minister ur azt .mondja; hiszen nem történt itt semmi, nem kobozták el a lapot, megengedték, hogy a czikk megjelenjen. Ez sem áll. Igenis történt valami, ráczáfolhatok á minister ur szavaira magával az úgynevezett bizalmas értesítéssel, ahol ez olvasható: »Az Esti Újság ellen az eljárás megindult.« (Ellenmondások jobbról) Kérem, ha én a minister ur szavait valóknak fogadom el, akkor ez a sajtóbizottság válótlant mondott, mert ez a két ellentétes állítás nem lehet mind a kettő igaz. Történtek lépések. Először az Esti Újságot be akarták szüntetni három hétre. (Ellenmoh-
