Képviselőházi napló, 1910. XXXIII. kötet • 1916. november 27–február 1.
Ülésnapok - 1910-676
676. országos ülés 1916 deczember 13*á.rt, szerdán. 91 teni, hogy a lengyel nemzet jövője egyaránt becses minden magyar ember előtt, s hogy a monarchiában mindazok a tényezők, akik a lengyel kérdéssel foglalkozni hivatvák, ezt azzal az erős elhatározással teszik, hogy lehetőleg jó megoldást hozzanak létre a lengyel nemzetre nézve. De, t. ház, én nem hiszem azt, hogy ez a kérdés a mai pillanatban a beható nyilvános kritikát és bonczolást megbírná ; én nem hiszem, hogy az ügy előnyére válnék ez a nyilvános megvitatás. És különösen azt gondolom, hogy a lengyel kérdés kellő megoldásának két veszélye van, az egyik: ha sikerül a lengyel nemzetben kételyt támasztani a monarchia ós a német birodalom által folyamatba tett megoldási mód komolysága és sikeres volta iránt, és a másik : ha sikerül a lengyel nemzetben olyan vágyakat, olyan aspirácziókat, olyan követeléseket támasztani, amelyek a gyakorlati megvalósithatás mértékén túlmennek. Azért nagyon kérném azokat, akik, ugy gondolom, ugyanazzal a jóakarattal és ügyszeretettel kezelik a kérdést, mint ahogy a kormány is kezeli, tartózkodjanak olyan nyilatkozatoktól, amelyek vagy az egyik, vagy a másik, vagy mind a két irányban csak káros hatással lehetnek az ügyre. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Végül pár igen rövid szóval emlékezem meg Ugron Gábor t. képviselő ur beszédéről és határozati javaslatáról. Nem akarok ezúttal belemélyedni a román betörés kérdésébe, hiszen ugy gondolom, lesz még erre alkalmunk. Abban a tekintetben sem akarok megjegyzéseket tenni, hogy a t. képviselő ur olyan túlsötét színekkel rajzolja meg a képet, ugy a jelent, mint a jövőt illetőleg, amely erős meggyőződésem szerint messze túlmegy a valódi bajokon és amelyre erős reményem és hitein szerint rá fog czáfolni a jövő. Csak azt akarom egész röviden kijelenteni, hogy a kormány e kérdésben már ismételve kifejtett elvi álláspontjához képest a legmesszebbmenő segélyakczióra hajlandó, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) olyan segélyakczióra, amely megadja a gazdasági helyreáüitás előfeltételeit, amelynél a kormány és a társadalom és maguk az érdekeltek —- és ebben a tekintetben máris látom, hogy az az ősi székely életrevalóság, szivósság és önbizalom most sem tagadja meg magát — hogy mondom, mindezen tényezők együttes fáradozásával sikerülni fog az oláh betörés ütötte sebeket behegeszteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Kárpótlási, kártérítési eljárást azonban elvi okokból nem helyezhetek kilátásba. Hiszen az egész háború alatt arra az álláspontra kellett helyezkednünk, hogy a hadi kárpótlások kérdését függőben hagyjuk addig, amig meg tudjuk itélni azt, hogy minő pénzügyi helyzetben lesz a monarchia két állama a háború befejezése után. Én nem tudom, Id micsoda képet alkot magának erről a pénzügyi helyzetről; én a magam részéről — és ezt meg kell mondanom nyíltan, mert nem szeretnék illúziókat növelni, — alig képzelem, hogy a háború után gondolhatnánk az összes hádikárok megtérítésére. De igenis, ismétlem, gondolnunk kell segélyakczióra, amelynél tekintetbe kell vennünk azokat a különleges viszonyokat, amelyek épen Erdélyben ezt a retablirozási akcziót elsőrendű magyar nemzeti politikai feladattá teszik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ehhez képest nem is vagyok abban a helyzetben, hogy a határozati javaslatot, amely a másik elvi állásponton áll, a kárpótlás elvi álláspontján, magamévá tehessem. (Helyeslés a jobboldalon.) Megnyugtatom azonban a t. házat aziránt, hogy a segélyakczió szempontjából szükséges kárfelvétel a legközelebbi napokban meg fog indulni és hogy ebben a tekintetben meg fog minden történni, amire szükség van. (Helyeslés.) Ezek után kérem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : A jjénzügyminister ur kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Teleszky János pénzügyminister: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) Csak egészen röviden óhajtok reflektálni némely kérdésre, amely itt föl vettetett. Bizony Ákos t. képviselő ur, az indokolásnak egy kiszakított mondatával jaolemizálva, ugy állítja oda a dolgot, mint hogyha én a költségvetést csak arra valónak tartanám, hogy az egy keretet nyújtson, amely a kormány programmja és czéljai felett a parlamenti vitát teszi lehetővé. Ez, t. ház, az indokolásban nincs benne és legkevésbbé felel meg felfogásomnak. Teljesen osztozom Bizony Ákos t. képviselő ur nézetében, hogy a költségvetésnek technikai feladata tulajdonképen az, hogy az államháztartásra nézve megfelelő képet nyújtson és előfeltételét képezze egyáltalán az államháztartás észszerű vitelének, mint ahogy minden háztartás elengedhetetlen feltétele, hogy azokról a bevételekről és kiadásokról, amelyekre számithat, képet nyújtson. De igenis a mai időt nem tartom alkalmasnak arra, hogy egy hosszabb időre szóló ilyen képet előre projicziáljunk, mert napról-napra annyira változnak a viszonyok, az állami szükségletek a mostani rendkívüli viszonyok közt minduntalan annyira más alakot öltenek, lehet mondani, minden pillanatban, hogy előre meghatározni azt, hogy fog alakulni az államnak akár bevétele, akár kiadása arra az időszakra, amelyre a költségvetés készül, teljesen lehetetlen. Más államok igenis készítettek költségvetéseket, (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) de azt hiszem, nem tévedek, ha megkoczkáztatni merem azt az állítást, hogy amikor azon államok zárszámadásait össze fogják hasonlítani a költségvetéseikkel, nem lesznek lényegesen nagyobb különbségek a tekintetben, hogy a zárszámadások mennyiben térnek el a költségvetéstől nálunk, mint azon többi államoknál, mert teljes lehetetlen ma előre meghatározni azt, hogy egy pár hóna}) múlva minő szükségletek fognak felmerülni. A kormány ma nem kötheti magát annyira a költ12*
